Sokszor nem épp egyenes út vezet a sikerhez. Balogh Zsolttal sem volt ez másképp. Faipari mérnöknek tanult Sopronban, volt krupié is egy kaszinóban, de tett egy röpke kitérőt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szociológia szakára is. Majd szerelmes lett egy lányba, aki ösztöndíjasként épp Londonba költözött, nem volt kérdés, hogy Zsolt is vele tart.
A fiú kezdetben egy építészeti látványtervező stúdióban készített CGI-animációkat, de egy idő után túlságosan monotonná és egysíkúvá vált számára a munka. Végül úgy döntött, jelentkezik a legjobb brit filmes iskola, a National Film and Theater School vizuális effekt képzésére. Itt egyaránt elsajátította a hagyományos filmtrükktechnikákat és a digitális effekteket. Sőt számos alkalommal neves filmrendezők műhelytitkait is megismerhette.
– Életszerű képzést kaptunk. Az első pillanattól kezdve különböző projekteken dolgoztunk. Én az elején csak a digitális effektekre fókuszáltam, de aztán magával ragadott az egymástól távol eső technikák ötvözése. Az, hogy, amit a két kezeddel megalkotsz, rögtön egy másik dimenzióba tudod helyezni – meséli Zsolt, akivel rövid magyarországi kiruccanása alkalmával beszélgettünk.
Csoporttársaival közös vizsgafilmjüket, amely a 3D, 2.5D és hagyományos effekt technikákat ötvöző animáció volt, a 2011-es cannes-i mustra rövidfilmes szekciójának versenyprogramjába is beválogatták. Ami elég nagy szó, mivel az A kategóriás fesztiválra nemigen szoktak animációkat meghívni.
A szerelem ugyan elmúlt, de Zsolt mégis megtalálta helyét Londonban. Sokáig úgy tervezte, hogy valamelyik sohobeli filmes cégnél keres majd munkát, de az iskola befejezésekor már nem igazán vonzotta ez a közeg. Inkább a szabadúszást választotta, kreativitásának így semmi nem szabhatott határt.
Zsolt a cannes-i szereplés idején kezdett el dolgozni a 59 Productions cégnél, amelynél elsősorban színházi előadások és operák vetített animált hátterét tervezik meg. A magyar srác első körben A nyomorultak világturnéjának látványvilágánál segédkezett, de részt vett a War Horse és az Enchanted Island New York-i változatához készített animációk elkészítésében is.
2012 elején ezt a céget kérték fel, hogy készítse el a londoni olimpia nyitóshowjának videoinstallációit is. Zsoltot is hívták a csapatba, legyen ő a vezető animátor.
– A stradfordi stadion közepén álló díszletházra vetített hétperces animáció megtervezését és elkészítését bízták ránk. A videó a hatvanas évektől egészen a megnyitó napjáig követte végig az Egyesült Királyság kulturális és technológiai fejlődését. Heti rendszerességgel kellett prezentálnom Danny Boyle-nak, az esemény rendezőjének a legfrissebb animációkat. Nagy szó, hogy jórészt lelkesedéssel fogadta a terveimet, hiszen az a hír járja vele kapcsolatban, hogy igazán goromba azokkal, akikkel nincs megelégedve – mondja büszkén a fiatal művész, aki ezt követően újabb jelentős felkérést kapott. A Victoria and Albert Museum nagyszabású, David Bowie is című tárlatának video- és hangistallációját kellett megterveznie.
Zsolt felépítette David Bowie elképzelt gyerekszobáját, ahol a látogatók a falakra vetített ötperces videó révén képet kaphattak a hetvenes-nyolcvanas évek zenei világa provokatív figurájának tinédzserkori énképéről, családi tragédiáiról, az őrülettől való félelméről, az őt inspiráló színészekről-zenészekről, a pantomim-előadói múltjáról, a festészet iránti rajongásáról és persze a hírnév iránti emésztő vágyáról.
– A David Bowie Archive rendelkezésemre bocsátotta a vele készült összes fiatalkori interjút. Bowie érdekes, mégis alapvető gondolataiból hoztam létre egy narratívát, amely a videószobrom gerincét alkotta. A legnagyobb kihívás az volt, hogy ez az egész ne terhelje túl a kiállítótérbe megérkező látogatókat. Az egész szinte koordináta-rendszerként működik: az animációban helyet kapott gondolatok közül sok a kiállítás későbbi részeiben nyer értelmet vagy épp előre magyarázza a majdani látnivalókat – részletezi Zsolt, aki három másik installációt is készített a kiállításra. Az egyik Bowie soha el nem készült, Diamond Dogs című filmjének animált bevezetője, egy másik a dalszövegírói technikáját illusztrálja, egy pedig korának kiemelkedő előadóit mutatja be lebegő kockákra vetítve.
– David Bowie ugyan hivatalosan teljesen elzárkózott a kiállítástól, az egyik animációimat a menedzserén keresztül mégis egyeztettük. Azért volt erre szükség, mert több eredeti művét elég szabadon értelmezve használtam fel a videóimhoz. Amikor nekifogtam ennek a feladatnak, egy célom volt, hogy olyan legyen, ami Bowie-nak és nekem is tetszik. Sikerült, és ennél nem is kell több.
A kiállítás elsöprő sikert aratott nemcsak a rajongók körében, akik még a megnyitás előtt elkapkodták az összes jegyet a fél évig nyitva tartó tárlatra, de a brit és nemzetközi sajtó is dicsérően szólt a koncepcióról és a kivitelezésről. A David Bowie is jelenleg Torontóban látható, de jövőre várhatóan Berlinben okoz majd felbolydulást.
Zsolt legutóbb a London National Theater számára, az Erich Kästner regényéből készült Emil és a detektívek című darabhoz készített digitális hátteret. Egy minimalista, épített díszletre kellett egy sok helyszínű vetített világot álmodni. Izgalmas és grandiózus, mégis fenyegetően komor, nem is evilági enteriőr született meg. Zsolt Fritz Lang Metropolisának látványvilágát a német expresszionizmus és az amerikai art deco fő elemeivel vegyítette. A márciusig látható darab óriási sikerrel fut, és a pozitív sajtóvisszhang itt sem maradt el.
És persze nincs megállás: újabb felkérés érkezett a Victoria and Albert Museumtól, ahol a drámairodalom legnagyobbjáról, Shakespeare-ről rendeznek kiállítást még idén ősszel. Itt is számítanak a magyar srác kreativitására.
