A magányos hang – dalaiban jár vissza a túlvilágról

Egy éve ment el David Bowie. Születésnapja és halála örökre összefonódik az év elejével.

Hihetetlen, hogy David Bowie már egy éve nincs velünk. Alig múlt hatvankilenc éves tavaly január nyolcadikán, két napra rá örökre távozott. Hetvenedik születésnapján már csak zenésztársai jöhettek össze, hogy a dél-londoni Brixton Academyn rendezett koncerten emlékezzenek meg a brit könnyűzene hatalmasáról. Mindnyájan Bowie-dalokat énekeltek, még Gary Oldman színész is beszállt. Szívszorító: jó látni, ahogy a magányos hang – ahogy több kritikus is emlegette – dalai más torkából keltek életre.

Ha négy-öt percet énekelt, már akkor is ki tudta önteni a szívét – mesélt róla a BBC most bemutatott, Az utolsó öt év című dokumentumfilmjében a zenészről régi jó barátja, Tony Visconti zenei producer. Bowie mintegy másfél évig küzdött a rákkal, ám az utolsó pillanatig gőzerővel dolgozott. Ezt bizonyítja a tavalyi születésnapján kiadott Blackstar nagylemez, amelyet most két kategóriában is neveztek a Grammy-díjra, illetve a Lazarus című zenés darab, amelyet akár méltó karrierlezárásnak is lehetne tekinteni. Már a címe is az elmúlással kacérkodik. A Lázár-szindróma, a Jézus életéből ismert híres bibliai jelenet, a halott feltámadása, a visszatérés a halálból azonban egy másik markáns üzenetet is magában hordoz, méghozzá azt, hogy nem fog elmúlni nyomtalanul. S ha maga a zenész nem is tér vissza fizikai valójában, dalaiban – ahogy megszámlálhatatlan elődje vagy épp kortársa – örökké velünk marad.

Bowie nem tévedett. Ennek ékes bizonyítéka a londoni koncert, ahol a La Roux-tól kezdve a zenész háttérénekesén, Holly Palmeren keresztül a Bowie-val 1995 óta együtt dolgozó, egyebek között basszusgitározó és vokálozó Gail Ann Dorsey-ig rengetegen elevenítettek fel remek darabokat az öt évtizedes karrier egy-egy pillanatából.

Ahogy a Lazarus is hasonló utazás volt. Elég csak végigpörgetni a betétdalokat, hogy feleszméljen az ember: az olyan szerzemények összeválogatása, mint a The Man Who Sold the World, Life on Mars?, Heroes, Where Are We Now? vagy épp a címadó Lazarus, nem lehet véletlen: inkább összegzés, számvetés a sorssal. S hogy ez mennyire volt tudatos vagy sem Bowie-nál, sosem tudjuk meg, de nem is számít.

Inkább hallgassuk a dalait, nézzünk a szöveg, az ember mögé. Mert megéri. Akár a legfrissebbet, a január nyolcadikán digitális formában kiadott No Plan (terv nélkül) című posztumusz kislemezt is. Aki pedig szeretné, moziban is végignézheti a Viktória és Albert Múzeum nagyszabású, 2013-as, David Bowie Is címet viselő kiállításából készült rendhagyó tárlatvezetést is. A Hamish Hamilton és Katy Mullan rendezésében készült, David Bowie arcai című film a „popkultúra kaméleonjának” a művészvilágra gyakorolt hatását is bemutatja. Láthatunk archív felvételeket, illetve a pályatársakkal és a kurátorokkal – Vicky Broackes és Geoffrey Marsh – készült interjúkat is.

Az anyag érdekessége, hogy az eredeti kiállítás videó- és hanginstallációját egy magyar fiatalember tervezte. Balogh Zsolt lapunknak épp három éve beszélt erről a munkájáról. Mint mondta, „Bowie hivatalosan elzárkózott a kiállítástól, az egyik animációmat a menedzserén keresztül mégis egyeztettük”. Az animátor közben még a zenész elképzelt gyerekszobáját is elkészítette a londoni tárlatra. „A Pannonia Entertainment rendelkezésemre bocsátotta a vele készült összes fiatalkori interjút. Bowie érdekes, mégis alapvető gondolataiból hoztam létre egy narratívát, amely a videószobrom gerincét alkotta. A legnagyobb kihívás az volt, hogy ez az egész ne terhelje túl a kiállítótérbe megérkező látogatókat” – mesélte.

A David Bowie arcai a Pannonia Entertainment forgalmazásában hivatalosan január 12 étől a budapesti Toldi, a szegedi Belvárosi, a pécsi Apolló, a kecskeméti Otthon és a celldömölki KMKK Art Moziban látható.

###HIRDETES2###