Ők sokáig zavartan, megilletődötten figyelték a történéseket, de akadt, akinek az egész ottlét csak nyűg volt, a kamaszos dac munkált benne. Hogy a hangulatot oldja, Keresztes Tamás, a darab egyik szereplője és zeneszerzője arról mesélt a fiataloknak, hogy sok-sok dallam halt el addigra, mire rátalált a végső változatra. A színész szerint ő nem is írja a dalokat, csupán előidézi. Fekete Ernő az általa játszott szomorú-melankolikus figuráról mesélt, Tasnádi Bence Hegymegi Mátéval a közös harcukat próbálta. Eddigre már a fiúk aktívan belevetették magukat a programba, kipróbálták a darabban szereplő hangszereket, a porszívócsőből, teniszütőből, kempinglámpából és feldarabolt láncfűrészből összetákolt áramfejlesztő bicikli részeit próbálták felismerni, de előkerült egy óriási plüss-szarvas, a darab egyik fő kelléke is, aminek a gyomrában gumicukrot lehetett találni.
Kovács D. Dániel rendező az előadás születéséről mesélt: azért lett ennyire fiatalosra hangolva Shakespeare klasszikusa, mert úgy érezte, ezáltal tudja leginkább képviselni azt a korosztályt, ahova tartozik.A beavatóprogram után a diákok az előadást audiokommentátor segítségével követték végig, a narrátoruk hangszigetelt helyről kísérte figyelemmel a színpadi történéseket. Belehallgatva, voltak ugyan elcsúszások, de mivel a program első ízben, ám annál nagyobb lelkesedéssel valósult meg, így ezek a zökkenők sem voltak egetrengetők.
Az előadás után az egyik fiú elárulta, az előadás előtti beszélgetéseknél direkt nem akart odafigyelni arra, mi is zajlik a színpadon, mert nem akarta, hogy megzavarja a megértésben, végigkövetésben az, hogy tudja, mi fog történni. A visszajelzések alapján úgy a diákok, mint a kísérőtanárok fontosnak tartják az ilyen programokat, s remélni lehet, lesz folytatása a Katona József Színház és az Új Európa Alapítvány együttműködésének.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!