Őrizetbe vettek egy ismert iráni filmrendezőt

Kejvan Karimi egy graffitikről szóló film miatt ülhet egy évet. Plusz 223 korbácsütés.

Karimit a teheráni graffitikról szóló dokumentumfilmje miatt vették őrizetbe a nap folyamán, majd az iráni fővárosban lévő Evin börtönbe szállították, hogy letöltse egyéves börtönbüntetését – értesítette az AFP francia hírügynökséget a producer.

Karimi Írás a városon című filmjével a teheráni falakra felrajzolt politikai témájú graffitikkal dokumentálta az iráni sah 1979-ben történt bukása és a 2009-es tiltakozó mozgalom közötti időszakot. Az iráni Kurdisztánból származó Karimit 2015 októberében „kormányellenes propaganda” és a vallási vezetők megsértése miatt hat év börtönre és 223 korbácsütésre ítélték.

Egy fellebbviteli bíróság aztán 2016 februárjában egyéves szabadságvesztésre változtatta a korábbi ítéletet, fenntartva ugyanakkor a 223 korbácsütést. A 30 éves filmrendező esete nemzetközi tiltakozásokhoz vezetett, számos filmalkotó szolidaritását fejezte ki.

Az Írás a városon előtt Karimi egy sor társadalomkritikus kisfilmet forgatott.

A leghíresebb iráni filmrendező, Dzsafar Panahi sincs sokkal jobb helyzetben, őt húsz évre tiltották el a filmezéstől 2010-ben. Hivatalosan 2030-ban, 70 évesen készíthet ismét filmet az iráni újhullám legtehetségesebb rendezője. Erre az abszurd bírói ítéletre válaszul készült el 2011-ben az Ez nem egy film, amit Panahi saját lakásában forgatott. A tiltóhatározat ellenére újabb és újabb filmek kerülnek ki Panahi kezei közül, mint például a Berlinalén fődíjjal kitüntetett Taxi Teherán, amit egy taxiban forgatott.

Az ehhez hasonló, Iránból érkező hírek nem ritkák. Tavaly októberben például bebörtönöztek és egyenként kilencvenkilenc korbácsütésre ítéltek Iránban két költőt. A vád szerint munkásságukkal többek között államellenes propagandát folytattak, valamint megsértették a szentségeket.

A vádak között szerepelt, hogy kezet fogtak egy nővel, a korbácsütéseket ezért kapta Fatemeh Ekteszari és Mehdi Muszavi, mindketten orvosok és posztmodern gazalköltők. (A gazal a hagyományos perzsa szonett, amiben ők kortárs politikai és társadalmi problémákat dolgoztak fel.) Muszavi egyik versének címe a Félek, amely a mai Iránban sokak által érzett üldözési mániáról szól.

Bár nőként egyszerre volt Iránban polgári jogi harcos, jogász és költő, és megbecsülés övezte, a 2014-ben elhunyt Szimin Behbaháninak sem volt zökkenőmentes a viszonya hazája hatóságaival. Neki ugyan börtönt vagy fizikai bántalmazást nem kellett elszenvednie, de a cenzúra miatt gyakran hevertek évekig fiókban a művei, és sok támadás érte a hatalomhoz közel álló sajtó részéről.

Amikor 2010-ben, Franciaországba menet a repülőtéren letartóztatták, angol fordítója megdöbbenve nyilatkozott: „Mind azt hittük, ő érinthetetlen.” A félig vak, nyolcvanhárom éves szerzőt egy éjszakán át tartó vallatás után engedték szabadon. A franciaországi felolvasóútra nem juthatott el. Útlevelét akkor kaphatta vissza, amikor 2013-ban neki ítélték a Szőcs Géza alapította Janus Pannonius Költészeti Díjat, amelynek ő volt az első kitüntetettje.