Érthető, hogy rövid dalokat akarnak, mert akkor több helyre tehetnek be reklámokat. Ritkán hallgatok rádiót, de amikor szól, mondjuk apám kocsijában, rájövök, hogy a színvonal többnyire rácáfol az irányelveikre. Inkább hallgatom a Tilos vagy a Bartók rádiót. Főleg éjfél után
– mesélte Maxim.
A zenekar január óta működik ebben a formában. „A nevet Bence adta Monory Mész András Meteo című filmje után, melyet még tizenévesen látott. Ez talán az egyetlen magyar sci-fi vagy cyberpunk mozi, amely még az 1980-as évek végén készült. A többieknek is tetszett a név, és idővel megmaradt” – tudtam meg a srácoktól.
Levi és Maxim amúgy gyerekkori barátok, míg a többiekkel, Bencével és Bálinttal a Bolyai János Matematikai Társulat és a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet által rendezett Emléktábla Workshop nevű konferencián sodorta össze őket két éve a sors. „Az első egy-két dalunk, amit próbákon írtunk, nem voltak még annyira pöpecek, nem ütötték meg azt a szintet, ami bátran vállalható lett volna, ezért azokat el is felejtettük” – mesélte az énekes-gitáros.
Aztán az egyik próbára levittem a Dark Energyt, aminek az akkordmenetét a 8 éves öcsémtől loptam. Azóta persze elkértem tőle, így most már „legális” a dolog. Ez volt az első szám, amire a próbatermes Geri is felkapta a fejét, hogy ez jó lesz!
Erre a demóra bemutatkozó anyagként tekintenek. A dobokat meg az elektromos gitárt az egyik barátjuk, Illés Nándor próbatermében, többszöri próbálkozásra, egybe vették fel. Az éneket, a basszusgitárt, szintit, csörgőt, a zajokat és effekteket otthon játszották fel szobakörülmények között. Maxim különösen büszke a Dark Enegy zajaira, melyet Berlinben rögzített a telefonjával, egy Bob Rutman nevű acél csellón játszó 80 éves öreg úr koncertjén.
