Elhunyt Lendvay Kamilló zeneszerző, Kossuth-díjas, háromszoros Erkel-díjas kiváló művész, a Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj kitüntetettje. A gyászhírt a Zeneakadémia tudatta az élete 88. évében eltávozott egykori tanszékvezető egyetemi tanáráról.
„Igen korán gyakorlati kapcsolatba kerültem a hangszerekkel. Megtanultam és kísérleteztem is a hangszerek-adta lehetőségekkel. Ez már korán megtanított az előadóművészet tiszteletére. Arra, hogy munkámban nemcsak én, hanem a muzsikusok is örömüket leljék, mindezt úgy, hogy soha nem alkudtam meg. Nem kellett engedményeket tennem a stílus rovására akkor sem, amikor erre bárki is, a közönség vélt ízlése, avagy bármilyen egyéb tényező kényszerített volna. Az én törvényem a dallam-harmónia hármas egysége. Ezt követtem hűen munkásságom évtizedei során ” – fogalmazott Lendvay Kamilló önéletrajzában. Ezt a hozzáállást érezték műveinek előadói is, akik nem egyszer meg is fogalmazták lelkesedésüket a Lendvay-művek kapcsán. „A legjobb értelembe vett »mai, modern« zene, amely messzemenően figyelembe veszi a műfaj, a hangszeres lehetőségek és így az előadók szempontjait. Ezért különösen szeretjük a darabot, mert ezek a szempontok nem mindég érvényesülnek jelenkori »zeneszerzői« körökben” – írta a Bartók Vonósnégyesnek dedikált II. vonósnégyeséről a kvartett primáriusa, Komlós Péter. Szakály Ágnes Liszt-díjas cimbalomművész például azt fogalmazta meg Lendvay Kamilló cimbalomra írt művei kapcsán, hogy azok nemcsak a hangszer technikai lehetőségeit aknázzák ki, hanem megmutatják széles dinamikai koloritját, „alkalmat adva mind az előadó, mind a hangszer lelkének kibontakozásához”.
Lendvay Kamilló zeneszerzői pályája kifejezetten Bartók Béla hatása alatt, az 1950-es években indult, később hatott rá a lengyel iskola is. Szinte minden műfajban komponált, jelentősek operái, oratórumai, zenekari művei, a hangszerek széles skálájára íródott versenyművei, kamara- és kórusművei, ezen belül kiemelkedik fúvószenekari munkássága, ami azért sem meglepő, mert kiválóan trombitált, katonaéveit például a Légierők Zenekarának trombitásaként töltötte. Művei többségéből felvétel is készült, A tisztességtudó utcalány című operájának lemezfelvétele 1979-ben megkapta a párizsi Grand Prix International du Disque Lyrique kitüntetését. Lendvay Kamilló műveit nemcsak itthon ismerik, játsszák szerte a világban, többek között Amerikában is.
Karmesterként is sokat dolgozott, vezényelt a Szegedi Nemzeti Színházban, az Operettszínházban, zenei vezető volt az Állami Bábszínházban, a Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttesénél, évtizedeken át a Magyar Rádió lektoraként is tevékenykedett. Életműve fontos része volt az oktatás: húsz éven át tanított a Zeneakadémián, ebből tizenhat éven át, egészen 1992-ig tanszékvezető egyetemi tanári beosztásban.
Saját zeneszerzői stílusáról úgy fogalmazott: „Itt élek a XX–XXI. században. Nyitott vagyok. Érdekel az Új Zene. Az Ars Nova, ha ez a zene őszinte és szellemisége, érzelmi világa közel áll hozzám. De taszít és elkerülöm az önkényesség, az öncélú divatok pillanatnyi csapdáját, amikor feje tetejére állítják a világot. Az én zeném nem rejtvény, amit meg kell fejteni.”
