Dörzsöljük meg a tenyerünket, csettintsünk párat, és nézzünk gyorsan körbe, mennyibe is kerül egy dal, vagy épp egy teljes nagylemez felstúdiózása ma Magyarországon. Az 1956-os emlékév egyre kínosabb karriert befutó „himnusza”, az Egy szabad országért Tallai Gábor, a Terror Háza programigazgatója szerint összesen 50 millió forintba került úgy, hogy az énekesek ingyen vállalták a felkérést. A világhírű dalszerző, az alkotást jegyző Desmond Child a kritikákat látva szintén leszögezte, „a dalt teljesen ingyen, hazafiasságból bocsátotta a magyar állam rendelkezésére, csupán a közvetlen lemezfelvételi költségeket térítik meg számukra”. Adott tehát a kérdés, vajon mennyire reális ez az ár, figyelembe véve azt, hogy ez esetben „csak” technikai költségek jelentkeztek, azaz a számot egy stúdióban magyar és angol nyelven rögzítették, majd az utómunkákat, a keverést is megcsinálták rá.
Lapunknak több, évtizedek óta hangmérnökként, lemezstúdiókban dolgozó zeneipari szakember is elmondta, ma egy teljes nagylemez ára fél- és kétmillió forint között mozog, az utóbbi árfekvésbe pedig már az égvilágon minden „csodát” belekevernek. Ha még részletesebben elemezzük, akkor azt látjuk, egy-egy stúdió óránként nagyjából 5-7 ezer forintos költséggel vállal felvételt, s ebben benne van a technika is, azaz ők biztosítanak minden feltételt, az előadóknak tulajdonképpen csak a saját hangszereiket és a hangjukat kell hozniuk. Az éneket, a dobokat, illetve a gitárokat szekciónként tíz-tíz óra alatt fel lehet venni, főleg, ha rutinos zenészekről beszélünk, így ennek költsége (hétezer forintos órabérrel kalkulálva) 210 ezer forint. Utómunkákkal így 300-400 ezerre jön ki egy szám. Ha ehhez veszünk még egy kórust, amely a hangmérnökök szerint is legfeljebb félmillió, akkor a keveréssel együtt legfeljebb nagyjából 700 ezer forintba kerül egy dal.
Ha ettől elrugaszkodunk, és azt vesszük alapul, hogy a részt vevő művészeknek – a magyar és az angol verzióra – fejenként húsz-húsz órát kellett stúdiózniuk, akkor a legköltségesebb esetben a kilenc énekes 1,26 milliót, a zenekar 280 ezret, az 56 tagú kórus pedig személyenként lebontva összesen 7,8 millió forintot emésztett fel. Ez utóbbi persze irreális, hiszen egy kórus együtt s nem tagonként bontva énekel. De ha ezt mellőzve számolunk, a dal még mindig nagyjából 9 millió, keveréssel együtt sem több, mint 10 millió forint.
Az 50 milliós költség mellé pedig érdemes odatenni a magyar kormány amúgy igen jó zenei tehetséggondozó programját, az NKA bábáskodásával futó Cseh Tamás Programot, amely egyre több magyar zenekarnak ad jelentős pénzügyi támogatást. Az induló előadók kategóriájában idén 30 banda kapott 1,5 és 2 millió forint közötti támogatást; a határidő lezárultáig el kell készíteniük egy lemezt, egy klipet, és a hanganyagot fizikai formában is meg kell jelentetniük. Ha összeadjuk, akkor 30 zenekar kapott nagyjából annyi pénzt, mint a sokak által kifogásolt 1956-os gagyi összesen. Úgy, hogy a Cseh Tamás Programban megítélt támogatások – a zenekarok további plusz ráfordításaival együtt – a valóságot tükrözik, míg a másik egyre inkább úgy tűnik, hogy nem.
