Az áhítat és a gyarlóság kettős szorításában

Bosch eddig nem látott műveit is kiállítják a halálának 500. évfordulójára rendezett kiállításon.

A jövő év egyik művészeti szenzációja lesz az a kiállítás, amelyet Hieronymus Bosch halálának 500. évfordulóján rendeznek február 13. és május 8. között Hollandiában, a németalföldi festőzseni szülővárosában. A ’s-Hertogenbosch-ban működő Het Noordbrabants Museum tárlatán az életmű szinte összes fennmaradt alkotását kiállítják, emellett részletesen bemutatják azt a közel tízéves tudományos kutatómunkát is, amelynek köszönhetően a szakemberek jelentős eredményeket értek el az életmű feltárásában, konzerválásában és dokumentálásában. A Bosch Research and Conservation Project nemzetközi restaurátorgárdájának jóvoltából a kiállított negyven Bosch-munka között kilenc olyan festmény – köztük egy triptichon – is helyet kap, amelyet eddig nem láthatott a közönség.

A festmények a világ legnevesebb európai és amerikai gyűjteményekből érkeznek a flamand városba: a madridi Pradóból a Szénásszekér-triptichon, a párizsi Louvre-tól a Bolondok hajója, az Ecce homo a frankfurti Städelsches Kunstinstitut und Städtische Galerie-ből, a Keresztelő Szent János a pusztában című munka pedig a madridi Lázaro Galdiano Múzeumból. A Noordbrabants a rotterdami Boijmans Van Beuningen Múzeumtól és a velencei Gallerie dell’Accademiától is kölcsönöz Bosch-műveket, bár azt egyelőre nem közölték, melyeket.

A New York-i Metropolitan Museumban látható Királyok imádása című festményt a kiállítás idejére feltehetően szintén Hollandiába szállítják. Arról sincs hír, hogy a mester talán leghíresebb munkája, A gyönyörök kertje című hármas oltár megjelenik-e a tárlaton. A legutóbbi nagyszabású, 2001-es rotterdami Bosch-kiállításon nélkülözni kellett a Pradóban őrzött művet, mert szállításra alkalmatlannak találták.

A kiállítás és a hozzá kapcsolódó kutatómunka azért is fontos, mivel alig tudunk valamit Bosch életéről és művei keletkezésének körülményeiről. Évszámot egyik művére sem írt és csak néhányat szignált, ráadásul egyedülálló stílusának már röviddel a halála után rengeteg utánzója és hamisítója akadt.

A kiállításhoz készül egy 192 oldalas, 140 illusztrációt tartalmazó, több nyelven megjelenő katalógus, valamint kiadnak egy dupla kötetet is, amely mintegy 1000 oldalon foglalja össze a Bosch-kutatások eredményeit és a festő munkásságát.

Az 1450 és 1516 között élt mestert sokan a szürrealisták előfutárának tartják, ám alkotásai legfeljebb képi világukban vethető össze a múlt századi alkotókéval. Realista precizitással megfestett művei valójában közelebb állnak a valóságábrázoláshoz, amennyiben elfogadjuk, hogy panorámaképet adnak az áhítat és a gyarlóság kettős szorításában őrlődő késő középkori ember belső világáról. Mélyen vallásos és humanista művészként Bosch a keresztényi útmutatás szolgálatába állította zabolátlan képzelőerejét és tehetségét, intelmekként is értelmezhető műveivel így közvetítve szellemi és egyfajta metafizikai valóságát a kornak, amelyben élt.

Az élő és tárgyi világ motívumai, illetve az azok keresztezésével megjelenített hibrid lények, a pokolbéli és mennyei teremtmények, a szimbólumok és metaforák megszámlálhatatlanul lepik el festményeit, de képei sokrétű jelentéstartama javarészt máig megfejtetlen maradt. Bár a legtöbb szimbólum valamely halálos bűn (lustaság, bujaság, kevélység, harag, irigység, fösvénység, falánkság) ábrázolása, sokuk dekódolásához a korabeli flamand népi hagyományok, közmondások, miniatúrák, szatirikus metszetek és bestiáriumok tüzetes tanulmányozása vezette el a művészettörténészeket.