A dolog jó, tehát nem mehet

Így meszelték el a szakmai szempontból megfelelt költő-író-kritikus szakot. Pedig januárban még úgy tűnt, oktatástörténeti mérföldkő jön a Pázmányon.

Arra a kérdésre, hogy miért volna szükség egyetemi szintű írásoktatásra, frappáns és hívogató választ ad: „Az egyetem ad lehetőséget az elmélyültebb munkára. Bölcsészkarra járni pedig – ezt mint egykori bölcsészhallgató mondom – maga a megtestesült álom. Öt év garantált boldogság, szellemi magasiskola.”

Horkay Hörcher Ferenc így fogalmazott: „Szerintünk a műveltség terjesztése állami feladat. A kreatív írás nevű képzés pedig nem csupán alanyi költőket képezne, hanem olyan »nyelvmestereket«, akiket az egyre jobban felfutó kreatív iparágakban is lehetne hasznosítani, valamint a kritikaírás szakirány végzettjei révén a művészeti kritika amúgy nem éppen rózsás helyzetben lévő területét lehetne felvirágoztatni. Garancia nincs, de úgy gondoljuk, hogy ha valaki írásból kíván megélni, ennek esélyét nem csökkenti, inkább növeli, ha formális felsőfokú képzésben is részt vesz. Ráadásul nyelvi-irodalmi kompetencia az élet számos területén alkalmazható, a kreativitás pedig talán a legfontosabb erény a huszonegyedik századi munkaerőpiacon.”

Lapunknak küldött válaszában az Emmi Felsőoktatásért Felelős Államtitkársága azt írta: „Új felsőoktatási szakok létesítése kormányrendeletben történhet, az, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem elindította e szak létesítési folyamatát, és a MAB pozitívan véleményezte, csak egy része az eljárásnak. Mivel az új szakjegyzékről szóló kormányrendelet előkészítése éppen akkor zajlott, amikor a kezdeményezés a tárcához került, a Felsőoktatásért Felelős Államtitkárság természetesen ezt is megvizsgálta, és a Magyar Rektori Konferencia (MRK) illetékes szakbizottságával e szak létesítésének ügyét is megtárgyalta, ugyanúgy, mint a korábban már létesített szakokkal kapcsolatos kérdéseket. Az MRK illetékes szakbizottsága az újabb szak létesítését nem támogatta, így az bele sem került a kormány-előterjesztésbe. Az MRK az előterjesztésről szóló egyeztetések során sem jelezte, hogy a szak létesítését szükségesnek tartaná, hiszen a szóban forgó mesterszak más szakokkal érdemi párhuzamot mutat.”

A válaszban ellentmondás tűnhet föl, ugyanis a MAB pozitívan értékelte a mesterszakot, tehát arra kell következtetnünk, hogy nem talált érdemi párhuzamot más szakokkal, ellentétben a rektori konferenciával, amelyre itt az államtitkárság hivatkozik.

Vörös István szerint ez az egész szereptévesztés. „Egy tudományosan már pozitív elbírálást kapott MA-szak alapítása és elindítása nem a minisztérium gondja kellene legyen, hanem az egyetemé. Ez így az egyetemi autonómia semmibevétele” – jelentette ki.

Horkay Hörcher Ferenc pedig elárulta, hogy a negatív döntés után megkeresték a minisztérium szakmai illetékesét, és ezt a tájékoztatást kapták: „Nagyon sajnálom, de nem támogathattunk minden kezdeményezést, mert akkor nem szakszámcsökkentést, hanem jelentős szakszámemelkedést értünk volna el. A MAB pozitív véleménye sem kötelez bennünket a szak létesítésére, minden kivezetett szaknak is volt valamikor MAB-támogatása.”

A költő-tanár hozzátette: „Amikor létező szakokért kell küzdeni, nyilván az MRK sem egy meg sem indított szak mellett állt ki. De én még mindig bízom abban, hogy a minisztérium felismeri a képzés fontosságát, és a szakmai támogatás után nem gördít elénk adminisztratív akadályt.”

Az államtitkárság válaszának végén még volt egy mondat: „Meg kell jegyeznünk, hogy írók-költők-kritikusok ma is szép számmal vannak, az ezzel kapcsolatos tudás tehát a jelenlegi képzési szerkezetben is elsajátítható.” Vörös István ezt cinizmusnak értékeli, s feltette a költői kérdését: „Ezek szerint orvosi egyetemre sincs szükség, hiszen korábban a borbélyok is elég jól elfelcserkedtek?”

Mindenesetre a fekete bárányok egyelőre akol nélkül maradnak, de még ha a célirány szerint tartani is akarja az államtitkárság a 15 százalékos szakcsökkentést, akkor is a már említett látványtervezés és tárgyalkotás szakok példájából kiindulva nem elképzelhetetlen a kreatív írás és művészeti kritika szak létrejötte sem. Hátha elérkezünk egyszer ahhoz az oktatástörténeti mérföldkőhöz.