Ezek voltak 2016 kulturális botrányai

Nem történt tévedés: nem a 2015-ös kulturális áttekintését vettük elő újra.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójára egész éves programsorozattal készült a kormány. A 2017 júniusáig tartó ünnepi évad eseményei a Schmidt Mária kormánybiztos vezette 1956-os Emlékbizottság felügyelete mellett zajlanak. Eddig több mint négyszáz rendezvényt bonyolítottak le, és mintegy hétezer megemlékezésre került sor – összegezte az eredményeket a kormánybiztos a Kossuth Rádióban december végén. Arról kevés szó esett, hogy az emlékév kiállításait, szoboravatásait, koncertjeit, filmjeit, konferenciáit, vagyis a hivatalos megemlékezés tiszteletteljes aktusát háttérbe szorították a sokszor megmosolyogtatóan banális botrányok.

Az emlékév nagy dobásaként beharangozott ’56-os emlékdal robbant elsőként. Schmidt Máriáék Desmond Child, magyar és kubai szülőktől származó, világhírű dalszerzőt (többek között a Kiss, Alice Cooper, Bon Jovi és Cher slágereinek íróját) kérték fel, hogy komponáljon zeneművet a forradalom tiszteletére. A nagy csinnadrattával bemutatott Egy szabad országért című alkotásról hamar kiderült, a szerző egy saját korábbi dalát dolgozta át, amelyet 2007-ben már felajánlott egy miami sportcsapatnak.

Az eredet mellett a szerzemény költségei is kétségesek voltak. Tallai Gábor, a Terror Háza programigazgatója szerint a dal összesen 50 millió forintba került úgy, hogy az énekesek – mások mellett Wolf Kati, Nagy Feró, a Vastag testvérek, Sasvári Sándor – ingyen vállalták a szereplést, és Desmond Child is állította, nem kért pénzt a munkáért. Később Schmidt Mária lapunk közérdekű adatigénylését azzal utasította el, hogy még nem is kötöttek szerződést a művésszel, nem tud mit a nyilvánosság elé tárni. Hogy pontosan mire ment el 50 millió forint, még máig sem tudni. A dalt közben igyekszik eltüntetni az emlékbizottság: a Petőfi Rádióban is csak azután kezdték el játszani (és akkor sem sokáig), miután a 444 felhívta a figyelmet arra, hogy sehol sem hallható a szerzemény.

Még el sem ültek az emlékdal keltette hullámok, amikor jött a következő botrány. A városszerte látható ’56-os óriásplakátok egyikén szereplő forradalmár, Dózsa László fényképéről derült ki, hogy valószínűleg nem is a színész-rendező szerepel a felvételen, hanem Pruck Pál. A férfi rokonai jelezték, az emlékbizottság hibázott, és kérték, írják ki a 2000-ben elhunyt Pruck nevét Dózsa Lászlóé helyett. A csere – és az esetleges tévedés kivizsgálása – helyett Schmidt Mária támadásba lendült, és bűnözőnek nevezte Pruck Pált, ragaszkodva Dózsa László több kutató által is megcáfolt történetéhez. Később kiderült, egy másik fotóval is gond van: a Sponga Juliannát ábrázoló fénykép felhasználásához nem kértek engedélyt a fotós Russell Melchertől. Egy ponton azonban ezek az ügyek is megrekedtek, az emlékbizottság, ahogy Desmond Child dala kapcsán, ismét mély hallgatásba burkolózott.

A tervük pedig bevált, a botrányok lecsengtek anélkül, hogy megingatták volna a kormánybiztos pozícióját. Sőt, Schmidt Mária december elején kapott még egymilliárd forintot az emlékév további programjaira. Az emlékév ugyanakkor a kormány emlékezetpolitikájának változásait is jelezte. A kormánybiztos a Heti Válasznak adott interjújában hangsúlyozta, Nagy Imre nem volt igazi hős.

Schmidt Mária története ezzel még nem ért véget 2016-ra: év végén újabb egymilliárdot kapott a kormánytól a Kertész Imre Központ létrehozására. Az intézmény kezelné a jövőben a 2016 márciusában elhunyt Nobel-díjas író hagyatékát. Erről állítólag Kertész Magda, az író szeptemberben elhunyt özvegye biztosította Schmidt Máriát. Információink szerint azonban Kertész Imre hagyatéki eljárása még nem zárult le, így a kormánybiztos hivatalosan még nem tudhatna semmit annak eredményéről.

