Meghalt Szegedy-Maszák Mihály

A Széchenyi-díjas magyar irodalomtörténész 73 éves volt.

Az irodalomtörténészt 1998-ban választották a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává, négy évvel később pedig az MTA Irodalomtudományi Bizottság elnöke lett. 1998 és 1999 között a frankfurti könyvvásáron való részvétel miniszteri biztosaként tevékenykedett. A Collegium Budapest tudományos tanácsadó testületének tagja lett 2000-ben, de volt a Magyar UNESCO Bizottság alelnöke és a Habsburg Történeti Intézet tudományos tanácsadója is.

Alföldi-díjat 1995-ben, Széchenyi-díjat 2003-ban kapott, 1997-ben pedig átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.

A XIX–XX. századi angol, amerikai, francia és magyar irodalom mellett irodalom- és fordításelméletet, valamint összehasonlító irodalom- és kultúratudományt kutatott.

„A Nyugatot és a Nyugat ellenzékét egyformán elfogadom a magyar kultúra részének. Szabó Dezső, aki írt a Nyugatba, utána szembekerült azzal. Nem szerencsés, hogy viszonylag keveset foglalkoznak vele. A magyar kultúrának vannak viszonylag kétesnek tekintett részei, ezekkel többet kellene foglalkozni. […] El kellene tűnődni azon, elképzelhető-e, hogy egy mű különböző szempontokból értékőrző, nem újító, mégis jelentős” – vallotta Veiszer Alinda Záróra című műsorában néhány éve, ahol a kánont szükséges rossznak nevezte.

Egy másik interjúban arról beszélt: „Az amerikai születésű prózaírónak, Henry Jamesnek van egy korai története, A jövő Madonnája. Ez az öntükröző, az irodalomról, művészetről szóló mű azt sugallja, hogy már a XIX. században sem lehetett megfesteni egy Madonnát. A remekmű fogalma megkérdőjelezhető.” A Zárórában azt is kifejtette: egyetemista korában az építőtáborban megverekedett valakivel Adyért. „De túléltük mind a ketten, állítólag ő másként emlékezik rá, ez is természetes. […] Akkor Ady mellett kardoskodtam, ma is kardoskodnék, bizonyára egészen másként. A három nagy költő közül Kosztolányi áll hozzám a legközelebb, de most például Babitscsal is foglalkozom.” Szóba került az is, hogy a rendszerváltás előtt nem jelentethette meg, amit az Édes Annáról írt, mert akkor úgy volt szokás felfogni: „Édes Anna tulajdonképpen egy eszmény, akik körülveszik, mind sötét alakok, és osztályfeszültségről szól a regény. Amit én írtam, ennek nem felelt meg.”

Múlt héten számoltunk be arról is: július 8-án elhunyt az ELTE BTK másik neves oktatója, Bárdos László.