A vegyes megítélésű ’56-os emlékévben becsúszik egy-egy kevésbé elegáns koppanás, mint például hogy a Sponga Juliannát ábrázoló fotónak elfelejtették visszakeresni és értesíteni a szerzőjét, Russ Melchert. Pedig a sokat kockáztató amerikai fotós ezt igazán megérdemelte volna. Aztán ott van a fegyvert viselő, tizennégy-tizenöt éves fiú fotója is, akit Dózsa Lászlóként azonosítottak – a színész megerősítette, hogy őt ábrázolja –, de majdnem biztos, hogy mégis Pruck Pál van rajta.
Egyébként ugyanez a Budapest hősei íróival is megesett: sokáig hitték, hogy Bábel Teréz van a fotójukon. Akárcsak Dózsa László, Bábel Teréz is megerősítette ezt. Ám a kutatás ellentmondásokhoz vezetett, és végül kiderült: az idős hölgy tévedett. Ez előfordul, lássuk be, és talán maga a történelem is ilyen: nem egyszerűen azonosítható, könnyen megérthető és falra festhető hősöket kínál, hanem bonyolult és hiányos történeteket, amelyeket csak azzal a szenvedéllyel és kitartással lehet félig-meddig felfejteni, amivel a Budapest hősei szerzői dolgoztak. Az ő könyvüket olvasni az ’56-os emlékév néhány félresikerült húzása után igazi élmény: rengeteg munkát fektettek bele, és van benne lélek.
