Bár Nagy Imre „szépen halt meg”, az igazi hős az volt, aki fegyvert fogott a 1956-ban – véli Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója. Az 1956-os emlékév kormánybiztosa a Heti Válasznak adott interjúban kifejtette, büszkévé tehet minket a tény, hogy megmutattuk a világnak, ha kell, fegyverrel is harcolunk a szabadságért. 1956 lényege a kormánybiztos szerint: antikommunista forradalom és függetlenségi háború.
Száz év múlva senkit sem érdekelnek majd a mai percpolitikusok nyilatkozatai – mondta a lapnak Schmidt, aki nehezményezte, hogy a „posztkommunista pártok” nem tudnak elszakadni a politikai harcoktól. Hiába nyújtották a kezüket feléjük, ők elutasították a közeledést – hangsúlyozta a kormánybiztos, majd hozzátette: az MSZP nem tudja levetkőzni a múltját.
Schmidt rámutatott, a rendszerváltás után született vagy eszmélkedő korosztálynak meg kell tanulnia: a szabadság és a függetlenség fantasztikus dolog. A kormánybiztos hátborzongató jóslattal erősített rá szavaira: a mostani fiatalok talán azon kevés generáció egyike lesznek, amelynek nem kell küzdenie ezekért a célokért – mármint a szabadságért és a függetlenségért. Ám mielőtt még azt gondolhattuk volna, hogy véletlenül leleplezte a kormány diktatórikus terveit, megnyugtatásul hozzátette, „nem láthatunk a jövőbe”.
A Népszabadság megszüntetéséről Schmidtnek az jutott eszébe, hogy az „ellenforradalom újságja” alapításától kezdve 1989-ig durván hazudott. Nem véletlenül lett a Kádár-rendszer leggyűlöltebb jelképe. Ennek ellenére sajnálatos, ami történt, ám mindez az MSZP felelőtlen döntésének az eredménye. Lemondtak a lapról, a baloldalon pedig nincs fizetőképes kereslet – fogalmazott a kormánybiztos. De az újság is hibás, hiszen „túl sok mindent örököltek a pártállamtól”, „szépen elhintázgattak, de közben elhanyagolták az innovációt, belekényelmesedtek a versenyelőnybe, s ez megbosszulta magát”.
„Hagyjuk már Horn Gyula szentté avatását” – reagált Schmidt arra a felvetésre, hogy 1994-ben Horn nem dózerolta le a Magyar Nemzetet, holott megtehette volna. A kormánybiztos kifejtette, Németh Péter, a Népszava későbbi főszerkesztője lett akkor a Magyar Nemzetet kiadó postabankos holding vezetője. Mit szólna ma a baloldal, ha Bencsik András vagy Lovas István irányítaná a Népszabadságot – tette fel a kérdést Schmidt. Ez annak fényében különösen érdekes megjegyzés, hogy a legutóbbi hírek szerint Liszkay Gábor, a Magyar Idők felelős kiadója a Mediaworks Zrt. igazgatósági tagja lett.
A nagy botrányt kiváltó 1956-os emlékdal kapcsán a kormánybiztos hangsúlyozta, a sajtó azért támadta a dalt, mert az „túl jó”. Szimbólum lett, ezért az egész emlékévet a sárba akarták rántani, pedig mindenki a szívét-lelkét belerakta a munkába. A felvételen készült fotókon látszik, milyen boldogok a művészek. „Ők, ahogy a projektért felelős legtöbb szakember, ingyen dolgoztak” – mondta Schmidt, két sorral lejjebb azonban már azon bosszankodott, hogy a sajtó keltette hisztéria miatt senki sem merte felvenni a jogos jövedelmét.
Andrzej Duda lengyel államfő október 23-i ünnepi vendégségéről szólva a kormánybiztos kifejtette, Lengyelország érzelmi alapon áll Oroszországhoz, a magyar kormány azonban a reálpolitika irányába mozdult el, hiszen a nagyhatalom „itt volt és itt lesz a közelünkben”. A visegrádi államokat „a kommunizmus emlékén túl” összeköti az is, „ahogy a nyugati, »fejlett« országok kezelnek minket”. A térség összeszervezésében „múlhatatlanok Orbán Viktor érdemei” – mutatott rá Schmidt Mária.
Bejött egymillió ember, akikkel nem tudunk mit kezdeni – foglalta össze dióhéjban a menekültválságot a kormánybiztos. „Ugyan miért kellene a nyakunkba venni egy olyan problémát, amelyet nem mi okoztunk? (…) Az egész ügy mögött az áll, hogy a nyugati elit retteg a balliberális médiától, s csak olyat mer mondani, ami neki tetszik.” Ennek ellenére azonban már „tektonikus változások zajlanak” a nyugati politikában, s mindezek a magyar döntéseket igazolják. Így még ha nincs a bölcsek köve a magyar kormány zsebében, „érdemes lenne néha odafigyelni rá” – zárta az interjút a kormánybiztos.
