Az 1450 és 1516 között élt mestert sokan a szürrealisták előfutárának tartják, ám alkotásai legfeljebb képi világukban vethető össze a múlt századi alkotókéval. Realista precizitással megfestett művei valójában közelebb állnak a valóságábrázoláshoz, amennyiben elfogadjuk, hogy panorámaképet adnak az áhítat és a gyarlóság kettős szorításában őrlődő késő középkori ember belső világáról. Mélyen vallásos és humanista művészként Bosch a keresztényi útmutatás szolgálatába állította zabolátlan képzelőerejét és tehetségét, intelmekként is értelmezhető műveivel így közvetítve szellemi és egyfajta metafizikai valóságát a kornak, amelyben élt.
Az élő és tárgyi világ motívumai, illetve az azok keresztezésével megjelenített hibrid lények, a pokolbéli és mennyei teremtmények, a szimbólumok és metaforák megszámlálhatatlanul lepik el festményeit, de képei sokrétű jelentéstartama javarészt máig megfejtetlen maradt. Bár a legtöbb szimbólum valamely halálos bűn (lustaság, bujaság, kevélység, harag, irigység, fösvénység, falánkság) ábrázolása, sokuk dekódolásához a korabeli flamand népi hagyományok, közmondások, miniatúrák, szatirikus metszetek és bestiáriumok tüzetes tanulmányozása vezette el a művészettörténészeket.
