Percenként mintegy háromszáz fontot költenek a britek egy luxuskategóriába sorolt vécépapírmárkára, miközben az ukránok egy értéktelenné vált helyi valutát, a karbovanecet hasznosítják újra a mellékhelyiségben. E hír nem friss, húsz éve jelent meg az olasz negyedéves magazinban, a Colorsban – az 1996-ban forgalomba került karbovanec azóta csak gyűjtőknél bukkan fel, a luxusmárka tartja magát.
A Colors jóléti számának címlapján egy WC díszeleg, az ülőke s a fedél is színarany, utóbbin királyi korona – persze az élet császárjainak trónja feltételezhetően nem egy brit otthonban keresendő. A magazin rendhagyó módon a gazdagság mibenlétét a vécépapír-felhasználási szokások felől közelítette meg, az alkotók szemlélete ezúttal nem az együttérzésre apellál.
Nem úgy, mint például a 2001-es, Menekültek című kiadvány, ami egy tanzániai menekülttáborban talál ruandai menekültekre, hét évvel a fél-egy millió áldozatot követelő népirtás után, vagy a 2008-as, Áldozatok című szám, amely a szecsuani földrengés mintegy hetvenezer halottjának emléke előtt tiszteleg – címlapján egy kórházi ágyon fekvő kislány, kezében kutyusos mesekönyv, orrában szilikon lélegeztetőcső.
Ugyan az Art Moments kortárs vizuális művészeti fesztivál 2012-ben már bemutatta a Colors címlapjait, érdemes elzarándokolni a Puskin mozi szomszédságába, a Budapest Projekt Galériába. Kedd este a Colors-címlapok kiállításának megnyitójával indult a fesztivál, s bár a magazin 2014-ben megszűnt, témafelvetései máig aktuálisak. Hogy mást ne mondjunk: ilyen a 2009-ben megjelent 75. szám, amely címlapján egy szakállas, kreol bőrű – talán muszlim – fiatal portréja látható, míg a lap a terrorizmustól való félelmet és annak következményeit, például az elhallgatott emberijogsértéseket veszi górcső alá. Félelmet szüntess! – üzeni a cím. Kár, hogy a magazin nem vehető kézbe a kiállításon.
A Hybridart Management által 2010-ben életre hívott fesztivál kezdetben romkocsmákban, kávézókban népszerűsítette pályakezdő képző- és iparművészeinket, volt, hogy a városligeti csónakázótóhoz települt ki, október 31-ig azonban olyan hagyományos helyszíneken is megjelenik, mint a Várkert bazár vagy a Müpa.
Előbbiben a művészeti egyetemek friss végzőseinek munkáiból ad ízelítőt, valamint az Abu-Dzabiban alkotó görög fotográfus, Yiannis Roussakis (Janisz Ruszakisz) képeiből rendez kiállítást. Szirmay Zsanett „zenélő szőnyegeiről”, a Soundweavingről írtunk már korábban: két éve a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem textiltervező szakos hallgatója Tárkány Kovács Bálint zeneszerző segítségével az erdélyi keresztszemes mintákat egy lyukkártyás-zengőfésűs zenelejátszó segítségével szólaltatta meg. Tavaly ősszel Abu-Dzabiban volt premierje a Soundweaving közel-keleti kiadásának.
Azt, hogy az arab textilek motívumvilága, egy afgán szőnyeg milyen zenét rejt magában, most a Müpában mutatják be. Környezettudatos, alig kódolt üzenetekkel is találkozhatunk a fesztiválon: nyáron a pannonhalmi bencés apátságban magyar, szlovák, cseh, lengyel és emírségekbeli művészek négyezer PET-palackból építettek négy méter magas dinoszauruszt, e mutatványt a Vigadó téren megismétlik. A dinó az Art Moments után novemberben Abu-Dzabiba költözik – ugyanis fellépése lesz az idei utolsó Forma–1-es, egyesült arab emírségekbeli nagydíjon.
