1983-ban Kádár János felfüggesztette a Mozgó Világ főszerkesztőjét, Kulin Ferencet, akinek elmozdítására a teljes szerkesztőség felmondással, a lap olvasói aláírásgyűjtő akcióval, a szerzők bojkottal válaszoltak. A lap melletti kiállás példa nélküli volt abban a korban, viszont így a „lényegében ellenforradalminak” ítélt Bibó-szám 1983 decemberében már nem jelenhetett meg.
Ilyen lapra nincs papírunk – fogalmazott Kádár János 1983 szeptemberében, amikor úgy döntött, betiltja a Mozgó Világot. Persze ezt a döntést felvállalni nem akarta, a lap folytatólagosságának látszatát fenntartva a korábbi szerkesztői gárda tudta nélkül és teljes mellőzésével új irodát jelöltek ki a folyóiratnak, amely új főszerkesztőt is kapott. Ez azonban már az „új” Mozgó Világ volt, amelynek jelentősége meg sem közelítette régi 1975-től 1983 szeptemberéig tartó kiadvány hőskorszakát.
A Mozgó Világ nevét egy 1965-ös Illyés Gyula vers címéből kapta, később pedig Illyés elismerését többszörösen is kiérdemelte. Eredetileg a fiatal nemzedék kijelölt orgánumaként indult, a kortárs magyar irodalom nagyjainak fiatalkori gyűjtőhelyeként, később azonban egyre irritálóbbá vált a különalkukra berendezkedett aczéli kultúrpolitika számára.
A tiltások, fenyegetések, besúgók és provokátorok össztüzében működő folyóirat mára gyakran csak az elmúlt rendszer és az elmúlt évszázad óvatosan szemlézett szellemi jelensége, kultúrtörténeti értékelések lábjegyzete, de a mai hatvanasok, hetvenesek fiatalon formálódó gondolkodásának forrásvidéke is.
A szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum kiállítása mintegy tablóként szemlézi a folyóiratban bemutatott jelentős kezdeményezéseket a képzőművészet, a zene, a film, az irodalom és a szociológia területéről. A legendás lap újító, vizuálisan is erős tartalma a lapban reprodukált műtárgyak, fotók által, a rovatok sokszínűsége a publikált írások, szerzők megidézésével jelenik meg.
Ugyanakkor interjúk is készültek a kiállításra: a szubjektív emlékezet sokat ad a történet hitelességéhez, és segít a kor szellemi közegének megismeréséhez. Csak néhány név a megszólalók közül: Kulin Ferenc, az egykori főszerkesztő, Alexa Károly, Balla Zsófia, Czakó Gábor, Mányoki Endre, Mihalicz Csilla, Mucsi Zoltán, Reményi József Tamás, Szentiványi István és Szörényi László.
A folyóirat rendkívüli népszerűsége a korabeli Mozgó Világ-klubok, -estek, országjáró bemutatkozások során mindenki számára egyértelművé vált. Ezeknek kétféle nyoma maradt: az egyik a nyilvános, amely néhány fotóban érhető tetten, a másik a publikum számára láthatatlan, amely a gyakori ügynöki jelentésekben öltött testet. A Mozgó Világ neveket, adatokat, évszámokat felvonultató, rendszerbe foglaló történetének megismerése során a kettőt most egymás mellett láthatjuk.
