Sok szerző veszített az Ulpius összeomlásán, ráadásul a romantikus regények és egyéb szórakoztató könyvek szerzői után egyszerre kapott a Libri Kiadó (az LS Kiadói Csoport) és az Alexandra; nem is lehet csodálni, hogy az Ulpius csődjéről szóló hírekben sokszor szerepeltek ezek a nevek. A csődvédelem a kiadó szerzői számára hatalmas veszteséget jelent, sokan közülük azonban már a múlt év végén vagy idén év elején otthagyták a kiadót, és leszerződtek máshova.
Sajtóhírek szerint a háttérben komoly harc folyt az Ulpius-ház egykori sikerszerzője, Frei Tamás megszerzéséért. A Blikk például tényként közölte, hogy az egykori tévés végül a Librinél kötött ki, ám a kiadó közleményben cáfolta a hírt. Mint írták, hosszas tárgyalásokat folytattak Frei Tamással könyveinek kiadásáról, azonban a szerző „olyan pénzügyi ajánlatot kapott egy konkurens kiadótól, amellyel felelősen gazdálkodó gazdasági társaságként az LS Kiadói Csoport nem kívánt versenyezni”.
Frei bukta egyébként talán a legnagyobbat korábbi kiadója csődjével. A 2015, A bankár és A megmentő című lektűrök írójának becslések szerint 100 millió körüli összeggel tartozik az Ulpius-ház. De a pénzére vár mások mellett az erotikus regényeiről ismertté vált Lakatos Levente, Vass Virág, Fábián Janka – mindhárman a Librihez igazoltak –, valamint több celebritás, akiknek életrajzát jelentette meg a kiadó: Majkától Torghelle Sándoron át Kelemen Annáig. De Keresztes Ildikó, ByeAlex és Árpa Attila könyvei kapcsán is komoly tartozásokról hallani.
A csődeljárás alatt lévő cég egyes információk szerint a fennálló követelések 3 százalékát ajánlotta fel a szerzőknek. A Blikk május végi riportjából azonban kiderült, a hoppon maradt alkotók felháborodottan utasították vissza ezt a lehetőséget, amelyet végül a cég ügyvezetésével megbízott Viczián András visszavont és más megoldást ígért. A szerzők a pénzük mellett eddig megjelent műveik jogait is szeretnék megszerezni az Ulpius-háztól.
Nem véletlen, hogy a szerzői névsorban jórészt a könnyed szórakoztatóirodalom kategóriájába sorolt szerzőket találunk. A kiadó ráadásul az utóbbi években az egyre kevésbé minőségi lektűrbe menekült. Tették mindezt többek között a Libri Kiadó feltűnése miatt is, hiszen a konkurens cég hasonlóan alakította ki profilját. A Libri lapunknak nyilatkozó munkatársa hangsúlyozta, szórakoztató irodalomra szükség van, ezt sosem tagadták. A lényeg azonban, hogy az olvasó elé minőségi szöveg kerüljön, ez pedig a kiadó felelőssége.
Az Ulpius-ház kiadói filozófiájából idővel mintha ez a felelősség kikopott volna, egyre mélyebbre süllyedtek a szemétben. Holott az induláskor még deklaráltan a szórakoztató, de igényes könyvekre utaztak. Kepets András 2002-ben, amikor a cégét az év kiadójának választották, a Magyar Hírlapnak adott interjújában úgy fogalmazott, egy két lábon álló kiadót képzel el, melynek egyik lába a nagyon erős világirodalmi, elsősorban kortárs könyvkiadás, a másik pedig a minőségi szórakoztató irodalom. Mark Twain Puddingfejű Wilsonjával indítottak, náluk jelent meg Chaim Potok, A.B. Jehosua, az egyaránt Nobel-díjas Doris Lessing, Orhan Pamuk és Le Clézio, de életműsorozatot kapott Salman Rushdie is.
A magyar szerzőik között olyan neveket találunk, mint Ugron Zsolna, Cserna-Szabó András, Karafiáth Orsolya, Hamvai Kornél, Szálinger Balázs, Hazai Attila. Nem rossz névsor, és mint ebből is látható, az Ulpius-ház ekkor még ragaszkodott vezetője elveihez: igényes munkákat adtak ki. A fiatal szerzőknek ráadásul a kiadó 80-100 ezer forintos havi ösztöndíjat is biztosított.
Ezekből a befektetésekből azonban aligha lett akkora siker, mint a Catherine M. szexuális élete című regényből, amelyből százezer példányt adtak el. Ezek a hazai piachoz mérten elképesztő számok lassan magukkal ragadták a kiadót. Egymás után jöttek az egyre igénytelenebb lektűrök, amelyek azonban egy ideig még komoly sikert arattak. Az Ulpius-ház gondozásában jelent meg A szürke ötven árnyalata, Szepesi Nikoletta egykori úszó botránykönyve, valamint Frei Tamás bestsellerei. A kiadó csődjét feldolgozó cikkekben több szerző is arról beszélt, elsősorban a minőség radikális hanyatlása miatt döntöttek a váltás mellett. Erről vallott Karafiáth Orsolya, Vass Virág és Ugron Zsolna is a Magyar Narancsban, illetve a Vs.hu-n.
