„A menekültválság egyetlen nyertese Oroszország”

Sofi Oksanen finn írónő szerint a jövő generációja úgy néz majd ránk, ahogy mi most a náci Németországra.

fib
2016. 11. 06. 7:51
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Regényeinek központi motívuma a női test. Legtöbbször azonban a biológiai vagy a lelki működés zavarairól ír. Miért ebből az irányból közelít a testhez?
– Korábban az foglalkoztatott, hogy a lelki traumák miként öröklődnek egyik nemzedékről a másikra, mint valamiféle pszichológiai DNS. A Normában a test problémáira, az ember biológiai jellemzőire koncentráltam. Vagyis ugyanannak a témának a másik oldalát igyekeztem feltárni. A női test rendkívül összetett jelentéssel bír, így a legjobb kiindulópont ahhoz, hogy társadalmi folyamatokat vagy akár nemzeti kérdéseket vizsgáljak – a működési zavarokon keresztül.

– A Norma a szépségipar férfiak uralta világát mutatja be. Egy helyen azt írja, a nők csak arra jók, hogy fogyasszanak, arra már nem, hogy tulajdonosok legyenek és meggazdagodjanak. E szerint a szépség hajszolása is csupán az alávetettség egy formája?
– A világgazdaság szerkezete miatt jelen pillanatban sajnos valóban úgy tűnik, hogy a szépségipar a nők feletti uralom egyik eszköze. A Norma példájánál maradva, nem véletlen, hogy a legtöbb ország, amely nagy mennyiségben exportál hajat, erőteljesen férfiközpontú. Az üzletemberek túlnyomó többsége férfi, és ebbe a körbe egy nőnek szinte lehetetlen bekerülnie. Ahol a nőknek is esélye van rá, hogy a saját üzletüket építsék, ott általában nem kereskednek hajjal.

– A hajipar mellett a könyvben az illegális csecsemőkereskedelem is megjelenik. Mindkét üzlet a nők igényeit és vágyait elégíti ki, ám mindkettő mélyén valamiféle idegenség rejtőzik. Meddig mehetnek el ezek az iparágak, hol a határa a vágyaknak?
– Ha arra gondolunk, hogy az átlagembernek harminc éve még eszébe sem jutott, hogy egy nő valaki más gyermekét is kihordhatja, akkor nehéz megmondani, hogy hol van a technológia adta lehetőségek határa. Lehet, hogy a tudomány évtizedeken belül olyan válaszokat ad, amelyeknek most még a kérdését sem ismerjük. A fejlődés mindenesetre annyira felgyorsult, hogy a nemzetközi szabályozások nem képesek lépést tartani vele. Megint csak a hajiparra utalva, évtizedekkel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna olyan minőségű póthajat előállítani, ami ma már az interneten keresztül bárki számára elérhető. Emlékszem néhány éve címlapsztori volt, hogy Madonnának a sok szőkítés miatt hullani kezdett a haja. Ilyen híreket soha többé nem olvashatunk, hiszen immár a sztárok is valaki más haját hordják a fejükön. És akárcsak a hajra, a meddőségre is komplett iparág épült. És bár mindkettő a szemünk előtt zajlik, mégsem beszélünk róla, talán nem is vesszük észre.

– 2014-ben a budapesti könyvfesztivál díszvendégeként járt hazánkban, a lapunknak adott interjúban az ukrán válság is szóba került. Akkor úgy fogalmazott, nem látja még pontosan, milyen sors vár Ukrajnára. Mi a véleménye a helyzetről most, két év elteltével?
– Fontos, hogy megértsük, ami jelen pillanatban történik, az elkövetkező időkben normálissá válik. Ez a feszültséggel teli politika lesz az alapértelmezett állapot. Úgy tűnik azonban, a nyugat-európai államokat mindez felkészületlenül érte. Oroszországnak számos eszköz áll a rendelkezésére, hogy befolyásolja Európát, és nem is tétlenkednek, minden erejükkel azon vannak, hogy káoszt idézzenek elő a kontinensen. A legnagyobb európai szélsőjobboldali pártok majdnem mind orosz támogatással működnek. A hozzájuk köthető médiumok pedig ontják magukból az álhíreket, amelyek megállíthatatlanul terjednek anélkül, hogy bárki megkérdőjelezné a tartalmukat. Egyre kevesebb embert érdekelnek sajnos a tények. Az álhírek elleni harcban pedig rendre alul maradunk. Finnországban is számtalan álhírgyár működik, ténykedésük sokszor törvénybe ütköző, ám mivel más országban van a szerverük, a hatóságok tehetetlenek, így ezek a médiumok korlátozás nélkül terjeszthetik a propagandát.