Mély hallgatás övezi az Egy szabad országért című forradalmi emlékdal ügyét. Így továbbra sem tudjuk, miért költött el az állam el 50 millió forintot egy dalért, amelyet szerzője nem az ’56-os forradalom, hanem miami kosárlabdázók tiszteletére írt szerzett kilenc évvel ezelőtt. És arra sem derült fény, vajon a forradalom emlékévének szervezői tisztában voltak-e azzal, hogy a mű egyszerű másolat? Értesüléseink szerint a zenészeknek megtiltották, hogy nyilatkozzanak, az 1956-os Emlékbizottság nem reagál a megkeresésekre, a Terror Háza Múzeum pedig Desmond Child dalszerző nyilatkozatára hivatkozik, mondván, az minden kérdésre választ ad. S bár a világhírű művész hétvégén a Facebookon valóban közzétett egy videóüzenetet, abból nem sok minden derül ki azon kívül, hogy nem számít, másolat-e a dal, a lényeg, hogy csillogjon a magyarok szeme. Mára pedig már ennyi sem maradt, hiszen a dalszerző törölte a videót.
Nem bírok magamhoz térni, mióta meghallgattam az új ötvenhatos slágert. Orvul rám támadott a kultúrsokk, én meg óvatlan voltam. Ráadásul soha nem gondoltam volna, hogy valaki ki meri mondani végre: Magyarország halszagú.” Gazda Albert jegyzete
Orbán Viktor miniszterelnök áprilisi washingtoni útja során kérte fel a kubai–magyar származású amerikai zeneszerzőt, az 1956-os forradalom tiszteletére írjon dalt, amely tiszteleg a múlt áldozatvállalása előtt, és a jövő felé fordul. Desmond Child, aki korábban olyan előadók számára írt dalokat, mint a Kiss, a Bon Jovi, Alice Cooper és Cher, örömmel vállalta a feladatot. Mint később elmondta, büszke arra, hogy magyar, és hogy része lehet „a magyarok reményteli és felemelő kezdeményezésének”.
A mások mellett Wolf Kati, Nagy Feró, a Vastag testvérek, Sasvári Sándor és a Hooligans közreműködésével készült mű, az Egy szabad országért múlt hét kedden debütált a Petőfi Rádióban. Már akkor sokan feltették a kérdést, méltó-e a popdal 1956 szellemiségéhez. Két nappal később kiderült, a mű nem új, hanem egy 2007-es szerzemény újrahasznosított változata.
A 444.hu talált rá az eredeti dalra, a Steps of champions (Bajnokok nyomában) című munkára, amit Desmond Child a miami sportcsapatok tiszteletére írt, kilenc évvel ezelőtt. Vagyis saját korábbi alkotását adta el ’56-os emlékdalként. A felvételért, bár az énekesek a dalszerző iránti tiszteletük miatt ingyen vállalták a szereplést, az 1956-os Emlékbizottság 50 millió forintot fizetett.
Desmond Child a közösségi oldalára feltöltött (és azóta eltávolított) videóüzenetében felidézte, hogy 2006-ban Andreas Carlsson svéd dalszerző-producerrel együtt kezdtek el dolgozni a dalon, amelyet megmutatott a Miami Egyetem akkori elnökének, Donna Shalalának. Ő arra kérte, hogy használhassa az intézmény megnyitóünnepségén, amit a szerzők ingyen engedélyeztek is. Mindössze annyi kikötésük volt, hogy ne hozzák kereskedelmi forgalomba, mivel még keresik a szám végleges helyét.
Ez a végleges hely az ’56-os forradalom emlékéve lett. Amikor felkérték, egyből a Steps of champions jutott eszébe, mivel a cím remekül illeszkedik mindahhoz, amiért a világ irigyli Magyarországot – hangsúlyozta a dalszerző. Hozzátette, a zeneiparban elfogadott szokás, hogy a szerzemények némely részeit kipróbálják egy közönségen, majd később másik helyen használják fel. A dalt egyébként is ingyen, hazafiasságból bocsátotta a magyar állam rendelkezésére – emelte ki Desmond Child. Ennek némileg ellentmond Tallai Gábornak, a Terror Háza programigazgatójának korábbi nyilatkozata, amelyben arról beszélt, a költségvetés 50 millió forint volt, benne a szerző honoráriumával. A programigazgató a Népszabadságnak az összegre utalva úgy fogalmazott: „Aki ismeri a szakmát, elismerően fog csettinteni.\"
A dalszerző az üzenetében elárulta, rendkívül meglepett és csalódott a szerinte méltatlan támadások miatt, amelyeket a projekt, személye és magánélete ellen intézett a magyar sajtó egy része. Hozzátette, különösen bántja, hogy az 1956-os forradalom előtti őszinte tisztelgését politikai oldalról közelítik meg. Véleménye szerint az egyetlen lehetséges kérdés, hogy a dal kelt-e hazafias érzéseket a magyarok szívében. A válasz pedig ott van minden magyar szemében, akinek a dalt lejátssza – zárta videoüzenetét a szerző.