Kepets Andrásról a legtöbben úgy nyilatkoztak, jó darabig szívvel-lélekkel tette a dolgát, egy idő után azonban már csak a feltétlen siker motiválta. Nem volt különösebben jó orra az irodalomhoz, legtöbbször érzelmi alapon döntött egy műről, végül pedig már csak sikertermékként kezelte a kiadandó szövegeket. A komoly tartozásokat felhalmozó kiadót és vezetőjét végül cserbenhagyták a bombasztikus kötetek: az utóbbi időben a sikerkönyveik már egyet fizet, négyet kap – de helyenként akár egyet fizet kilencet kap – akciókban sorakoztak a boltok polcain, ami az egész könyvszakmának kárt okozott. Az ilyen túlzott leértékelések lekötik a vásárlóerőt, és a könyvpiac más szereplői is nagyobb kedvezményekre kényszerülnek, hogy magukhoz vonzzák a vevőket.
A közönségben mindeközben az a kép alakult ki, hogy a könyvek eredeti ára nem lehet reális, ha van olyan kereskedő, aki rendszeresen ötven százalék feletti kedvezménnyel árusítja a köteteket. Erre a lektűrök esetében azért lehet lehetőség, mert az „előállításuk” költsége alacsony, és nagy példányszámban kelnek el. Jó esetben legalábbis igen; az Ulpiusnak több kiadványa volt, amely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Az Ulpius csődvédelmi kérelmének bejelentése után rövid idő alatt bezárt az összes vidéki és budapesti bolt. A budapesti, Pozsonyi úti üzlet viszont továbbra is nyitva tart. Az Ulpius-ház Kiadó régebbi könyveire húsz százalék kedvezményt adnak, azokra a kötetekre pedig, amelyeket a hazai kiadói gyakorlattól eltérően nem bizományba vett át, hanem készpénzért vásárolt meg korábban más kiadóktól az Ulpius, változó a kedvezmény mértéke, akár ötven százalék is lehet. A jó minőségű szépirodalmi művek – mint például Szabó Magda és Esterházy Péter kötetei – viszont ebben az esetben is legfeljebb 20-30 százalékra vannak leértékelve. A bizományba átvett könyvek továbbra is teljes áron vásárolhatóak meg, ezeket nem is értékelheti le a könyvesbolt.
Kerestük az Ulpius Kiadót, de a cikk megjelenéséig nem válaszoltak arra a kérdésünkre, hogy a Pozsonyi úti üzlet megtartása szerepel-e elképzeléseikben. Az eredeti terv minden esetre az, hogy szerényebb keretek között, de tovább működhetne könyvkiadóként az Ulpius – emellett a változat mellett állt ki a csődvédelem bejelentése után az új ügyvezető, Viczián András is.
Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnöke szerint is van remény a kiadó talpra állására. Hogy ebbe a Pozsonyi úti üzlet működtetése beletartozik-e, vagy attól is megválnak, egyelőre nem tudni. A Népszavának mindenesetre azt nyilatkozta Viczián András, hogy külön kell választani a kiskereskedelmet a könyvkiadástól.
A tulajdonos, Kepets András a csődvédelem bejelentése óta elérhetetlen, külföldön, ismeretlen helyen tartózkodik, budapesti lakását is eladta. Hollétével kapcsolatban csak a bulvársajtó szolgált visszafogottan kezelendő információval. A Blikk még áprilisban azt írta: úgy tudják, Kanadában van, a Bors viszont már arról számolt be két hónappal később, hogy a volt ügyvezető elhagyta Kanadát, és ismeretlen helyre távozott. Ugyanez a lap Kepets meg nevezett ismerőseire hivatkozva felvetette, hogy talán Kubában tartózkodhat, ez azonban már valóban csak találgatás. Kepets nagy lábon élt; bár több budapesti ingatlanja is volt – ezeket kiadta –, ő maga egy szállodában bérelt lakosztályt havi hétszázezer forintért – tudta meg a Blikk. A lap számba vette Kepets egyéb tartozásait is a baráti kölcsönöktől (ami becslésük szerint százmillió forint körül lehet) a saját cégéből kivett összegekig (ezt százkétmillióra teszik). Emellett szinte eltörpül az ismerősei szerint mindenhova taxin járó könyves másfél milliós taxiszámlája.