– Erre a felkészületlenségre és tehetetlenségre adott válasz, hogy egyre szélesebb körben fordulnak az emberek az erős vezetőkhöz?
– Azokban az országokban, ahol egy erős vezetőre akarják bízni magukat az emberek, ott rendszerint korlátozottak a szabadságjogok. Sajnos ezek a dolgok majdnem mindig összefüggnek. A vezérkultusz arra utal, hogy a társadalom nem hisz a demokráciában. Ha Oroszországot nézzük, ahol semmiféle hagyománya sincs a demokráciának, nem meglepő, hogy szükség van egy vezérre. Más oldalról megközelítve a dolgot ugyanakkor kiderül, hogy a személyi kultusz a korrupcióval is szorosan összefügg. Minél erősebb a választók hite a demokratikus berendezkedésben, annál alacsonyabb a korrupció, és fordítva: az autoriter rendszerek nyakig ülnek benne.

– Ez a folyamat visszafordíthatatlan?
– A változáshoz hosszú időre van szükség, hiszen a demokráciába vetett hit csak nemzedékeken át erősödhet meg. Rövid távon hatalmas felelőssége van ugyanakkor a médiának, ezt jól látjuk. Amikor a hatalommal való visszaélésre fény derül, az sokakban változást indít el, és ők egy idő után azt mondják majd, hogy elég volt. Ukrajnában például a korrupció elérte az emberek tűrőképességének határát. Az országnak minden adottsága megvan, hogy gazdag legyen, ám az oligarcháknak hála, messze vannak a jóléttől. Ezzel szemben például az orosz médiumok egy szót sem szólhatnak Putyin vagyonáról. A diktátorok, a vezérnek kikiáltott vezetők rettegnek a tisztulási folyamatoktól. Nem véletlen Oroszország szíriai beavatkozása sem. Putyin meg akarta mutatni a világnak, hogy minden forradalmat el lehet tiporni.

– Európának egy másik jelentős problémával, a menekültválsággal is meg kell küzdenie. Finnország nemrégiben szigorított a menekültpolitikáján, és egyre több konfliktusról hallani a lakosság és a bevándorlók között.
– Remélem, hamar rádöbbennek, hogy minél nagyobb gyűlölettel fordulunk a menekültek felé, annál jobban támogatjuk Putyin rendszerét. A menekültválság egyetlen nyertese Oroszország. Éppen ezért abban érdekelt, hogy a helyzet tovább romoljon. És ezt nemcsak azzal éri el, hogy civileket bombáz folyamatosan Szíriában, de olyan egyszerű trükkökkel is, hogy menekülteket szállít a Finnországgal és a Norvégiával közös határaihoz. Lappföldön egyre-másra bukkannak fel a menekültek. Mégis hogy kerülhettek oda, amikor a legtöbben azt sem tudják, hogy Lappföld egyáltalán létezik? Miért pont ott, a legvalószínűtlenebb helyen kerültek elő a semmiből? Hogyan utazhatták volna keresztül Oroszországot az orosz állam segítsége nélkül? Ez puszta erődemonstráció. Putyin ezzel azt mondja, könnyedén megnyitjuk a határaitokat és behatolunk az országaitokba, ha úgy akarjuk.

– A megoldási javaslatok a teljes határzár és a korlátlan befogadás szélső értékei között mozognak. Mit gondol, hogyan lehetne kilábalni a válságból?
– Minél gyorsabban meg kell szüntetni a káoszt, hiszen a jelenlegi helyzet csak a populista pártoknak kedvez. A populizmusnak ugyanis szüksége van ellenségre, más témája nem is nagyon van ezen kívül. Amíg van ellenség, nem számítanak az olyan kérdések, mint például a fenntartható fejlődés. De mi lesz, ha a jövő generációja visszatekint majd napjainkra? Nem fogja érteni, hogyan történhetett mindez, ami most zajlik Európában. Ugyanolyan értetlenül néznek majd ránk, ahogy mi nézünk a náci Németországra. Azt kérdezzük magunktól, hogyan történhetett ez a szörnyűség, és közben megfeledkezünk a saját szörnyűségeinkről. És még csak arra sem hivatkozhatunk, hogy nem tudtunk róla, hiszen pontosan tudjuk, mi történik, minden a szemünk előtt zajlik, csak elfordítjuk a fejünket. Nincs mentségünk.

– Bob Dylan kapta idén az irodalmi Nobel-díjat, amiért számos kritika érte a svéd akadémiát. Ön szerint jó döntés volt, hogy egy énekes-dalszerzőt tüntettek ki?
– Frissítő élmény volt a döntés mindenképpen. De várjuk ki, Bob Dylan mihez kezd a díjjal. Hiszen egy ilyen elismerés hatalommal ruházza fel a kitüntetett személyt, lehetőséget kap, hogy egy hatalmas közönséghez szóljon, így nem mindegy, hogy mit mond. A díjazott műveit azonnal lefordítják a világ számos nyelvére, vagyis az elismeréssel rengeteg helyre eljuttatja a világirodalmat. Ezért is örültem, amikor tavaly Szvetlana Alekszijevics kapta az irodalmi Nobelt. Ám közel sem voltam ilyen boldog idén. Dylannek nagy közönsége van, de attól tartok, a Nobel-díj által ráruházott szerepet nem lesz képes betölteni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.