Plüssmackók és éles kések

El Kazovszkij kurátori esszének is tekinthető életmű-kiállítása önmagában is egy műalkotás.

MaPet
2015. 11. 29. 15:31
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hosszas bolyongásra, egyszerre felkavaró és lenyűgöző utazásra készteti a látogatót a Magyar Nemzeti Galéria El Kazovszkij életművét bemutató kiállítása. Késlekedni felesleges, fukarkodni eleve értelmetlen volna a dicsérettel, kezdjük azzal, hogy meglátásunk szerint a Rényi András és kurátortársai, Szabados László és Jerger Krisztina kétéves munkája végpontjaként létrejött tárlat önmagában is műalkotásnak tekinthető.

Ahogy a 2008-ban, 59 éves korában elhunyt Kossuth-díjas festőnő jellegzetes stílusa sem magyarázható bele egyik művészeti irányzatba sem, A túlélő árnyéka című kiállítás is kilóg a kortárs alkotásokat bemutató tárlatok sorából. A kurátori koncepció alapján alaposan „feldúlták” és átformálták a galéria A blokkjának belsejét, ahol most Kazovszkij összetett és ellentmondásos, de önmaga vállalásában végtelenül bátor, szabad és őszinte alkotói szellemének szentélye épült fel – művészi kivitelezésben.

A mintegy húsz szekcióból álló, labirintusszerűen kialakított kiállítás nagy részét uraló félhomály Kazovszkij harsány-nyomasztó színvilágának kísérőjeként fokozza a misztikus feszültséget. Lidérces hangulat sejteti a lélek bugyraiba vezető utazást, amely már a belépéskor ránk veti magát és megerőszakol: a kiállítás középpontjaként a földszinti csarnok fekete vászonnal borított márványfalai között fogad a Dzsan-panoptikumok egyik testperformance-ának rekonstrukciója. A művésznő ünnepnek tekintette és 25 éven át megrendezte az előadást, amelyet egy rövid, de felkavaró szerelemi kaland hívott életre. Dzsan, vagyis a török–magyar művész, Can Togay János a festőnő magánmitológiájának központi alakja.

Már itt, a monumentális díszletek között feltűnik jó néhány a görög mitológiából, keleti filozófiából és Kazovszkij egyéni szenvedéstörténetéből kifejtett jelképrendszer elemei közül. A test imádatát jelképező emberi torzók, kaszák, emelvények, lépcsők, szirének, a Moirák és Kazovszkij legjellegzetesebb motívuma, a „vándorállat” a kiállított 400 műben – festményeken, szobrokon és installációkban – lépten-nyomon feltűnnek. A kutyaalak legtöbbször önarckép: a művész személyes vágyaknak és társadalmi elvárásoknak való kiszolgáltatottságát szimbolizálja, egyszerre vad és fenyegető, szeretetre vágyó és gyámoltalan ösztönlény. Kazovszkij személyiségének összetettségét jól érzékelteti még, hogy a plüssállatok mellett rendkívüli módon vonzódott az éles késekhez, Richard Wagner mellett a punkzenéhez. Imádta Nina Hagent és a Sex Pistolst, a személyes tárgyaival összezsúfolt teremben David Bowie ráadásul egy külön zsebszentélyt kapott.

Rényi András a megnyitó előtti sajtóbejáráson hangsúlyozta, nem életmű-kiállításról, inkább egy vizuális hatásokra és hangulatra építő kurátori dolgozatról, Kazovszkij opusának egy lehetséges olvasatáról van szó. Ebben pedig elkerülhetetlenül teret kellett kapnia a kettősség egy másik megnyilvánulásának, a nemi identitás kérdésének is. El Kazovszkij eredeti orosz nevét – Jelena Kazovszkaja – a 70-es években „férfiasította”, mivel gyerekkorától kezdve a hagyományos orosz férfiszerepekkel azonosult, felnőttként pedig homoszexuális férfiként határozta meg önmagát. A tárlat külön termet szentel ennek a témának, de a transzneműség mellett a másság más aspektusainak jelzésszerű bemutatását sem kerüli meg. A „fétisek termében” a tárlat egyik szenzációjaként Francis Bacon Triptichonjának egyik Londonból kölcsönzött táblája a festőnő aktjainak társaságába helyezve hirdeti a két művész rokonlelkűségét, már ami az emberi testhez való viszonyukat illeti.

A kurátorok feltételezhető rajongását Kazovszkij művészete iránt leginkább a white cube terem kialakítása jelzi. A fehér doboz funkciója, hogy a benne elhelyezett művészet lényegét kiemelje. A steril fényözönben azonban meglátásunk szerint kevésbé hatásos Kazovszkij festészete, mint a kiállítás jellemzően sötét tónusokra épülő fényjátékában.

(A túlélő árnyéka – Az El Kazovszkij-élet/mű. Magyar Nemzeti Galéria, A épület. A kiállítás február 14-ig látható.)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.