Miközben még finoman szólva is bizonytalan az Ulpius-ház jövője, a romokon már megindult az építkezés. Április végén jelentette be a Könyvmolyképző Kiadó, hogy átveszi az Ulpius-ház egykori „plázás” üzleteit. Első boltjuk május 7-én nyitott Budapesten a Westendben, az év végéig terveik szerint további 5-7 üzletet élesztenek fel. A szegedi kiadó eddig webáruházán keresztül terjesztette könyveit, fő profiljuk a gyermek- és ifjúsági irodalom, ők adják ki mások mellett Csukás István műveit.
Miközben tehát mindenhol a könyvpiac nehézségeivel szembesül az ember, a Könyvmolyképző merész lépésre szánta el magát – már csak azért is, mert a plázában működtetett könyvesboltok költségei a legnagyobbak. Katona Ildikó, a kiadó vezetője a május 7-i megnyitón úgy fogalmazott, az ifjúsági irodalomban még mindig hatalmas potenciál van, korábban az Origónak nyilatkozva pedig elmondta, a Könyvmolyképző nem nyújtózkodik túl a lehetőségein. Véleménye szerint Kepetsék sem a bolthálózatba roppantak bele, már az alapokon is repedések mutatkoztak.
Hogy a jelenlegi helyzetben a Könyvmolyképző képes lesz-e tartani a lépést az agresszív expanziót folytató nagy terjesztőkkel, a jövő kérdése. Közleményükben mindenesetre úgy fogalmaztak, hogy kishal helyett inkább Dávidként tekintenek a vadonatúj projektre. Bár nem legyőzni, inkább szellemesen kikerülni akarják Góliátot.
Ez nem alaptalan elképzelés, ha arra gondolunk, hogy a gyermekirodalom a könyvkiadás egyetlen olyan szegmense, amely évek óta stabilan emelkedik, és a magyar gyermek- és ifjúsági könyvkiadók óriási fejlődésen mentek keresztül az elmúlt tíz-tizenöt évben. Jó példa erre a Pozsonyi Pagony, amely nemrég nyitotta meg eddigi legnagyobb gyermek-és ifjúsági könyvesboltját Budapesten a Bartók Béla úton. Ezzel együtt már három – két budapesti és egy székesfehérvári – üzlettel rendelkeznek, ami ugyan még nem tekinthető üzlethálózatnak, de ez is azt mutatja, hogy a gyermek- és ifjúsági könyvek kiadóinak van bizalma és bátorsága, hogy terjeszkedésbe kezdjenek.
Az Ulpius összeomlásának nyerteseiről és veszteseiről szólva érdemes elgondolkozni azon is, hogy mit kezd a könyvpiac az Ulpius-üzletek raktárkészletével, amit márciusban, a Népszavának adott interjújában 422 millió forintra becsült – nyilvántartási áron – Viczián András. Elmondása szerint ezt „diszkont áron” értékesíthetik más kereskedőknek. Kérdés, hogy mennyiért lesznek hajlandók átvenni más kereskedők az Ulpius olyan könyveit, amelyeket akár több évvel korábban adott ki, majd nem sikerült értékesítenie, mert nem volt rá akkora kereslet, mint amennyivel tervezett. Egyes kötetekből Viczián szerint több ezer van raktáron. A raktárkészlet értékesítésére mindenképpen sor kerül, a kérdés az, hogy hogyan és milyen áron.
A kereskedelmi ár, ami a könyveken végül megjelenik, jelentősen eltér a nyilvántartási ártól. Ez a rés az Ulpius fő profilját alkotó lektűrök esetén különösen nagy, a kereskedelmi ár a nyilvántartásinak akár ötszöröse is lehet. Így a készletek kereskedelmi ára akár a kétmilliárd forintot is elérheti, ami már 4,5-5 százaléka az éves (tavaly 44,4 milliárdos) magyar könyvforgalomnak. Kocsis András Sándor, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnöke azt mondta: a szakmai szervezetet egyelőre nem tájékoztatták ezzel kapcsolatban. Nincs kizárva az sem, hogy csomagban ajánlják fel valakinek a teljes készletet – könnyen előfordulhat, hogy akár rendkívül alacsony összegért, „dömpingáron”. – Ha súlyosan nyomott áron kerülnek majd a piacra könyvek, az biztosan nem jó a könyvpiacnak, hiszen azt az érzetet kelti a vásárlóban, hogy jobban megéri hasonló tömeges akciókra várni, mint rendes áron vásárolni a könyvekből, ez tehát nagyon rossz üzenet – mondta lapunknak Kocsis. Szerinte az sem biztos, hogy egy másik kereskedőnek bomba üzletet jelentene az Ulpius raktárkészletének felvásárlása, hiszen a könyvek annyit érnek, amennyit a vásárlók megadnak értük, és egy több évvel ezelőtt kiadott könyv értéke ilyen szempontból kérdéses lehet, mert a könyvek gyorsan veszítenek értékükből.
