Nem akart színész lenni, mégis ő lett az ötvenes-hatvanas évek ünnepelt színésznője, a Liliomfi, a Szegény gazdagok, A Tenkes kapitánya és a Noszty fiú esete Tóth Marival című filmek sztárja. Krencsey Marianne hosszabb betegség után, életének 85. évében március 30-án hunyt el New Yorkban, hamvait hétfőn délután helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temető művészparcellájában.
Krencsey Marianne 1957 és 1960 között Makk Károly felesége volt, tizenkét év alatt mintegy harminc filmben szerepelt, színpadi színészként játszott a Vígszínházban, Szolnokon és Pécsett, valamint a József Attila Színházban.
1966-ban második férjével, Nemes Gyulával úgy döntöttek, maguk mögött hagyják Magyarországot. Londonon és Reykjavíkon keresztül az Egyesült Államokba utaztak. Itthon mindkettőjüket be akarták szervezni, feljelentést is tettek ellenük; ezért elhatározták, ők nem akarnak egy olyan országban élni, ahol az egzisztencia feltétele a becsületük feladása. Távozásuk után, távollétükben börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték őket.
Krencsey Marianne az új hazájában felhagyott a színészettel, vállalt munkát banktisztviselőként és egy nyugdíjfolyósító intézetben is, végül férje mellett dolgozott húsz évig orvosi asszisztensként. A rendszerváltás után hosszabb-rövidebb időre évente hazalátogatott, 2008-ban színészi pályafutásáért és a magyar kultúra ápolásáért a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. Egyszer úgy fogalmazott: „Jól választottam új hazát, de semmi nem pótolja a régit.”
Férje döntéseként hamvait szülőföldjén, a budapesti Farkasréti temetőben helyzeték örök nyugalomra. A színésznő ravatalánál beszédet mondott Balogh Tibor dokumentumfilm-rendező, Szaplonczay Marianne, a Magyar Történelmi Szalon civil szervezet elnöke és Kalmár Tibor Jászai Mari-díjas rendező.
