Február 27. óta tudjuk, hogy Fehérvári Gábor Alfréd, művésznevén Freddie képviseli hazánkat az idei, 61. Eurovíziós Dalfesztiválon. A helyszín ezúttal Stockholm lesz – a 16 ezer néző befogadására alkalmas Ericsson Globe –, a tavalyi versenyt ugyanis a svéd Mans Zelmerlöw nyerte Heroes (Hősök) című dalával; ugye mindig az rendez, aki tavaly nyert. Hogy mennyire hatott megtermékenyítőleg a magyar versenyzőre a tavalyi győztes nóta, nem tudni, mindenesetre a cím meglehetősen ötlettelen: Pioneer (Úttörő). Aztán ki tudja, mire nem lesz fogékony Európa népe, lássuk hát Freddie vetélytársait az elődöntős csoportok szerint, majd a verseny lefolyásáról ejtünk néhány szót.
Lassan építkező, hangulatos, rezes funkba torkolló, angol nyelvű diszkónótával lép az első elődöntő színpadára a finn Sandhja. Sok eredeti ebben sincsen, viszonylag sok ütőhangszerrel operál az átkötő részekben, összhangban a klipben szereplő, gyönyörű lovacskákkal. A nóta címe: Sing It Away (Énekeld el!).
Tőle eltérően anyanyelvén, pontoszi görögül is megszólal az Argo Utopian Landje (Utópisztikus ország) a görögök részéről. A bizonyára társadalomkritikus rapszövegű nóta népzenei elemekből építkezik, a felütésként alkalmazott 7/8-os ritmus ritkán hallható a populáris zenében. Meglátjuk, mire jutnak a vérpezsdítő motívumokkal.
Lidia Isac Moldovából a hullócsillagokról énekel egy halálosan unalmas, könnyen megjegyezhető és könnyen el is felejthető dalban (Falling Stars).
Ha valóban őt követi Freddie dala, a Pioneer, akkor szerencsénk van. A jó kiállású Freddie énekhangszíne egyébként igen kellemes, és bár a dala egyszerű eszközökkel legózik (négy akkord, csettintés, fütyülés), a magas énekes a korábbi magyar versenyzőkhöz hasonlóan döntőbe kerülhet. Idézzük is fel!
A horvát Nina Kraljic dala elsőre igen erősnek tűnik, két furulya indítja, a hangnemváltással is operáló, sejtelmes zakatolású szerzeményben pedig az énekesnő elég nagy hangterjedelmet megénekel ékes angolsággal – a világítótoronyról (Lighthouse).
Douwe Bob (Hollandia) azt szeretné, ha mindannyian lelassítanánk egy kicsit (Slow Down), dala egy régi vágású popnóta, igen kellemes „európai délutáni country” egy kis Hammond-orgonával, kacskaringós gitárszólóval. Csinos dal.
Az örmény Iveta Mukuchyan a moldáv versenytársnőhöz hasonlóan érthetetlen dologgal próbálkozik: egy eszköztelenségből összepakolt dalban némi örménykedő pikulázás hallható. A téma is faék egyszerűségű, a számcím: LoveWave (Szerelemhullám).
San Marino versenyzője, Serhat Keresztapának öltözik az I Didn’t Know-ban, vele is visszarepülünk 30-40 évet az időben, nem sűrűn hallunk retromuzsikát az Eurovízión, a holland jelentkező után Serhat lesz a második, aki régebbi korokban népszerű eszközöket használ. Lehet, hogy jól teszi, van karaktere a számnak.
Szergej Lazarov (Oroszország) témája is a szerelem lesz (You Are The Only One – Te vagy az egyetlen), és bár a dal világa egy átritmizált csasztuskára hajaz, nyertek már unalmas nótával ezen a versenyen, és nyertek már az oroszok is. Azért nem egy túl emlékezetes dal, de tény, hogy Szergej Lazarov jó kiállású, és tud is énekelni.
Csehországot egy gyönyörű cseh hölgy, Gabriela Guncíková képviseli, az I Stand (Állok) lírai, zongora- és szimfonikus kíséretes dal messzire juthat a versenyben. Aztán persze lehet, hogy nem.
A ciprusi Minus One egy rockpapírba csomagolt diszkódalt hoz. A frontember hangszíne elképesztően hasonlít Freddie-ére, reméljük, nem származik ebből hátránya a mi versenyzőnknek a szavazatok megoszlása miatt. Azért hallgassunk bele, van-e okunk félni az Alter Ego előadóitól.
Az osztrák Zoe francia nyelven próbálkozik (Loin d’ici – Messze innen), várhatóan egy rózsaszín réten fog keresztülsétálni az előadás során. Meglátjuk, mennyit ér a lakodalmas diszkó ritmusába csomagolt sanzon.
Jüri Pootsmann enyhén lötyögős, Play (Játssz!) című dala egy kicsit több munkát is megérdemelt volna talán. Valószínűleg a hangszeres zene kedvelői jobban rajonganak majd San Marino vagy Hollandia muzsikusaiért. Egy meghallgatást azért megérdemel az észt csapat.