A másolatbotrányt kirobbantó 444.hu megkereste Orbán Viktor kormányfőt is, mondaná el véleményét az újrahasznosított emlékdal ügyében. „A miniszterelnök nem művészi koncepciókkal vagy ízlésbeli dolgokkal foglalkozik, hanem mindenkit alkotásra buzdít” – válaszolta a portál megkeresésére a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár, Havasi Bertalan.
Szintén a Orbán Viktor és a dal kapcsolatáról beszélt Tallai András a Borsnak. Elmondta, „a miniszterelnök nem rendelt dalt. Áprilisban, washingtoni útja során találkozott a világhírű amerikai-magyar producerrel, Desmond Childdal. Beszélgetésük közben vetette fel Orbán Viktor, hogy vállalná-e egy 1956-ra emlékező dal megírását.”
A bulvárlap Péter Szabó Szilviát is megszólaltatta. Az énekesnő hangsúlyozta, hogy ingyen vállalták el a részvételt, hazaszeretetből és tiszteletből, így nem érti a politikai támadásokat. Az ügyben más nem nyilatkozott. Értesüléseink szerint a művészeket azóta letiltották, és ugyanígy hallgat az emlékbizottság is. Így kérdésünkre, hogy miként került a mű eredeti, angol címe az emlékév hivatalos YouTube-csatornájára, ha korábban nem ismerték a 2007-es verziót, nem kaptunk választ. Szerettük volna megtudni azt is, mi lesz a dal sorsa, vajon a botrány ellenére is megtartják az emlékév hivatalos szerzeményének, és az eredeti tervek szerint felcsendül majd a Kossuth téren október 23-án?
A Terror Háza szűkszavú levelében Desmond Child nyilatkozatához irányított bennünket; mint írták, abból mindenre választ kapunk. Nagyon úgy tűnik, a megrendelő fél minden felelősséget az Amerikában élő művészre hárít. A jelek ugyanakkor arra mutatnak, az emlékbizottság szervezőinek tudnia kellett a kilenc éve készült eredeti változatról, vagyis tisztában voltak vele, hogy az Egy szabad országért nem új szerzemény. Ennek ellenére Schmidt Mária, a Terror Háza főigazgatója, illetve Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter korábban egyaránt büszkén állították az ellenkezőjét.
Továbbra is szeretnénk megtudni, melyik szereplő hallgatja el az igazságot, ezért közérdekű adatigényléssel fordultunk az 1956-os Emlékbizottsághoz, hogy kikérjük tőlük a Desmond Childdal kötött szerződésüket. Ebből remélhetőleg kiderül, hogy a felkérés új dal megírásáról szólt-e, illetve hogy miként részesültek az 50 millióból az alkotók.
Az Együtt pénteken jelezte, hűtlen kezelés miatt feljelentést tesznek az emlékdal ügyében, ha bebizonyosodik, hogy a kormány közpénzt pazarolt. A Jobbik eközben már a hatóságokhoz fordult. Nekik azonban a hűtlen kezeléshez hasonlóan fájdalmas pont a dalszerző magánélete is. Mint a pártközleményben írták, Desmond Child ismert melegjogi aktivista, „így felmerül a kérdés: ezt a képet állítja a Fidesz elnöke követendő példának az ’56-os forradalom hatvanadik évfordulóján?”
