Csináljunk helyet otthon, és eresszük ki a hangunkat!

Alanyi jogunk az éneklés – Palya Bea új lemezéről, a Nappali dalokról.

Új családi lemezt adott ki Palya Bea. Az énekesnő azóta énekel gyerekeknek, amióta felnőtteknek is, de kislánya, Lili megszületése óta már nemcsak énektanárként, hanem anyaként is sok tapasztalatot gyűjtött. Miközben a második gyermekét várja, egy könyvben gyűjtötte össze azokat a módszereket, amik segítettek neki a kislányára hangolódni.

„A mai kor sokkal több váltást követel tőlünk, mint amire szerintem az emberi lélek teremtve van. Az lassabban lépdel. Klasszikus történet, hogy az indián és a fehér ember megy a sivatagban, és az indián azt mondja: álljunk meg, fehér ember, mert a lelkem lemaradt. Ma pedig már röpködünk országról országra, és arra vagyunk hivatva, hogy naponta hatszor váltsunk egyik dologról a másikra.

Már az is nehéz, hogy anyából dolgozó nővé, aztán megint anyává váljunk.

Én a zenében, a táncban élek, mégsem jöttem rá rögtön, hogy segíthet ebben. De egyszer Lili talált egy afrikai cédét, és elkezdtünk otthon táncolni egy délután. Minden egészen más lett” – meséli Palya Bea.

A Nappali dalok hétköznapi, életszagú jelenségekből indul ki. Palya Bea és Gerzson János tucatnyi hangszeren játszik, amelyek között konyhai eszközök is szerepelnek, és az otthon hangjait is belekomponálta a zenébe Palya Bea. Kopog az eső, zúg a porszívó, surrog a fogkefe, macska szalad a háztetőn. És annak is van valamiféle ritmusa, ahogy a kisgyerek minden étkezéskor más színű ételeket ken szét a lakásban. Ez a fajta humor talán jól jön az elcsigázott szülőknek.

„Az egyik dal kicsit az afrikai munkadalok, kicsit a középkori zenék stílusában íródott, és arról szól, hogy püföljük bele a mérgünket a hússzeletbe. Remélem, hogy a fáradt anyukák, akik vasárnap a rántott húst csinálják, meghallgatják és elmosolyodnak rajta. Ezek a tevékenységek, amiket mindennap elvégzünk, talán kaphatnak egy új nézőpontot. Mint amikor egy filmet nézünk, és megváltoznak a fények. Kinyílik egy lehetőség, hogy elkezdjünk zenélni vagy játszani.

Könnyebbség költözhet a családok életébe. Rám hatott. Amikor ezeket a dalokat írtam, a házimunka folyamatai hirtelen kreatív lehetőségek lettek.”

Palya Bea egyébként is úgy gondolja: a gyerekeknek szóló játékokról, a gyerekkel való kapcsolatunkról nem lehet úgy beszélni, hogy csak a gyerekekről beszélünk. „Ez egy gyerekközpontú felnőttlemez. A kicsiket és a nagyokat is játékra akarom bírni. Sokszor látom, amikor gyerekeknek éneklek, hogy apuka kimegy sörözni, kávézni, végre kifújja magát – ezt isten bizony megértem, nekem is van gyerekem, és tudom, hogy néha elég belőle. Mégis jó erőt venni magunkon, maradni, és elkezdeni élvezni a játékot. Ehhez viszont nem hülyeségeket kell énekelni. Nem vagyok a legjobb véleménnyel a magyar gyerekzenéről. Nem értek egyet azzal, hogy a gyereknek lebutított, egyszerű dolgokat kell nyújtani. A gyerek azt fogja énekelni és táncolni, amit kis korától kezdve lát.”

Az énekesnő szerint először azt lenne érdemes megtanítani a gyerekeknek, hogy a zene mindenkié. „Rengeteg tanítványom van, aki nem mer bátran énekelni. Rájöttem, hogy ez azokkal a mondatokkal függ össze, amiket kis korunkban hallunk. Kisfiam, neked nem olyan jó a hallásod, állj a kórus hátsó sorába – ez klasszikus.

A másik, hogy nem illik kiabálni. Egy bizonyos erősségű hang után rászólunk a gyerekre, hogy legyen csendben. Pedig az éneklés honnan ered? Az ember elemi igényéből arra, hogy hangokat adjon ki.

A baba felsír, a szerelmes felsóhajt, az ősember is felordított, amikor a mamutot üldözőbe vette. Minden embernek alanyi jogon jár, hogy énekelhessen.”

A módszertan nemcsak játékleírásokból áll, jó néhány hasznos ötletet is megoszt a könyvben Palya Bea: például azt, hogy a játék és a felszabadultság egyik feltétele, hogy legyen hol játszani, az ide vezető út pedig a selejtezés. Nemcsak azért, hogy legyen elég helyünk otthon, hanem azért is, mert nincs szükségünk annyi tárgyra, amennyi van. Sem nekünk, sem a gyerekeknek.

„Mi kipakoltunk mindent a nappaliból, középen nagy tér van, körülötte babzsákok. A kislányom önfeledten rohangál, táncol a nappaliban, jobbnál jobb zenéket tesz be a lejátszóba. Levezeti a feszültséget, a fáradtságot. Ez megváltoztatja az otthoni mindennapokat, játékosabbá teszi az életet. Könnyebb elkezdeni ezeket a játékokat, amikről a könyvben írok, ha van egy ilyen alaphangulat.

Ehhez persze az kell, hogy kidobjuk a cuccok felét. Van egy kedves könyvem, az Egyszerűbb gyermekkor, ami arról szól, hogy a sok cucc megöli a kreativitást.

Ha egy nagy kupacot lát a gyerek, nem nyúl hozzá. Ha kidobjuk a háromnegyedét, elkezd játszani a maradékkal.”

Palya Bea azok közé az énekesek közé tartozik, akiket sosem hallunk közéleti kérdésekben megnyilvánulni. Úgy érzi: ő az egyes emberekhez tud valós kapcsolatokat találni, a közéletben nincs meg számára ez a kapcsolódási lehetőség.

„Nem mozgat meg annyira a közélet, politika, mint egy Weöres Sándor-vers vagy egy tengerparti táj.

Nem vagyok teljesen tudattalan, de azt hiszem, az én életemre nincsenek valódi hatással ezek a dolgok.

Sok mindenről nem is tudok nagy általánosságban megnyilatkozni. Nem érezném érvényesnek. Biztos nagyon érdekes, de azt hiszem, nem azzal szolgálom legjobban a világot, ha ilyenekről beszélek, mert töredéke sem jön ki az erőmnek és a bennem lévő képességeknek. Én személyes dolgokról, valós kapcsolatokról tudok igazán beszélni, énekelni.”

Számára a társadalmi felelősségvállalás útja is a zene: énekel fogyatékos gyerekeknek és börtönökben is. Legutóbb pedig részt vett a harmincnapos Hősök Tere kihíváson. A jelentkezőknek harminc napon át minden nap valami olyat kellett tenniük, ami pozitív hatással van másokra. Palya Bea úgy döntött, minden nap énekelni fog egy idegennek, azóta már teljesítette is a harmincnapos kihívást.

„Az egész életem egy szabálysértés” – villámkérdések és őszinte válaszok lélekről, életről, döntésekről.