Ez volt az Emigrációs dal esetében is. Mint Levi elmondta, „ez tényleg körbevesz/körbevett minket, egy csomó ember elment mellőlünk, és azt vettük észre, lassan egyedül leszünk; nem jó érzés”. A magyar nyelvű szövegekről szólva az énekes-gitáros még azt is hozzátette, egyértelmű választás, hiszen akikhez szólni akarnak, magyar az anyanyelvük. Emellett szerinte tök jó kihívás magyarul dalszöveget írni, így érzik jól magukat. Nem mellesleg pedig bármennyire is pöpec az ember tudása egy adott nyelvből, sosem lesz anyanyelvi, így ez soha sem volt kérdés.
A zenekar egyértelmű célja, hogy egy nagyon jó koncertzenekarrá izmozzák ki maguk. Mint mondták, ez a legfontosabb. Így nem izzadnak görcsösen azon, hogy mindenképp slágerszagú dolgokat írjanak, és hogy megfeleljenek a rádiók 2 perc 30 másodperces vasszabályainak. „A lényeg, hogy egy dal üssön, ott legyen minden a helyén benne, aztán majd kiderül, hogy bejön-e vagy sem” – vélik a srácok. Az MR2 Petőfi eddig négyszer adta le a dalaikat, egyszer a Mit szabad, és mit nemet, míg a Rozsdavárost háromszor. Ám, mint megtudtam, az elpoposodás időszakában szerintük ez nem is olyan rossz.
A banda jelenleg még önszervező, ám, mint mondták, ha valaki látna bennük fantáziát, nem zárkóznának el a dolgok elől. Egyelőre az ő helyzetükben is a közös koncertek, a társulás egy másik csapathoz verzió a működőképes. Tavasszal volt egy igen jó kis Pest megyei turnéjuk jó pár egyetemi fesztivállal megfűszerezve. Itt a költségeik már kijöttek nullára, de még többet tesznek bele, mint amennyit vissza tudnak forgatni a zenekarba.
A turnézást azért is tartják fontosnak, mert amellett, hogy megismerik őket az ország különböző pontjain, nem válnak unalmassá odahaza sem. Ezért úgy vélik, Budapesten havonta, másfél havonta elég egy koncert, mert akkor rendesen eljönnek, s nem is unják annyira a fellépést, hogy közben mondjuk a telefonjaikat nyomkodják jó páran. „Az tök gáz!” – mondták egyszerre a srácok.
