Időzített bomba a Vigadóban?

Rendezetlen uniós pályázat miatt fájhat az MMA vezetőinek feje. Drága lehet az államnak a megoldás.

Gondjai vannak a Magyar Művészeti Akadémiának (MMA) a Pesti Vigadó épületével: a második Orbán-kormány által köztestületi rangra emelt szervezetről a nyilvánosság úgy tudja, hogy már évek óta egyedül neki vannak érdekeltségei a Vigadóban. Az MMA valóban tulajdonba kapta: 2013-ban törvény rendelkezett erről, végül 2014-ben szerződésben adta át a magyar állam az épületet. Csakhogy ott folyamatban volt egy európai uniós pályázat. A nyertes pályázónak, a Magyar Kézműves-akadémia Alapítványnak (MKAA) öt évig kötelessége volna kulturális helyszínt üzemeltetni a Pesti Vigadóban. A pályázatot lezárták, a Nemzetgazdasági Minisztérium is így tájékoztatta lapunkat. De a művészeti akadémia nem óhajt közösködni; azt tartják elfogadhatónak, hogy átvegyék a projektet.

Ennek megoldását az illetékes kormányzati szervektől várják, amelyek egyelőre nem jelentkeztek az ügyet megnyugtatóan lezáró ajánlattal. Az alapítvány viszont nem szeretne elbukni a pályázati ellenőrzéseken, és vagyonvesztésért sem szívesen felelnének, hiszen elköltöttek 405 millió forintot a vigadóra úgy, hogy annak nyoma sincs. Ha átadható a pályázat, akkor is úgy gondolják: joguk van kártalanításhoz, mert elestek az épület ötéves (három évvel meghosszabbítható) használatától annak előnyeivel és bevételeivel együtt. Az MMA azt nyilatkozta: előttük egyelőre nem ismert, hogy pontosan kinek, milyen jogcímen felróható, és mekkora összegű az alapítvány vagyonvesztése.

A Magyar Kézműves-akadémia Alapítvány kuratóriumában ülő textilművészek között MMA-tag is van: Landgráf Katalin textilművész. Penkala Éva és az alapítvány kuratóriumi elnöke, Szittner Andrea (szintén textilművészek) nem tagjai a testületnek, de tagjai annak a művésztársaságnak, amely a rendszerváltás előtt is a későbbi MMA köreihez állt közel. Baráti viszonyuk volt a Vigadó korábbi vagyonkezelőjének, a Művészeti és Szabadművelődési Alapítványnak (MSZA) a képviselőivel is.

Szittner Andrea lapunknak azt mondta: a Magyar Kézműves-akadémia Alapítvány ötlete volt, hogy alakítsák át az V. és VI. emeletet, amelyeket az akkori MMA művészeinek igencsak hiányzó kiállítóhelyként képzeltek el. A vigadó állami tulajdonban volt, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. gyakorolta a tulajdonosi jogokat. Vagyonkezelőként az épülettel az MSZA rendelkezett, amelynek még Makovecz Imre is a kurátora volt ekkor. Az MSZA támogatta az MKAA elképzelését. Most Szittner Andrea azt mondja: elsődleges céljuk, hogy alapítványként „épen kikerüljenek” a történetből. Arról is kérdeztük az elnököt, miért nem lehetett a konfliktust tárgyalással rendezni, amikor az egyik kuratóriumi tagjuk MMA-tag, de Szittner Andrea szerint a szervezetek közötti vitába nem akarnak személyesen beszállni a művészek, és azt is kétli, hogy eredményt tudnának elérni.

Az MKAA 2009-ben került képbe a Pesti Vigadóval kapcsolatban: az MSZA meghívta, hogy induljon egy uniós pályázaton, amely lehetővé teszi az épület V–VI. emelete és a tetőterasz átalakítását. Ezek a terek korábban ilyen formában nem léteztek a Vigadóban, padlás és tető volt a helyükön. Az MSZA azért hívta meg az MKAA-t, mert maga nem indulhatott a pályázaton, ugyanis negatív volt a mérlege, és más pályázata is volt folyamatban. Még azt is vállalták, hogy kistafírozzák a MKAA-t: 100,4 millió forintot adtak át nekik azzal, hogy ezt a pályázat önrészeként kell felhasználniuk. Az alapítvány azt mondja: a 372 millió forinton felül saját forrást is áldoztak a projektre, összesen 405 millió forintot költöttek a Pesti Vigadóra. A pályázathoz szükség volt műemlék-felújítási tapasztalatra is; a textilművész-társaság 1997-ben részt vállalt az Árpád-kori gercsei templomrom újjáépítésében. Ezt a pályázatnál elfogadták mint referenciát.

Az MSZA 2009-ben együttműködési megállapodást kötött a MKAA-val; ebben döntöttek arról, hogy nyolc évre ingyenesen a használatukba adják az általuk létrehozott helyiségeket. Ám az idők változtak; az MSZA új vezetésével már nem volt olyan jó viszonyban a MKAA. 2011 decemberéig kellett volna befejezni a beruházást, de ez csak 2013 novemberében történt meg. Az alapítvány ügyvédje szerint azért késtek, mert az épület többi részének felújítása is késett. A támogatási szerződést módosították. Az illetékes Nemzetgazdasági Minisztériumot most megkérdeztük a projekt lezárásáról, s ők azt írták: a határidő 2013 decembere volt, a lezárás megtörtént.

