Alföldi újabb lázadása, ezúttal plüssmackóval

Alföldi Róbert az Átrium Film-Színházban vitte színre Eugene Ionesco Makbettjét.

A kormány plakátkampányát idézve reklámozták be a Kultúrbrigád és az Átrium Film-Színház közös produkcióját, a Makbetett Alföldi Róbert rendezésében. Az abszurd drámairodalom atyja, Eugene Ionesco a hetvenes években Shakespeare királydrámáját formálta a maga stílusára. Bognár Róbert fordításában a szleng, a trágár kifejezések és a fennkölt gondolatok keverednek egymással. Az alapkonfliktus ugyanaz: mindenen eluralkodik a korrupció, a hatalomért bárki bármire képes, a lelkiismeret ismeretlen fogalom. A kegyetlenség és a kéj mindenekfelettisége annál inkább ismert. Ostoba diktátorok, despoták világa ez. Csak egyet felejtenek el: mindenki csupán csak egy a sok közül.

Nem meglepő, hogy Alföldi megint aktuálpolitizál: narancssárgában úszik a minimalista díszlet, valaki Hajrá feliratú baseballsapkában lép színpadra, félelem elleni almalevet osztogatnak, és persze szó esik a határépítésről. Már nem is áthallásokkal operál, nyíltan kritizál. Minden egyes pillanatban ki akarja erőltetni a nézőből az összekacsintást. Eltúlzott figurák, stilizált játékmód, véresebbnél véresebb jelenetek, a testiség állandó hangsúlyozása jellemzi az előadást, a „lázadás” kissé túl van pörgetve. A reformok működéséről szóló eszmecsere alatt a tévéből jól ismert zene hallatszik, a Duncant alakító Hevér Gábor egyértelműen Orbán Viktor retorikáját gyakorolja, monológjai a kormányfő fontosabb beszédeit idézik.

A bravúros színészi játékok mentik meg a két és fél órás előadást, kivétel nélkül profizmusról tesznek tanúbizonyságot. Kerekes Éva fehérmájú Lady Duncanje végtelenül cinikus és egyszerű. Könnyen lép át a ténsasszony-boszorkány szerepkörbe, Parti Nórával közös duettjeik a jobb pillanatok közé tartoznak. A marosvásárhelyi Bányai Kelemen Barna, akinek ez az első budapesti bemutatkozása, Banco jellem (nem) fejlődését ügyesen építi fel. A Makbett címszerepét Orosz Ákos játssza (aki 2013-ban, a Maladype Színház előadásában már Shakespeare Macbethjeként is színre lépett), jelenléte markáns, megrendítő, ahogy a lelketlenség egyre inkább eluralkodik rajta.

Mellettük Fehér Balázs Benő, Szatory Dávid, Fábián Szabolcs játéka marad meg a nézőben. Bercsényi Péter most is bebizonyította, vérbeli karakterszínész, aki villanásnyi idő alatt képes emlékezetes figurákat eljátszani. Haldokló katonája, a civilnek tűnő középkorú, kissé szétesett háziasszonya segítettek túllendülni az egyre elhatalmasodó unalmon.

Egy kék plüssmedve a színpad széléről követi végig a színpadon zajló morbid eseményeket: valahogy úgy, ahogy az átlagpolgár mindazt, ami az országban, a világban történik. Talán ez a legerősebb rendezői ötlet. Alföldi a Makbett-tel egy időben a Radnótiban a Lear királyt rendezi, a bemutató most vasárnap lesz. Nem biztos, hogy a nagyüzemi akutálpolitizálás jót tesz a művészi munkának. Félő, hogy a minőség még tovább romlik.

(Eugene Ionesco: Makbett. Rendező: Alföldi Róbert. Átrium Film-Színház.)