Kútba néztünk, egri nőket láttunk

Az önmagukban is működőképes írások révén más értelmet kaphatnak a képek.

Egyszerű képlet: tíz elismert hazai író egy-egy műalkotásra reflektáló irodalmi művet hoz létre, amelyek színészek tolmácsolásában, autentikus miliőben, az adott kép mellett kelnek életre. Erről szól a harmadik éve futó Textúra, amelyet most is Valló Péter Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész rendezett.

A „Magyar highlights” alcímet viselő program ezúttal a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében megtalálható legjelentősebb magyar festmények köré épül. Hogy a magyar vonalat hangsúlyozzák, minden színész ruhája a piros-fehér-zöld kombinációjából áll össze.

A néző kötetlen sorrendben hallgathatja végig a mikrotörténeteket, a három óra alatt pár perces szünetekkel, akár tízszer is felhangzanak az egyes monológok, így egyik jelenetről sem lehet majd lemaradni.

Már a cím is jelzi, hogy a hangsúly a szövegeken van, az önmagukban is működőképes írások révén más értelmet kaphatnak a képek, a teljes élményhez azonban elengedhetetlen a szuggesztív színészi játék is. Utóbbi, a feszített tempó ellenére, a legtöbb esetben teljesült.

Minden író máshogy kezelte a neki kijelölt festményt. Kemény Zsófi szövegében Szinyei Merse Pál Majális című képének egyik alakja (Csőre Gábor) hirdette a rímes poénokra kihegyezett filozófiát. Garaczi László Fehér László Kútba néző című festményéhez írt rövid jelenetének szereplője (Kelemen József) viszont egy „kutológiai konferencián” elemezte az emberi kútba révedés fenomenológiáját.

Kiss Noémi írásában, amelyet Munkácsy Mihály Rőzsehordó nő című festménye ihletett, az Ikeranya című könyvében felvetett téma, a női testtel kapcsolatos elvárások és kudarcok köszönnek vissza. Lovas Rozi előadásában a „rőzsenyakú lány” fájdalmas monológ­ja azonban túl hideg és karcos maradt.

Grecsó Krisztián Hollósy Simon Tengerihántás című képét csak eszköznek használta, főhőse – akit Szatory Dávid játszott – egy magánéleti válságba jutott férfi, aki épp pszichológusától várja a megoldást problémájára. Izgalmasan közelített M. S. mester Mária és Erzsébet találkozása című képéhez Tóth Krisztina. Egy nőgyógyászati magánrendelőben zajló dialógusban két fiatal kismama – Balsai Móni és Trokán Anna – vitatja meg, miként sikerült teherbe esniük. „Mari” a Fényhajó a vértengeren című szappanopera sármos férfi főszereplője, Jesus (Jézus) után nevezi el születendő gyermekét.

Megindítóan szép Gulácsy Lajos A varázsló kertje című festményéhez készült Rakovszky-szöveg. A László Zsolt által játszott férfi gyermekkori álomképszerű dajkáját űzi-kutatja.

Péterfy Gergely Székely Bertalan Egri nők című képéhez „migráncsokkal” és no go zónákkal teletűzdelt fricskát írt. Az erőltetett aktuálpolitizálás Murányi Tünde tökéletes játéka miatt vált csupán érdekessé.

A Textúra következő pár előadása már telt házas, de a november 29-i, december 6-i és 13-i előadásokra még vannak szabad helyek.