A szokásosnál egy héttel később, október 13-án jelentette be a Svéd Akadémia, hogy az irodalmi Nobel-díjat idén az amerikai énekes-dalszerzőnek, Bob Dylannek ítéli. A Svéd Akadémia titkára, Sara Danius a bejelentést követő interjúban annak a reményének adott hangot, nem éri majd kritika az akadémikusok döntését. Nos, ez nem így lett.
A számos bíráló között feltűnt a szintén Nobel-díjas Mario Vargas Llosa is, aki szerint Bob Dylan jó énekes, de egyáltalán nem nagy író. „Sok olyan író van, aki megérdemelte volna a Nobel-díjat, és akit félretoltak. De ez a látványosságok civilizációja, és úgy tűnik, ez a trend elérte a Svéd Akadémiát is” – mondta a nyolcvanéves perui író, akit 2010-ben jutalmaztak az irodalmi elismeréssel. A Trainspotting skót írója, Irvine Welsh – aki egyébként Bob Dylan nagy rajongója − pedig úgy nyilatkozott, az akadémikusok döntését az öreg hippik gyenge nosztalgiája befolyásolta.
Bob Dylan a díjazása bejelentésének napján egy árva szóval sem kommentálta a kitüntetését. Aznap egyébként épp színpadon állt Las Vegasban, aktuális turnéjának egyik állomásán, és sehogyan sem reagált a közönség bekiabálására: „Nobel laureate!” Aztán másnap, majd harmadnap sem szólalt meg. A negyedik napon ismét csak a Svéd Akadémia, Sara Darius állt a nyilvánosság elé a hírrel: több hiábavaló próbálkozás után az akadémia felhagyott az erőfeszítéssel, hogy személyesen is kapcsolatba lépjen Dylannel.
A rocklegenda honlapján végül október 20-án jelent meg említés az irodalmi Nobel-díjról november 8-án megjelenő gyűjteményes kötete, a The Lyrics: 1961–2012 ismertetésében. Ez volt az első jelzés az énekes környezetéből, amely arra utalt: Dylan elfogadja a díjat. Ám a Nobelre utaló sort már másnapra el is tüntették a szövegből. S csak olaj volt a tűzre, hogy az elismerést odaítélő Svéd Akadémia egyik tagja, Per Wästberg úgy nyilatkozott: az amerikai énekes-költő hallgatását faragatlan és arrogáns viselkedésnek nevezte.
Bob Dylan végül két héttel a díj bejelentése után megtörte a csendet, köszönhetően Edna Gundersen amerikai kritikusnak – több mint negyedszázada ismerik egymást. A brit konzervatív napilap, a The Telegraph online kiadásában péntek este közzétett cikkből mindenesetre az derül ki, Dylan még mindig keresi a szavakat – örömében.
„Ez már valami” – mondta az irodalmi Nobel-díjról, amit nagy megtiszteltetésnek vesz – Bob Dylan egyébként a Nobel-díj 115 éves történetében az első zenész, akit az írók, költők között tüntetnek ki. Arra a felvetésre, hogy az akadémia titkára Homérosszal és Szapphóval állította párhuzamba, mondván, egykoron az ő műveiket is hangszeres kísérettel adták elő, Dylan néhány olyan dalcímmel felelt, mint a Blind Willie vagy a Hurricane. Úgy vélte, e dalokban biztosan vannak homéroszi értékek. „De hagyom, hogy ezt eldöntsék mások. Az akadémikusoknak tudniuk kellene, hogy nem vagyok igazán képzett” – mászott ki az irodalomelméleti csapdából.
Mint kiderült, Dylan több évvel ezelőtt már szerepelt az irodalmi Nobel-díjra jelöltek szűkített listáján, amiről álmodni sem mert volna. A december 10-i díjátadón pedig „abszolút” ott lesz, ha csak lehetséges neki. S bár Edna Gundersen megpróbálta kiszedni belőle, hogy a díjazása bejelentését követően miért hallgatott, erre Dylan nem szolgált magyarázattal „Itt vagyok” – válaszolta kurtán az ezt firtató kérdésre.