Azerbajdzsán is igéző szépségű, kiválóan éneklő hölgyet küld Stockholmba. Samra ráadásul hoz magával egy csipet keleti ritmikát, de beleágyazza az európai mainstream popba. Az angol nyelvű Miracle (Csoda) ezért szintén jól szerepelhet a versenyben. Dala 2,7 millió megtekintés fölött jár a YouTube-on.
A montenegrói Highway The Real Thing (A valódi dolog) című dala keresi magát az elektropop és a progresszív rock között, illendőségből mutatjuk meg a szám videoklipjét, de túl nagy figyelmet nem érdemel. Megemlíthető, hogy Bojan Jovovic 2005-ben már volt Eurovízió-résztvevő a No Name együttes tagjaként.
Az izlandi Greta Salóme (Hear Them Calling – Hallom, ahogy hívnak) által előadott szerzemény is inkább a külsőségek miatt emlékezetes. 2012-ben egy duó tagjaként a huszadik lett.
A bosnyákok viszont kockáztatnak, anyanyelvén énekel a több előadóból (Deen, Dalal, Ana Rucner, Jala) összetapasztott csoportosulás. Meglátjuk, hogy a szintén szerelmi témájú „Ljubav je” mennyi európai zenekedvelő füléig, szívéig, szavazógombjáig jut el. Kétmillió megtekintés fölötti a YouTube-on ez is. A csapat tagja, Deen korábban (2004) már járt az Eurovízión.
Málta énekesnője, a 2002-es ezüstérmes Ira Losco a vízen fog járni nekünk (Walk on Water). A zene lassan indul be, de vérpezsdítő lesz, a klip képvilága azonban nem fog érvényesülni Stockholmban – igaz, Ira Losco szépsége igen. 2,6 millió megtekintés, nosza, lássuk, mi tud ennyit!
A lett Justs a szívverésről (Heartbeat) mesél három percben, a Justs nótája nem túlságosan sokszínű, szintetizátorszintű hangeffektekkel operál a diszkódalban, igaz, ez mostanság újra népszerű.
St. Martinba oltott D’Artagnanként áll a svédországi közönség és az európai tévénézők elé a lengyel Michal Szpak Color of Your Life (Életed színe) című dalával. Furcsa sz hangokat ejt a művész, ettől még sokak fülébe gyorsan beeheti magát. Ja, és határainkon túl úgysem sokan tudják, ki az a St. Martin.
Rykka Svájcból (The Last of Our Kind – Az utolsó a fajtánkból) a Roxette irányában próbálkozik, a közönségen múlik, mekkora sikerrel.
„A Made of Stars (Csillagokból készült) az egyenlőségről szól. Nem számít, hogy honnan származunk, mi a bőrünk színe, milyen vallást követünk, vagy hogy kihez vonzódunk – mindannyian egyenlők vagyunk.” Ezt vallja daláról Hovi Star az Eschungary.hu-n, ő Izrael nővé sminkelt férfi versenyzője. Íme a dal.
A fehérorosz Ivan igen sokszínű előadóművész, és ezt meg is fogja mutatni a dalverseny második elődöntőjében. Akár az is lehetséges, hogy három percig segít repülni, ahogy ezt dala címében (Help You Fly) megígéri. Igen-igen figyelemreméltó dal!
Szerbia az impresszív fellépésű Sanja Vucicot indította a Goodbye/Shelter (Viszlát/Menedék) című, szívbe markoló, szimfonikus rockdallal. Sok munka lehetett benne a látványt látva és a hallhatót hallva.
Nicky Byrne a Sunlighttal (Napfény) könnyen belemászik az ember fülébe, és könnyen ki is jön onnan. Ember legyen a talpán, aki végig tudja hallgatni anélkül, hogy elbóbiskoljon vagy elkattintson. Három perc, mehet egy próba.
A bosnyákokhoz hasonlóan bátor a macedón Kaliopi. Macedónul fog énekelni a hangszeres szerkesztésű Donával. Már harmadszor szerepel ebben a versenyben, váltakozó sikerrel hallhattuk eddig.
Donny Montell (Litvánia) már a sokadik versenyző lesz, aki az unalomig rágott akkordokkal próbál varázsolni. Semmilyen különleges vagy egyedi nincs az I’ve Been Waiting for This Nightban (Vártam ezt az éjszakát). 2012-ben egyszer már leszerepelt.
Ausztrália a tavalyi ötödik hely után az idén is vendége lesz a versenynek, méghozzá egy dél-koreai énekesnővel, Dami Immel. Íme a Sound of Silence (A csend hangja).
ManuElla (Szlovénia) a kék és a piros színnel játszik egy háromperces játékot (Blue and Red). Ha jól figyelünk, ez az egyetlen nóta, amelyben van bendzsó. Igazi dal igazi hangszerekkel, énekesekkel, és ha marad az otthoni forgatókönyvnél, egy kis sztriptízzel.