Nem kevésbé zsúfolt időszakot él meg a hazai örökségvédelem is. 2016 júniusában Lázár János bejelentette, hogy mennie kell a kulturális örökségvédelemért és kiemelt kulturális beruházásokért felelős államtitkárnak, L. Simon Lászlónak, aki többek között a budai Vár fejlesztéséért is felelt, és akinek Miniszterelnökséget vezető miniszterként Lázár János volt a főnöke. Lázár a menesztését azzal indokolta, hogy elégedetlen a műemlékvédelemmel és a fejlesztések állapotával, az egykori Népszabadság szerint viszont az L. Simon körüli botrányok is szerepet játszhattak, mint például felesége állami földvásárlásai, vagy hogy egyik cége rákellenesnek hirdetett barackmagot árult. Utódja államtitkárként máig nincs, az államtitkárságon csak egy helyettes államtitkár van Puskás Imre személyében. 

Távoznia kellett Sárváry Istvánnak, a Forster Központ elnökének is, aki L. Simon László bizalmasának számított, és akit Varga István követett az elnöki székben. Mindeközben a kormány döntése értelmében darabokra hullott a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ, vagyis a hazai örökségvédelmet felügyelő hatóság.

Az átalakításában sokan pusztító szándékot véltek felfedezni, ám Varga István decemberben többször is árnyalta a képet. A Forster Központ elnöke elmondta, az intézményt ugyan 2017. január 1-vel felszámolták, és feladatait szétosztották a Miniszterelnökség, a Budavári Ingatlanfejlesztő Kft. és a Magyar Művészeti Akadémia között, a feldarabolás azonban szinte csak virtuális, az egykori Forster alkalmazottai fizikailag együtt maradnak a Daróczi úti épületegyüttesben, és folytatják eddigi munkájukat.

Az azonban figyelemreméltó tény, hogy a Forster stratégiai területeit – a nagyberuházások régészeti előkészítését, a kiemelt programok fejlesztéseit (így a Vár rekonstrukcióját), valamint a Forster ingatlanjainak üzemeltetését és beruházásait – egy kft. felügyeli majd a jövőben. Vagyis a nem elsősorban anyagi hasznot hajtó örökségről egy alapvetően gazdasági szemléletű vezetés dönt majd, ami komoly problémákat is felvethet a jövőben.

A Budavári Ingatlanfejlesztő vezetését 2016 nyarán Gyutai Csaba, a Várgondnokság igazgatója vette át. A nemzeti kastély- és várprogramot miniszteri biztosként 2016 őszétől Virág Zsolt felügyeli. Kettejük együttműködésének sikere vagy sikertelensége hosszú időre meghatározhatja az örökségvédelem helyzetét.

A budai Vár átalakítását is a Budavári Ingatlanfejlesztő felügyeli. A rekonstrukció eddig nem volt problémamentes. A szakmai vitákon túl, az egykori Karmelita kolostor átalakítása – ide költözik majd Orbán Viktor miniszterelnök –, elsősorban a világörökségi panorámába belerondító terasz építése, illetve az épület kibővítése miatt elköltöztetett Kodály-szobor ügye borzolta a kedélyeket leginkább.

A beruházás – amelynek összköltsége akár a 200 milliárd forintot is elérheti – keretén belül visszaépítik a lovardát és a Csikós-udvart, újjáépítik a Főőrség épületét, visszaállítják a Stöckl lépcsőt. A rekonstrukció és a Várba költöző minisztériumok komolyan megterhelik a területet, a közlekedési káosz elkerülésére használható terveket kell kidolgozni – hívta fel a figyelmet a Forster Központ egykori igazgatója. Hozzátette, a Vár beépítéséről készült hatástanulmányokat megküldték az UNESCO-nak is, amely jövő nyáron dönt az átalakításról.

A szintén 200 milliárdos beruházás, a Liget-projekt évek óta megbízhatóan szállítja a botrányokat. Tavaly elkezdődött a tereprendezés, az építkezések előkészítése a Városligetben. A Magyar Zene Háza tervezett helyén kivágták a fákat, lebontották a Petőfi Csarnokot és a Hungexpo-épületeket. Kisebb tiltakozások mindig voltak, de a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum bontásakor a biztonsági emberek és a ligetvédő aktivisták egymásnak feszültek, a vita pedig tettlegességig fajult.

Ez már György Péternek, Baán László tanácsadójának is sok volt, az ELTE tanára szerint a kriminálisan viselkedő csoportok tűrhetetlenül léptek fel a tüntetőkkel szemben, így nem vállalt tovább szerepet a Liget-projektben. Mindeközben a Városliget Zrt. gerillavideókkal és nyomtatott újsággal kampányolt, hogy meggyőzze a lakosságot, a Liget-projektre igenis szükség van. Az egyetlen pozitív hír tavaly a múzeumi negyed kapcsán az volt, hogy magyarok tervezhetik a Néprajzi Múzeum új épületét. A Dagály Úszóarénát is jegyző Napur Architect Kft. építésziroda vezette konzorcium pályázata az indoklás szerint tökéletesen illeszkedik a Városliget és a Dózsa György út közötti környezetbe, tiszta vonalvezetésű, emblematikus épület, amely nemzetközi szinten is jelképpé válhat.

