Felavatták Schwajda György szobrát

Törőcsik Mari, Orbán Viktor és Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház előtt avatta fel Varga Imre alkotását.

„Schwajda György sorsa a hazaszerető, építő magyar személyiségé, aki a saját útját járja, mert tudja, az idő őt fogja igazolni. A színház, melyet épített, itt magaslik és ragyog: belaktuk, szeretjük, büszkén járunk ide, dicsekszünk vele, a miénk. Nevét abba a vaskos könyvbe írták be a magyarok, amelyben azok emlékét őrzik, akikre hálásan fognak emlékezni, amíg lesz magyar nyelvet beszélő ember a világon” – mondta beszédében Orbán Viktor.

A kormányfő kiemelte: színházi és egyben történelmi szerep Schwajda Györgyé, neki köszönhető, hogy 165 év után a nemzet színháza végre egy olyan, hozzá méltó épületben lelt otthonra, amelyet erre a célra szántak, és ezért is építettek.

„Ami több mint másfél évszázad alatt történt, kezdetben melodramatikus, az utóbbi évtizedekben inkább tragikus, groteszk, abszurd volt. Pedig mi sem magától értetődőbb, mint hogy annak a nemzetnek, amely 1848. március 15-én egy színházi előadással ünnepelte frissen kivívott szabadságát, legyen egy reprezentatív színháza, amely a magyar kultúrát, a magyar nép színházról alkotott gondolkodását hirdeti itthon és a világban egyaránt” – szögezte le a miniszterelnök.

Orbán Viktor: „Schwajda György talán a legtöbbet tette a magyar színházért az elmúlt évtizedekben”

Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

Mint fogalmazott, hiába a rendszerváltás, a Nemzeti Színház ügye gödörbe jutott, „ekkor azonban új nemzedék lépett az államgépezet kormánykerekéhez, és új rendezőt bízott meg a feladattal, őt, akit azóta is a színházépítőnek nevezünk, és akinek szobra itt fog őrködni a megvalósított mű mellett”.

Orbán Viktor arról is beszélt, hogy a szolgálat, amelyet Magyarországért, a magyar kultúráért végeznek, ritkán szerez barátokat, annál gyakrabban ellenségeket. Hozzátette: Schwajda György színpadi szerzőként, dramaturgként, színházigazgatóként, színház- és társulatépítőként, valamint gazdasági szakemberként talán a legtöbbet tette a magyar színházért az elmúlt évtizedekben. „Öntörvényű, karakán ember volt, aki nem ismerte a félelmet, és legtöbbször a nehezebb utat választotta, de sértettségnek, keserűségnek sohasem adott hangot, inkább véghezvitte, amit elvállalt. Akikkel együtt dolgozott, és nekem ez megadatott, rajongtak érte” – mondta a miniszterelnök.

Törőcsik Mari: „Schwajda el fog kísérni a síromig”

Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

Törőcsik Mari, a nemzet színésze arról szólt, hogy Schwajda György talán a legjobban tudott Magyarországon színházat csinálni. „Másodszor beszélek a Nemzeti előtt Schwajdához. Az első alkalommal egy fénykép és a hamvai voltak itt, hiánya az idő múlásával nem múlik el, hanem felerősödik. El fog kísérni a síromig, tíz évig voltam a színésznője, csodákat lehetne róla beszélni. Boldog vagyok, hogy itt állhatok a szobra előtt, akik nem tudják, el nem tudják képzelni, hogy ki van találva ez az épület belülről” – hangsúlyozta a színművész.

Vidnyánszky Attila felidézte: Schwajda György építeni akart, és úgy vállalta fel a Nemzeti felépítésének misszióját, hogy az „úgynevezett” szakma gyűlölködő össztüze zúdult rá, előtte pedig harmincöt évig szinte az egész hazai színházi világ nem tett az ügyben semmit, és az Aczél György által írt darabhoz asszisztált.

Kitért arra, hogy 1837 óta sokan próbálták a Nemzetit létrehozni, sokaknak nem sikerült, köztük Széchenyi Istvánnak, és ők számos ellenséget szereztek maguknak. Hozzáfűzte: mindig voltak, akik rombolni akartak, néhány hete volt ötven éve, hogy a Blaha Lujza téren lerombolták a Nemzetit, éppen a nemzeti ünnepen, március 15-én.

„Ha én akkor nem vagyok következetes, vagy mérlegelem, mi jár együtt az épület felállításával, ha ezen nekiállok morfondírozni, abból nincs semmi. De az épület áll, és lesz egy Nemzeti Színház, azért megéri” – idézte Schwajda 2002-ben mondott szavait Vidnyánszky Attila.

Szavai szerint Varga Imre remek szobra a lényeget ragadja meg Schwajda dacos, csakazértis-jelleméből. „Az általam vezetett műhely írhatja fel a Nemzeti Színház falára a teátrum nevét, a új évadtól már így fogadjuk a közönséget.”

A több mint két méter magas szobor avatásán jelen volt Schwajda György családja, Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész, Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára, Prőhle Gergely, a humántárca helyettes államtitkára, Bácskai János kilencedik kerületi polgármester, a Nemzeti Színház társulatának több tagja, valamint Balázs Péter, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója is.

Az 1943-ban született Schwajda György író, dramaturg, színigazgató első darabját Bohóc címmel huszonhárom éves korában írta. Csaknem négy évtizedes pályafutása során háromszor is volt a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója, dolgozott Szegeden, majd Miskolcon dramaturgként. 1993–94-ben az akkor alakuló budapesti Művész Színház művészeti igazgatója volt.

1998 októberében lett az új Nemzeti Színház építését felügyelő miniszteri biztos, 1999 márciusában az építkezés kormánybiztosa. 2000 szeptemberében az új teátrum felépítésére létrejött Nemzeti Színház Részvénytársaság vezérigazgatója lett, 2002 májusáig a színház igazgatója is volt. 2008 júliusától haláláig a kaposvári Csiky Gergely Színházat vezette. Fő drámái közé tartozik a Csoda, a Himnusz, a Miatyánk, A szent család, a Ballada a 301-es parcella bolondjáról. 1985-ben publikálta A rátóti legényanya című regényét, amelyből 1988-ban Garas Dezső készített filmet. Ő írta a Rideg Sándor regényéből készült, Indul a bakterház című tévéfilm forgatókönyvét. 2010. április 19-én hunyt el Kaposváron.