De az uniós pályázat nemcsak beruházásból áll, hanem fenntartási időszakból is: ezalatt a kézműves-akadémiának kiállításokat kellett volna rendeznie, munkatársakat felvennie, és meghatározott látogatottságot elérnie, vagyis fenntartani a projektet.

A Magyar Művészeti Akadémia csak azt a lehetőséget tartja elképzelhetőnek, hogy átvegye a pályázatot. A főtitkár, Kucsera Tamás Gergely szerint felelőtlenség lett volna így beengedni valakit a tulajdonukban álló ingatlanra, amelyet tehermentesen kaptak.

Projektátvételre van ugyan lehetőség uniós pályázatoknál, ám az alapítvány szerint ebben az esetben nincs, mert olyan szervezetre volna szükség, amely a pályázat kiírásakor megfelelt a feltételeknek, ekkor azonban még nem létezett az MMA, így a feltételeknek sem felelhetett meg. A Nemzetgazdasági Minisztérium szerint van mód az átvételre. Azt a kérdésünket figyelmen kívül hagyták, hogy ha ez lehetséges, miért nem történt meg eddig. Az alapítvány azt mondja: nem kaptak olyan ajánlatot, amely garanciát adott volna, hogy megszabadulnak a kötelezettségeiktől. Az MMA is elismerte, hogy bár 2013 óta többször jelezték a problémát, nem érkezett konkrét megoldási javaslat a kormányzati szervek részéről. A törvény előírja, hogy a kormány rendeletben jelölje ki a pályázat fenntartójának az MMA-t, de ez aligha lehetséges, mert a pályázat magánjogi szerződéseken alapszik, amelyeket rendelettel nem lehet módosítani. A rendelet máig nem született meg.

A MKKA-t azért érdeklik ennyire a részletek, mert ha nem veszik át tőlük jogszerűen a projektet, akkor a fenntartásáért ők felelnek. Ha egy uniós ellenőrzés úgy találja, hogy nem tartják fenn, vissza kell fizetniük a támogatást. Ha pedig nem tudnak elszámolni azzal, hogy az elköltött pénz miért nem jelenik meg az alapítvány vagyonában, akkor vagyonvesztésért kell felelniük.

Az alapítvány a hosszas és eredménytelen egyeztetések után most már politikai fegyvert is alkalmaz. Jelezték, hogy a bejutás érdekében, továbbá mind az elmaradt haszonért, mind az értéknövekedésért pert indítanak az MMA ellen, ahol „a bizonyítási eljárás részét képezi Orbán Viktor személyes, tanúkénti meghallgatása”, mivel ő volt a szerződés egyik aláírója.

Kérdésünkre, mit szeretnének elérni, az alapítvány ügyvédje, Purebl Balázs azt válaszolta: elsősorban fenntartani szeretnék a pályázatot, de ha nem lehet, kártalanítást szeretnének kapni és jogi garanciát, hogy az alapítványt ne terhelje felelősség a pályázatért. Ha perre kényszerülnek, az értéknövekedésért is perelni akarnak, hiszen ezt a szerződés is tartalmazza. Amellett kitartanak, hogy a magyar állam kárt okozott egy magánalapítványnak, amikor meghozta a törvényt a Vigadó átadásáról, tehát álláspontjuk szerint jogosan követelnek kártalanítást.

Az MMA arra hivatkozik, hogy törvényben, tehermentesen kapták meg a Pesti Vigadót. Viszont nem csak törvény, szerződés is született erről az állam és az MMA között. Voltaképp ebben a szerződésben kapta meg az MMA a Vigadót. Az is szerepel benne: az MMA tudomásul veszi, hogy a pályázattal kapcsolatban az MMA tulajdonjogát korlátozó igények merülhetnek fel. Nevesítve van az is, hogy az alapítvány nyolc évre használatba kapta a két emeletet. Az MMA főtitkára, Kucsera Tamás Gergely lapunknak azt mondta, sosem látták a pályázattal kapcsolatos legfontosabb dokumentumokat: a támogatási szerződést és az MSZA megállapodását az MKAA-val. Ám közben Vigadó átadásáról szóló szerződésben szerepel, hogy ezeket a dokumentumokat a felek „teljes körűen megismerték”. Az egyik aláíró az akadémia részéről Kucsera Tamás Gergely volt. A fenti passzusra is emlékezett, ennek ellenére újra leszögezte: nem látták a dokumentumokat. Rögzíti a szerződés azt is, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. felel az MMA helyett abban az esetben, ha az alapítvány az értéknövelő beruházásból fakadó gazdagodás miatt bírósághoz fordul, és jogerős ítélet születik. Vagyis ha az alapítvány követeli azt az összeget, amennyivel a beruházásuk az épület értékét növelte, és a bíróság igazat ad neki, az drága lesz a magyar államnak. Az alapítvány szerint az értéknövekedés akár 2 milliárd forint is lehet.