Amikor az artistát húzza a mélység, akkor örömmel zuhan, mert tudja, hogy újra és újra felküzdi majd magát a magasba, ahol ismét átélheti azt a szédítő és örömteli érzést, hogy életben maradt. Az Üres című új cirkuszi előadás arra a felszabadító érzésre emlékezteti közönségét, hogy érdemes küzdeni, mert sziszifuszi munkával bármit elérhetünk. A zuhanás meg nem is olyan nagy baj, mert utána újra lehet élvezni, ahogy meghódíthatjuk a csúcsot.
Az előadást pénteken és szombaton is este fél kilenctől mutatják be a Trafóban, ahol rendszeresen láthatóak magyar és külföldi művészi cirkuszi produkciók. A produkció nagy belmagasságú, elhagyatott terekbe készült, a Trafó csak azért láthatja vendégül, mert képes levetni magáról 18 éves köntösét, és visszaváltozni ipari térré.
Gehlker produkciója filozófiai alapvetéseken nyugszik, kiindulópontja Camus tanulmánya, a Sziszüphosz mítosza. Ahogy Camus, úgy Fragan Gehlker is boldog embernek látja Sziszüphoszt, „ akinek szívét betölti a csúcsokért vívott küzdelem ”(Camus). Az Üres első lépései 2009-ben születtek meg, amikor Gehlker szélsőséges elhivatottsággal gyakorolta az egyik legegyszerűbb cirkuszi mutatványt, a kötélen való fel- és lemászást. Ennek az abszurditását akarta megmutatni a projekt, és azt, hogy a küzdelem tényleg lehet olyan felszabadító, mint amilyennek Camus Sziszüphoszában látjuk. Az előadáshoz 2011-ben csatlakozott a technikus-zeneszerző Alexis Auffray, aki egy görkorcsolyás-hegedűs szereplőként mozgatja a háttérben a szálakat.
Fragan Gehlkert itthon Schilling Árpád munkáin keresztül ismerheti a közönség. Schilling rendezte a francia CNAC cirkusziskolában Gehlkerék vizsgaelőadását, amit URBANRABBITs (Városi nyulak) címmel be is mutattak a Nagycirkuszban 2010-ben. Ezek után egy sor Krétakör-előadásban szerepelt.
