Lehet, hogy Geszti Péter szövegíró, reklámguru a Mézga család Aladárjának szinkronizálásával érte el pályája csúcsát, de ne legyünk igazságtalanok, a Rapülők formáció a kilencvenes évek elején egész nagy dobás volt. És még a Jazz+Az együttessel is összehoztak néhány hallgatható számot.
Ami utána jött, arra viszont kár volt energiát pazarolni. A mester néha gondolt egyet, és csinált egy új dalt, amit irgalmatlan nagy durranásként igyekezett feltüntetni. Mintha egy világhírtől megcsömörlött sztár szórná a pórnép közé zsenialitásának morzsáit. Már az Oláh Ibolyának írt Magyarország című dal is monumentálisan semmitmondó lett, a Gringo Sztár névre keresztelt banda (?) azonban végleg kiverte a biztosítékot.
Az egymásra pakolt, túlburjánzó rímeket, rímfolyamokat egy darabig el lehet adni, különösen, ha a produkció valami újdonságot is kínál (mint a Rapülők). De amikor egy önmagát örökifjúnak és mindenkinél kreatívabbnak érző megmondóember már csak a saját elhasznált kliséit böfögi vissza, az nagyon kínos.
Ilyen volt a Sting slágerét felhasználó (és porig alázó) tavalyi A Hungarian in Europe is. Geszti megpróbált borzasztóan időszerű és társadalomkritikus lenni, ehelyett azonban csak olcsó közhelyeket pufogtatott Sting zenéjére.
A társadalomkritikus vonalat vinné tovább legújabb dala, a YouTube-ra tegnap felkerült A szomszéd tehene is, amely az ország közérzetének három percbe sűrített allegóriája. Igazi stílusbravúr, minden eszközt felhasznál, hogy elüldözze a hallgatót: idegesítő rímek, tuc-tuc alapra pakolt balkáni (vagy mexikói?) fúvósok, gagyi vokál és értelmezhetetlen grafika.
A legújabb remekművét persze csak áprilisi tréfának szánta a szerző – így is ajánlotta a videót a közönségnek. De ez nem tréfa. Amikor valami ennyire igénytelenül pocsékra sikerül, az már nagyon is komoly dolog.
Szomorú, amikor valaki így akar viccelni. Ezzel a valamivel jóval többet árt, mint használ, hiszen A szomszéd tehene mindent magában foglal, amitől rosszul érezhetjük magunkat a bőrünkben.
