A függetlenség napját 1996-ban mutatták be, és több mint nyolcszázmillió dollárt hozott a konyhára. A folytatást mégsem kapkodták el. Mindenképpen túl akarták szárnyalni az első filmet – nyilatkozta a hosszú előkészületekről Jeff Goldblum, aki ismét David Levinson, a különc számítógépguru bőrébe bújt. A túlszárnyalás egyik kritikus pontja Will Smith hiánya. Emmrich jelentette be néhány éve, hogy a színész „túl drága lett volna”, így karakterét legyilkolták egy repülőgép-balesetben.
De akkor ki teszi helyre az űrlényeket – kérdezték sokan. A válaszra mostanáig várhattunk, de aligha lesz kielégítő, amit a vásznon látunk. Nincs egyetlen – vagy, mint az első alkotásnál, két – hős, aki a vállán viszi a produkciót azzal, hogy lazán és stílusosan menti meg a világot. És hiányoznak az igazán emlékezetes kiegészítő héroszok is, akiknek egyetlen lényege, hogy feláldozzák magukat az emberiségért. Nem az első részt akarom feltupírozni, hiszen Roland Emmerich valószínűleg soha nem csinált igazán jó filmet – na jó, talán a Csillagkaput leszámítva –, de tény, hogy Feltámadás a látványon kívül minden téren messze elmarad az elődjétől.
Húsz éve győzték le az amerikaiak a Földre támadó idegen lényeket. Azóta beköszöntött a világbéke, az emberiség az ufók elleni harcban annyira összekovácsolódott, hogy nincs több ellenségeskedés, mindent elborít a felebaráti szeretet. A legjobban persze mindenki az amerikaiakat szereti, nem csoda, hogy a győzelem huszadik évfordulóját, a július 4-ei függetlenség napját az egész világ ünnepli. Leszámítva a földönkívülieket, akik ismét ezt a napot választják ki, hogy elpusztítsák a Földet.
Mert bár csatát vesztettek, a háborút ők akarják megnyerni. Ezért ezúttal sokkal nagyobb hajóval jönnek, amely leszállás közben felszippant mindent Délkelet-Ázsiától a Közel-Keletig, majd egyszerűen Európára pottyantja. A legtöbbet London kapja a film tanúsága szerint, de Párizst is porig rombolja az égi áldás, igaz az Eiffel-torony épen marad. Ez lenne talán a német rendező reakciója nevezett régiók gazdasági térhódítására? Mindenesetre különös látvány, ahogy a Burdzs Kalifa becsapódik a London Eye-ba. Halkan tegyük hozzá, Emmerich emellett az amerikai elnökválasztásról is kifejti véleményét: nála 2016-ban egy nő az Egyesült Államok elnöke.