Kérdés, hogy a vurstli zaja nem nyomja-e el a múzeum hangját. Egyre többször esik szó a múzeumok megváltozott szerepéről: hogyan lehet a XXI. század közönségét kiszolgálni anélkül, hogy elveszne az intézmények lényege? A kézműves csemegék tengerén keresztülvágva az ember könnyen elbizonytalanodhat, vajon tényleg a Múzeumok majálisa a legjobb eszköz arra, hogy megfogalmazzák ezt a kapcsolatot közönség és múzeum között?
De aztán gyorsan rádöbbenünk, hogy mindez közel sem ennyire komoly. A majális csak szórakoztatni akar. És ez sem kis dolog. Hiszen ha sikerül elvarázsolni a közönséget egy irodalmi kiállítással, Bell telefonjával, a Ford T-modellel vagy éppen a római légiósok egyenruhájával, máris közelebb kerültek a célhoz. Bebizonyították, hogy egy múzeum is szórakoztathat.
És így annak ellenére – vagy tán éppen azért –, mert néha vásárivá, néha fesztiválivá vált a hangulat, a Múzeumok majálisa az idén is teljesítette a feladatát, újabb lépést tett a közönség irányába. Ám hiába minden erőfeszítés, csak nem sikerült kiderítenem, mi is az a horgas vakony.
