Apja (a Fater) aztán a későbbi sztorikban is előkerült még: mindenki lefordíthatta magának, amikor arról beszélt, van, amit az ember nem a két kezébe kap meg az apjától. Neki az István–Koppány viszonyról való elmélkedés volt az, ami édesapja grafikáiban elő-előkerült, még jóval születése előtt. Szörényinek ezen kívül arról volt a legnehezebb beszélnie, amikor utoljára találkozott első szerelmével, Keszei Ágival, aki már nincs az élők sorában. Azt sem túl nehéz kitalálni, hogy kiről szól a könyvben a legáhítatosabb megvetéssel: „természetesen” Erdős Péterről, aki a korabeli rock világának lemezkiadásában élet és halál ura volt, és aki annyira paranoiás volt, hogy Szörényinek a „sötét erdő” szóösszetételét magára vette, majd letiltotta az egész zenei album gyártását.
Ugyanilyen lefitymálva beszél a zenész a könyv lapjain a Táskarádió című slágerről és prezentánsáról, Fényes Szabolcsról, aki meghallva a szörényis-elvises feldolgozást, csak ennyit mondott: „elb.sztátok a dalom”. Aztán, hogy a trubadúr rátegyen egy lapáttal, a Muzikum közönsége előtt érzékletes előadással ki is parodizálta Fényest.
Elvist ilyentájt sodorta Szörényi a beszélgetésbe, és ekkor ragadta meg az alkalmat arra is, hogy a Beatles – Rolling Stones – Szörényi–Bródy-párhuzamosításról beszéljen, de könnyen elfogadta már annak idején is a zenekar, hogy a magyar Beatlesként emlegetik az Illést. „Rollingot csak azért játszottunk és annyit, amennyit kötelező volt” – mondta erről még az ünnepelt, akit Bródyval később ezen a nyomon már inkább a magyar Lennon–McCartney duónak titulálták.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!