Karmesterként is sokat dolgozott, vezényelt a Szegedi Nemzeti Színházban, az Operettszínházban, zenei vezető volt az Állami Bábszínházban, a Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttesénél, évtizedeken át a Magyar Rádió lektoraként is tevékenykedett. Életműve fontos része volt az oktatás: húsz éven át tanított a Zeneakadémián, ebből tizenhat éven át, egészen 1992-ig tanszékvezető egyetemi tanári beosztásban.
Saját zeneszerzői stílusáról úgy fogalmazott: „Itt élek a XX–XXI. században. Nyitott vagyok. Érdekel az Új Zene. Az Ars Nova, ha ez a zene őszinte és szellemisége, érzelmi világa közel áll hozzám. De taszít és elkerülöm az önkényesség, az öncélú divatok pillanatnyi csapdáját, amikor feje tetejére állítják a világot. Az én zeném nem rejtvény, amit meg kell fejteni.”