A bolgár Poli Genova azzal a gondolattal játszik el, hogy mi lenne, ha a szerelem bűn lenne (If Love Was a Crime). A kulcsmondatot könnyedén megtanulhatjuk bolgárul, mert sokszor ismétlődik. Hátha egyszer sláger lesz belőle. A hölgy 2011-ben már próbálkozott egyszer, de kiesett az elődöntőben, most javítana.
Szintén szerelmeskedni akarnak a dánok, a Lighthouse X formáció a l’amour zsoldosaiként tűnik fel a dalversenyben (Soldiers of Love). Hölgyek, lehet készülni! A nóta megint csak nem lesz túl bonyolult.
Az ukrán induló a kevés anyanyelvet is használó versenyzők egyike, egész pontosan krími tatár nyelven fogunk néhány mondatot hallani. Ákos-rajongóknak ismerős zenei világgal jön Jamala az 1944 című dalban. Sajnos nem könnyen énekelhető a szám, nem kap túl nagy hangszeres támogatást a hamiskás énekesnő.
Agnete (Norvégia) egy egészen fura ritmusváltásos dallal próbálkozik, de hát a dal főszereplője, a Jégtörő (Icebreaker) ugyanilyen markáns eszközökkel dolgozik.
Nika Kocsarov és bandája elkalauzol bennünket a grúz rockzene jelenébe (Midnight Gold – Éjféli arany). Ha lehet fogadni, hogy ki nem jut döntőbe, sajnos vagy szerencsére rájuk lehet. De tévedni is tudni kell.
A nekünk talán viccesen hangzó nevű albán hölgy, Eneda Tarifa egy tündérmesét énekel el három percben (Fairytale). Nem semmi a dal, Eneda pedig igen nagy hangterjedelmű, gyönyörűen énekel.
A belgák versenyzője, Laura Tesoro egy élénknek szánt bulifunkyval érkezik, a visszafogott jókedvet talán éppen a szám szövege támasztja alá: „What’s The Pressure?”, vagyis „Mi nyomaszt?” a dal címe.
Van már technikai lehetőség arra, hogy autotune-t alkalmazzanak élő adásban, azért a zenével szemben (nem példa nélküli) arcátlanság volna, ha Joe & Jake ilyen trükkel hozakodna elő a döntőben a You’re Not Alone-nal (Nem vagy egyedül). A dánokhoz hasonló „szépfiútrükkel” próbálkoznak.
Amir – Franciaország képviseletében – a J’ai Cherché (Kerestem) című dallal sokakat megtalálhat, jó kiállás, kellemes énekhang, a tucattól két-három lépésre lévő kompozíció.
Jamie-Lee alig 18 éves, egy szellemről fog dalolni a Ghostban, különleges megjelenést várhatunk tőle. Németország angol nyelvű nótája közepesen egyszerű.
Francesca Michielin rá fog játszani az olasz nyelv szépségére a No Degree of Separationben (Nincs foka az elszigeteltségnek). Hatásos előadónak tűnik, de agyonmozogni aligha fogja a színpadot.
Spanyolországot a döntőben Barei képviseli a Say Yay-jel (Mondd, hurrá!), egy érdekes statisztika szerint a hispánok először neveznek olyan dallal, amelyben nincs egyetlen árva mukk sem spanyolul. Ettől még sodró lendületű szerzemény. A versenyre leadott változatban van egy-két érthetetlen kiállás is, meglátjuk, ez zavarja-e a szavazókat.
A svédek házigazdaként szintén nem elődöntőznek. Frans tinibálványként vagy meg fog valamit bánni három percben, vagy nem (If I Were Sorry), az angolul tudók számára ki fog derülni.
A román Ovidiu Anton is a második elődöntőben szerepelt volna, de tetszetős dalát kizárta a műsorszervező EBU (Európai Műsorsugárzók Uniója), és nem is csak ennek az egy eseménynek a közvetítéséből, mert régóta és igen sok pénzzel tartozik neki a TVR romániai köztelevízió. Ez nekünk nem túl jó hír, mert a romániai érdeklődés és szavazási kedv nagyban csökken így – tudva lévő, hogy az SMS-ben szavazók saját országuk versenyzőjére nem voksolhatnak, de keleti szomszédunkból mindig is nagy támogatás érkezett a mieinkre.
És akkor a verseny legfontosabb egyéb paraméterei: a negyvenkét ország két májusi elődöntőjéből tíz-tíz versenydal jut tovább, SMS-ben lehet szavaznunk bárkire, aki nem a sajátunk, ehhez jön még a zsűri pontszáma, valamint az automatikusan döntős nagyok.
Az elődöntőket és a döntőt is a Duna tévécsatorna sugározza nálunk HD-ben, sőt hogy nagyon eurovíziósak legyünk, minden reggel kapunk a csatornától két videoklipet a mezőnyből. Az összes dalt – beleértve a románt is – tartalmazó lemezt egyébként már meg lehet venni a világhálón keresztül.
