– Ez becsületesség és felelősségérzet kérdése, úgy a kormányzat, mint a kedvezményezettek részéről.
Minden jogszabállyal vissza lehet élni, mi azonban nem ebben a kultúrában nevelkedtünk – írta lapunknak Károlyi György, aki egyébként Franciaországban nőtt fel, ott tanult jogot és közgazdaságtant, miután családja 1947-ben elhagyta Magyarországot.
– A visszaélést a kormányzat részéről sem feltételezem. Amennyiben úgy a kérelmezők, mint a kormányzati döntéshozók becsülettel és felelősséggel állnak hozzá a kérdéshez – ami a mi esetünkben feltétlenül fennáll – nem látom, miért ne tudna ez a rendszer tisztességesen működni – tette fel a költői kérdést a nagykövet.
Nem mindenki ilyen optimista. Hegedűs Lorántné a parlamentben kifejtette: elképzelhető, hogy a kormánypárt szándéka eredetileg jó és nemes volt, de ezzel az erővel az utóbbi időkben kastélyokat vásároló
Ghaith Pharaon szaúdi olajmágnás is jelentkezhetne, hogy különös méltánylást igénylő körülmények miatt a Szépművészeti Múzeumból összeválogasson a kastélyokba pár Dürer-képet.
– Mik lehetnek ezek a különös méltánylást igénylő körülmények? Szegény ember, nincs ujjlenyomata sem. Adjunk neki pár képet kölcsön, hátha attól ezen fogyatkozását kicsit el tudja felejteni! – ironizált a Jobbik képviselője. – Garanciát kell valahogy ebbe tenni, különben joggal merülnek fel ezek a kérdések – csatlakozott Szabó Szabolcs független képviselő. Lázár János korábban azt jelezte: nyitott a módosító javaslatokra.
A fehérvárcsurgói kastély állami tulajdon, 99 évre kapta használatba a rendszerváltást követően a Károlyi család, rendbetételére és üzemeltetésére nagyrészt saját forrásokat, illetve európai uniós támogatást áldoztak. A kastély látogatható, évente harmincezer turista keresi fel.
„Egy műemlék berendezése szerves része magának az építménynek. A mi esetünkben pedig, mivel az eredeti bútorzat szinte száz százalékban eltűnt, minden olyan lehetőség, ami az eredeti berendezést visszahozhatja a kastélyba, üdvözlendő.
