„Ez már valami” – mondta az irodalmi Nobel-díjról, amit nagy megtiszteltetésnek vesz – Bob Dylan egyébként a Nobel-díj 115 éves történetében az első zenész, akit az írók, költők között tüntetnek ki. Arra a felvetésre, hogy az akadémia titkára Homérosszal és Szapphóval állította párhuzamba, mondván, egykoron az ő műveiket is hangszeres kísérettel adták elő, Dylan néhány olyan dalcímmel felelt, mint a Blind Willie vagy a Hurricane. Úgy vélte, e dalokban biztosan vannak homéroszi értékek. „De hagyom, hogy ezt eldöntsék mások. Az akadémikusoknak tudniuk kellene, hogy nem vagyok igazán képzett” – mászott ki az irodalomelméleti csapdából.
Mint kiderült, Dylan több évvel ezelőtt már szerepelt az irodalmi Nobel-díjra jelöltek szűkített listáján, amiről álmodni sem mert volna. A december 10-i díjátadón pedig „abszolút” ott lesz, ha csak lehetséges neki. S bár Edna Gundersen megpróbálta kiszedni belőle, hogy a díjazása bejelentését követően miért hallgatott, erre Dylan nem szolgált magyarázattal „Itt vagyok” – válaszolta kurtán az ezt firtató kérdésre.
