Az írószervezetek, de a könyvkiadás helyzete is egyértelműen romlott az elmúlt években – ellehetetlenülő könyvkiadók, kiszámíthatatlan támogatási rendszerrel működő folyóiratok és a szűk költségvetésből gazdálkodó írószervezetek túlélési küzdelmei jellemzik leginkább a kulturális életnek ezt a területét.
A sokéves minőségi munkát legfeljebb esetlegesen jutalmazza a kulturális politika, megfelelő politikai kapcsolatokkal viszont a többiekhez képest aránytalanul nagy összegeket is elnyerhet egy szereplő ezen a piacon.
Bár a könyvkiadás és a könyvkereskedelem a szabad piacon zajlik, ezen a területen éppen akkora jelentősége van az állami támogatásnak, mint a kulturális életben bárhol máshol – a színházak, a minőségi filmforgalmazás, a legtöbb komolyzenei együttes sem nagyobb részt a piacról él, sőt még a könnyűzene sem mindig: a pályakezdő könnyűzenészek indulását is támogatják államilag. Az irodalom „intézményrendszerét” jelenleg a könyvkiadók és az írószervezetek alkotják. Ezeknek a szervezeteknek az életében elképesztően nagy összeg 400 millió forint.
A Nemzeti Kulturális Alap nemrég kiírt pályázatán ennek az összegnek a tizedét osztják szét a teljes mezőny között irodalmi rendezvényekre és ugyanannyit rendezvénysorozatokra, összesen tehát ötödét. Ezt is a kimaradt őszi pályázat pótlására írták ki.
Az év végi kormányzati pénzosztás viszont elkerülte az írószervezeteket, kivéve a frissen alapított íróakadémiát.
Az idén gründolt új szervezet a tehetséggondozás több területével foglalkozhat a jövőben, de egyelőre az Orbán János Dénes, a kormányközeli Magyar Idők kulturális rovatvezetője vezette íróakadémia indult el, amely most további 400 millió forintos támogatást kapott. (A kft. induló költségvetése 150 millió forint volt, amelyből Orbán bevallása szerint mintegy 60 milliót költhettek el az íróakadémiára.)
A két, tehetséggondozással is foglalkozó fiatal írószervezet, a József Attila Kör és a Fiatal Írók Szövetsége évente ennek töredékéből gazdálkodik. A JAK idén 29,8 a FISZ 25 millió forintot költhetett.
Az ország legrégibb, reprezentatívnak számító írószervezete, a ráadásul politikai értelemben inkább jobboldalra sorolt Magyar Írószövetség évente mintegy 30 millió forintot kap működésre. Nekik ráadásul a székházukat is fent kell tartani, amelytől nyilván történelmi okokból sem akarnának megválni, hiszen a Bajza utcai ház jelentős szerepet játszott a szervezet életében – például 1956-ban.
Igaz, ők több pályázati támogatáshoz jutnak, idén például csak az ’56-os emlékév pályázatán 40 millió forintot nyertek. Azonban a szervezet nemrég újraválasztott elnöke, Szentmártoni János beült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. felügyelőbizottságába, és úgy nyilatkozott, hogy ki kell várni, mi lesz az új kezdeményezésből.
Igaz, hogy a többi irodalmi szervezetet legfeljebb másodsorban érdekelte, hogy mi lesz Orbán János Dénes íróiskolájából, inkább az foglalkoztatta őket, hogy a jelenlegi finanszírozás mellett saját maguk hogy működjenek.
A Magyar Írószövetség székházának helyzetét sem sikerült egyébként rendezni, pedig már az előző kormányzati ciklus óta szó van arról, hogy azt tulajdonba kapná az írószervezet. Persze kérdés, hogy miből tartanák fenn és tennék rendbe a rossz állapotú ingatlant.
Pedig Magyarországon korántsem lehetetlen felújított villákhoz jutnia a politikai döntéshozóknál megfelelően pozicionált szervezeteknek.
Nemrég jött a hír, hogy a Magyar Corvin-lánc Testület, amely gyakorlatilag nem csinál semmi mást, mint odaítéli és gondozza a Corvin-lánc kitüntetést, köztestület lesz és székházat is kap, az egykori Tisza-villát.
A József Attila Kör megalapítása óta gondozza az írótehetségeket, könyveket jelentet meg, nagyrészt magyar pályakezdő szerzőktől, de fiatal külföldi szerzőktől is, nemzetközi és határon túli magyar kapcsolatokat ápol, programokat szervez, nemrég mégis adománygyűjtő akciót szerveztek, hogy fenntartható maradjon a szervezet.
Ők idén 29,8 millió forintot költenek el, ennek nagy része pályázati támogatás, például a Nemzeti Kulturális Alap forrásaiból.
Ebből azonban csak a pályázat célja – például egy program vagy egy könyv megjelentetése – finanszírozható, a szervezet működése nem.
A pályázatok önrésze, amit a pályázóknak kell előteremteni, már önmagában több százezer forintot tesz ki évente, nem beszélve arról, hogy járulékokkal együtt még a félállású munkatársnak a fizetése sem jön ki abból, ami a 760 ezer forintból megmarad, és a szervezetnek adóznia is kell, amit a pályázati pénzekből szintén nem finanszírozhatnak.
A Fiatal Írók Szövetsége is hasonló összegekkel gazdálkodik.
Ők is gondoznak tehetségeket, jelentetnek meg könyveket, ápolnak nemzetközi és határon túli magyar kapcsolatokat. Ők is évente 25 millió forintból gazdálkodnak évente, csak a működési támogatásuk alakul valamivel jobban, mint a József Attila Köré: a 25-ből 3,25 millió forintot költhetnek el arra, hogy a szervezetet működtessék.
Jó hír viszont, hogy az év végén odaítélt források között megjelent a vidéki folyóiratok támogatására 960 millió forint – az összeg a Nemzeti Művelődési Intézetnél jelentkezett, ami újdonság, mert eddig legnagyobbrészt a Nemzeti Kulturális Alap foglalkozott folyóirat-támogatással.
