Ma is érvényes a régi Mozgó Világ üzenete

Hogyan került a „régi” Mozgó Világ a tiltott kategóriába? Erre találhatunk választ Szentendrén.

A Mozgó Világ bő egy évtized alatt támogatottból tűrt, majd tiltott kategória lett, és a Szentendrei Ferenczy Múzeum ezt a folyamatot mutatja be több síkon párhuzamosan vezetve a látogatót. A fiatal nemzedék kijelölt orgánumaként indult a KISZ égisze alatt 1969-ben, de hamar önálló életre kelt a szerkesztőség, és a szabad gondolkodás szelleme egyre veszélyesebbé vált az államhatalom számára, mígnem 1983-ban képmutató módon nem betiltották, hanem a név cinikus megtartása mellett egy teljesen ellentétes szemléletű lappá változtatták. A tűrt kategória az 1975-től 1983-ig tartó korszakot fedi le, amelynek a cenzúráiba is beláthatunk, és a háttérgépezetbe, a megfigyelésekbe, ügynöki jelentésekbe is bepillanthatunk. Nagyon erős hatású, amikor a két falat egymás mögé helyezve egy szűk résen át nézhetünk a főfal mögé épített belső falra, ahol az adott események ügynöki jelentéseit olvashatjuk. Az is érdekes, ahogy például végigkövetjük, a cenzori utasítás után Nagy Gáspár Szaltószabadság című verse hogy alakul át, és hogy lesz belőle a Csak nézem Olga Korbutot című költemény.

A tablók mellett a kiállítás másik erőssége az a húsz interjú, amely a lap egykori munkatársainak visszaemlékezésit tartalmazzák. Vannak, akik már ezen a földön nem beszélhetnek, de pontosan tudjuk, milyen sokat jelentett, amikor az ifjú Kocsis Zoltán 1982-ben bekopogtatott az utcáról egy Ladából figyelt és sűrűn fényképezett Bertalan Lajos utcai szerkesztőségbe, hogy szívesen szerkesztene egy önálló zenei rovatot, mert az addig hiányzott az egyébként összművészeti szemléletű lapból. Jelentős Faludy György levele, amelyben a Mozgó Világnak egyedüli lapként engedélyezi, hogy verseit Magyarországon közöljék, vagy a korszak nagy íróinak, költőinek, Nádas Péter, Petri György kéziratai, személyes hangú sorai: a Mozgó Világban szerepelni megtiszteltetés volt. Ahogy megtiszteltetés ennek a szemtanújává válni, amikor Szentendrén belépünk a szerkesztőség másaként kialakított kiállítótérbe, és megérezzük ennek a nyolc évnek a mára is érvényes üzenetét.