A műemlék homlokzata marad

Az örökségvédelmi hivatal miatt bontják a Radetzky-laktanyát.

Mint arról már hírt adtunk: bontják a budapesti Bem téren a Radetzky-laktanyát. Az ingatlan új tulajdonosa a korábbi, 2010 előtti tervek alapján építi az ingatlanon a Bem Palace iroda- és szolgáltatóközpontot, a műemlék épület majdnem egészének eltüntetésével. Az építész, Tárkányi Bence becslése szerint tíz-tizenöt százaléka marad meg az eredeti épületnek. A Bem József téri ingatlan 2011 óta műemlék. Az erről szóló miniszteri rendelet a teljes ingatlant védi, hogy az 1840 körül épült, klasszicista stílusú katonai élelemtár és az 1897-ben épült historizáló Radetzky-laktanya értékei megőrizhetők legyenek.

A tulajdonos nemzetközi ingatlanfejlesztő cégcsoport, a HB Reavis saját bevallása szerint kivitelezési szakaszban vette át az építkezést. Az építési engedélyt még az előző tulajdonos, az Európa Ingatlanbefektetési Alap kapta 2010-ben, most is ennek alapján folyik a bontás. Az engedély tehát még a műemléki védettség előtt kelt. Az építési engedélyt egyébként ugyanaz a hatóság, az azóta megszűnt Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) adta ki, amely 2011-ben az ingatlan műemléki védelméről határozott. (A KÖH jogutódja a Forster-központ, amely a Miniszterelnökség alá tartozik, a felelős államtitkár pedig L. Simon László.)

A tulajdonos a napokban az MNO megkeresésére is azt nyilatkozta: az épületnek csak egyes homlokzati részei élveznek műemléki státust, és ezeket – a Bem téri homlokzatot és a két oldalsó részen egy-egy homlokzati szakaszt – valóban meg is őrzi az új épület. Ez azonban nem azonos a műemlék épülettel. Tárkányi Bence tegnapi sajtótájékoztatójukon el is mondta: vállalják, hogy ez új épület. A tulajdonos ingatlanfejlesztő szerint jogilag rendben van az építkezés. A később keletkezett miniszteri rendelet nem írja felül automatikusan a korábban kiadott építési engedélyt, azonban az ingatlan az engedély kiadásakor már ideiglenes védelem alatt állt. Ez azt jelenti, hogy elméletileg már az engedély kiadásakor is a műemlékekre használandó szabályokat kellett volna rá alkalmazni, így rendelkezik az örökségvédelmi törvény.

Az nem derül ki az építési engedélyből, hogy az ideiglenes védelem mire terjedt ki, és az sem, hogy az épületnek netán csak egyes részei, és nem egésze lett volna védett. A végleges védelem biztosan a teljes ingatlanra vonatkozik. Ha az ideiglenes védelem is már a teljes ingatlanra volt érvényes, akkor nehezen megmagyarázható, hogy a KÖH annak idején miért adta ki az építési engedélyt, amely a mostani tervekre vonatkozott, tehát nyilvánvalóan a műemléki státusra pályázó épület nagy részének bontásával járt együtt. Mindez a Forster-központ közhiteles nyilvántartásából derülhetne ki, ám onnan lapzártánkig nem kaptunk választ.

Az első kerületi kormányhivatalt is megkerestük mint a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal megszűnése után illetékes hatóságot, hogy foglaljon állást: az építési engedély és a műemléki – ideiglenes vagy végleges – védettség milyen viszonyban áll egymással. A válaszokat továbbra is várjuk.