Az ország legrégibb, reprezentatívnak számító írószervezete, a ráadásul politikai értelemben inkább jobboldalra sorolt Magyar Írószövetség évente mintegy 30 millió forintot kap működésre. Nekik ráadásul a székházukat is fent kell tartani, amelytől nyilván történelmi okokból sem akarnának megválni, hiszen a Bajza utcai ház jelentős szerepet játszott a szervezet életében – például 1956-ban.
Igaz, ők több pályázati támogatáshoz jutnak, idén például csak az ’56-os emlékév pályázatán 40 millió forintot nyertek. Azonban a szervezet nemrég újraválasztott elnöke, Szentmártoni János beült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. felügyelőbizottságába, és úgy nyilatkozott, hogy ki kell várni, mi lesz az új kezdeményezésből.
Igaz, hogy a többi irodalmi szervezetet legfeljebb másodsorban érdekelte, hogy mi lesz Orbán János Dénes íróiskolájából, inkább az foglalkoztatta őket, hogy a jelenlegi finanszírozás mellett saját maguk hogy működjenek.
A Magyar Írószövetség székházának helyzetét sem sikerült egyébként rendezni, pedig már az előző kormányzati ciklus óta szó van arról, hogy azt tulajdonba kapná az írószervezet. Persze kérdés, hogy miből tartanák fenn és tennék rendbe a rossz állapotú ingatlant.
Pedig Magyarországon korántsem lehetetlen felújított villákhoz jutnia a politikai döntéshozóknál megfelelően pozicionált szervezeteknek.
Nemrég jött a hír, hogy a Magyar Corvin-lánc Testület, amely gyakorlatilag nem csinál semmi mást, mint odaítéli és gondozza a Corvin-lánc kitüntetést, köztestület lesz és székházat is kap, az egykori Tisza-villát.
A József Attila Kör megalapítása óta gondozza az írótehetségeket, könyveket jelentet meg, nagyrészt magyar pályakezdő szerzőktől, de fiatal külföldi szerzőktől is, nemzetközi és határon túli magyar kapcsolatokat ápol, programokat szervez, nemrég mégis adománygyűjtő akciót szerveztek, hogy fenntartható maradjon a szervezet.
Ők idén 29,8 millió forintot költenek el, ennek nagy része pályázati támogatás, például a Nemzeti Kulturális Alap forrásaiból.
