Rényi András a megnyitó előtti sajtóbejáráson hangsúlyozta, nem életmű-kiállításról, inkább egy vizuális hatásokra és hangulatra építő kurátori dolgozatról, Kazovszkij opusának egy lehetséges olvasatáról van szó. Ebben pedig elkerülhetetlenül teret kellett kapnia a kettősség egy másik megnyilvánulásának, a nemi identitás kérdésének is. El Kazovszkij eredeti orosz nevét – Jelena Kazovszkaja – a 70-es években „férfiasította”, mivel gyerekkorától kezdve a hagyományos orosz férfiszerepekkel azonosult, felnőttként pedig homoszexuális férfiként határozta meg önmagát. A tárlat külön termet szentel ennek a témának, de a transzneműség mellett a másság más aspektusainak jelzésszerű bemutatását sem kerüli meg. A „fétisek termében” a tárlat egyik szenzációjaként Francis Bacon Triptichonjának egyik Londonból kölcsönzött táblája a festőnő aktjainak társaságába helyezve hirdeti a két művész rokonlelkűségét, már ami az emberi testhez való viszonyukat illeti.
A kurátorok feltételezhető rajongását Kazovszkij művészete iránt leginkább a white cube terem kialakítása jelzi. A fehér doboz funkciója, hogy a benne elhelyezett művészet lényegét kiemelje. A steril fényözönben azonban meglátásunk szerint kevésbé hatásos Kazovszkij festészete, mint a kiállítás jellemzően sötét tónusokra épülő fényjátékában.
(A túlélő árnyéka – Az El Kazovszkij-élet/mű. Magyar Nemzeti Galéria, A épület. A kiállítás február 14-ig látható.)
