Károlyi szerint bízzunk a kormány tisztességében

Az ellenzék azért inkább módosítaná a Lázár-féle műkincses törvénytervezetet, bár a céljával nincs bajuk.

A Károlyi család leszármazottja, Magyarország párizsi nagykövete ezt azután írta lapunknak, hogy kiderült: két Benczúr Gyula-portré miatt születhet meg a tágan értelmezhető törvénymódosítás.

A képeket a Károlyi család szerette volna visszakapni, mivel azok Károlyi György dédszüleit ábrázolják, és bizonyíthatóan a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyból kerültek el

– tisztázatlan körülmények között, nyilván nem jogszerű úton. Ám a nyíregyházi múzeum 1955-ben adásvétellel szerezte a képeket, így nem volt lehetőség a visszaszolgáltatásukra.

A Miniszterelnökséget vezető miniszter, Lázár János elmondása szerint e miatt a patthelyzet miatt nyújtott be egy törvénymódosító javaslatot, amely arról szól, hogy a kulturális örökségvédelemért felelős miniszter (jelenleg Lázár János) javaslata alapján kaphatnak műtárgyakat hasznosításra „érintett személyek”.

Viszont a törvénymódosítás szövegében egyáltalán nem volt szó arról, hogy csak a diktatúrákban elkobzott műtárgyak egykori tulajdonosait vagy leszármazottaikat javasolhatja a miniszter, így az bárkire vonatkozhatna.

Korábban születtek jogszabályok a visszaszolgáltatásról, azonban a 2013-as törvény és a kormányrendelet is határozottan fejezte ki magát: korábbi tulajdonjogra hivatkozva lehetett a kulturális javak visszaadását kérni, és csak akkor, ha nem volt igazolható kétséget kizáróan, hogy állami tulajdonba tartoznak. A mostani rendelkezés semmilyen hasonló kritériumot nem tartalmaz – bár itt csak hasznosításról van szó, nem tulajdonjogról, ám ez olyan alapokon áll, mint az „érintettség” és a „különös méltánylást érdemlő körülmény”, amely bárhogy értelmezhető.

Ezt az ellenzéki képviselők is így gondolták, ezért két módosító javaslatot is benyújtottak. A független Szabó Szabolcs és a jobbikos Hegedűs Lorántné is azt javasolta: legalább azt kellene pontosítani, hogy ki az „érintett személy”: Szabó Szabolcs az egykori tulajdonost, a Hegedűs Lorántné a XX. századi sorstragédiáink kárvallottjait, illetve az ő leszármazottaikat foglalná bele a szövegbe. A cél jogosságát ők sem vitatták, de a jogszabály szövegét igen, mivel visszaélésekre ad lehetőséget.

– Ez becsületesség és felelősségérzet kérdése, úgy a kormányzat, mint a kedvezményezettek részéről.

Minden jogszabállyal vissza lehet élni, mi azonban nem ebben a kultúrában nevelkedtünk – írta lapunknak Károlyi György, aki egyébként Franciaországban nőtt fel, ott tanult jogot és közgazdaságtant, miután családja 1947-ben elhagyta Magyarországot.

– A visszaélést a kormányzat részéről sem feltételezem. Amennyiben úgy a kérelmezők, mint a kormányzati döntéshozók becsülettel és felelősséggel állnak hozzá a kérdéshez – ami a mi esetünkben feltétlenül fennáll – nem látom, miért ne tudna ez a rendszer tisztességesen működni – tette fel a költői kérdést a nagykövet.

Nem mindenki ilyen optimista. Hegedűs Lorántné a parlamentben kifejtette: elképzelhető, hogy a kormánypárt szándéka eredetileg jó és nemes volt, de ezzel az erővel az utóbbi időkben kastélyokat vásároló

Ghaith Pharaon szaúdi olajmágnás is jelentkezhetne, hogy különös méltánylást igénylő körülmények miatt a Szépművészeti Múzeumból összeválogasson a kastélyokba pár Dürer-képet.

– Mik lehetnek ezek a különös méltánylást igénylő körülmények? Szegény ember, nincs ujjlenyomata sem. Adjunk neki pár képet kölcsön, hátha attól ezen fogyatkozását kicsit el tudja felejteni! – ironizált a Jobbik képviselője. – Garanciát kell valahogy ebbe tenni, különben joggal merülnek fel ezek a kérdések – csatlakozott Szabó Szabolcs független képviselő. Lázár János korábban azt jelezte: nyitott a módosító javaslatokra.

 A fehérvárcsurgói kastély állami tulajdon, 99 évre kapta használatba a rendszerváltást követően a Károlyi család, rendbetételére és üzemeltetésére nagyrészt saját forrásokat, illetve európai uniós támogatást áldoztak. A kastély látogatható, évente harmincezer turista keresi fel.  

„Egy műemlék berendezése szerves része magának az építménynek. A mi esetünkben pedig, mivel az eredeti bútorzat szinte száz százalékban eltűnt, minden olyan lehetőség, ami az eredeti berendezést visszahozhatja a kastélyba, üdvözlendő.

Mi tehát az állammal ápolt viszonyunkban egy win-win helyzetben találjuk magunkat, mert visszakapjuk tulajdonban azokat a műtárgyakat, amelyeket jogtalanul eltulajdonítottak tőlünk, és lehetőséget kínálunk arra, hogy a visszakapott műtárgyak az állami tulajdonú, a nagyközönség előtt nyitva álló műemlékben kerüljenek kiállításra, mégpedig eredeti helyükön” – írta lapunknak Károlyi György.

Elmondása szerint akkor kereste meg családja a magyar államot, amikor a 2014-ben elfogadott jogszabály lehetővé tette azon műtárgyak restitúcióját, amelyeknél az állam tulajdonjoga nem volt egyértelműen és minden kétséget kizáróan bizonyítható. „Családunk esetében több közgyűjteményben (Nemzeti Múzeum, Szépművészeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum) voltak fellelhetők olyan műtárgyak, amelyek az új törvény hatáskörébe kerülhettek.” A fentebb említett többi múzeummal már megegyeztek, vagy folyamatban van az igény elbírálása.