Ismét mozgalmas évet zárt Szőcs Géza kormánybiztos, és az általa felügyelt sámándob, vagyis a 2015-ös milánói világkiállítás magyar pavilonja. 2016 elején Szőcs még arról beszélt lapunknak, hatalmas megtiszteltetés érte az országot, hiszen az olasz fél kérte, a pavilon maradjon Milánóban. A hivatalos tárgyalások azonban csak nem kezdődtek el, holott az épületet május végéig el kellett bontani, amennyiben mégsem marad Olaszországban.

Nyár végére az olasz rendezők meggondolták magukat, már nem is tetszett nekik annyira a sámándob, amelyet így a kormány döntése alapján hazahoznak, és Karcagon húzzák fel újra, hogy a magyar történelem sztyeppei, lovas hagyományait mutathassa be. Minderre összesen 1,7 milliárd forintot különített el a kormány. Vagyis Szőcs Géza projektje mindennel együtt körülbelül 9 milliárd forintba került. Az eredmények ennek ellenére nem látszanak, a karcagi újjáépítés pontos menete sem ismert.  

A színházi világ nagy botrányok nélküli, de közel sem eseménytelen évet zárt. Tavaly augusztusban három budapesti színház jövőjéről döntött a fővárosi közgyűlés, a Tháliát 2017. március 1-től továbbra is Kálomista Gábor, a Madáchot Szirtes Tamás, az Új Színházat pedig Dörner György irányíthatja újabb öt évig. Utóbbiak megbízatása február 1-jével indul. Az Új Színház vezetésére tizenketten pályáztak, a testület Bodó Viktorral, Hargitai Ivánnal és Radó Denise-zel szemben a regnáló igazgató, Dörner kinevezését támogatta.

Dörner hat évvel ezelőtti első kinevezése komoly közfelháborodást váltott ki. A Magyar Színházi Társaság és több fővárosi színházigazgató is nyílt levelet írt Tarlós István főpolgármesternek, aki a tiltakozások ellenére sem vonta vissza döntését. Később elérhetővé vált Dörner eredetileg nem nyilvános pályázata is, amelyből kiderült, az igazgatót egy pongyola stílusban írt, hibáktól, tévedésektől és valótlan állításoktól hemzsegő szöveg alapján nevezte ki a főpolgármester. Igazgatói munkáját is számos kritika érte, főképp a jelentős nézőszámcsökkenés miatt.

Dörner György tavaly májusban lapunknak adott – később letiltott – interjújában árulta el, újra megpályázza a terézvárosi teátrum vezetői posztját. – Engem kizárólag személyes és nem politikai célok vezéreltek, amikor megpályáztam az Új Színház igazgatói posztját. Soha nem vállaltam politikai szerepet. Kinevezésem után otromba habverés és aljas hazugságdömping folyt ellenem – nyilatkozta akkor a direktor, aki szerint a művészet magasabb rendű, mint a politika, és ha egy előadás aktuálpolitizál, az szellemtelenségre utal.

A Thália Színház élén Bereményi Géza író-rendező áll, munkáját Csányi Sándor színész művészeti vezetőként, Hamvai Kornél irodalmi vezetőként, Csécs Tamás pedig gazdasági igazgatóként segíti, a teátrum vezetését a háttérből azonban Kálomista Gábor filmproducer mint menedzser-igazgató irányítja. És ez a felállás marad a továbbiakban is. Kálomista működése alatt a Thália igazi közpénzszivattyúvá vált, hisz a közmédiánál is folyamatosan sok száz milliós támogatáshoz jut, és a Thália Színházat is rendre sikerre viszi a pályázatokon. Igaz, 2012 és 2013 között a Nemzeti Kulturális Alap azon kollégiumához pályázott, amelynek éppen ő maga volt az elnöke. Szirtes Tamás 2004 óta irányítja nagy sikerrel a Madáchot, neki is újra bizalmat szavaztak, de talán nem csak azért, mert információnk szerint Tarlós István főpolgármester tanácsadójaként is tevékenykedik.

A Nemzeti Kulturális Alap volt az elmúlt évtizedekben talán az egyetlen kulturális intézmény, amely különösebb botrányok nélkül tudott működni, de a kormány valamiért úgy gondolta, ezen is változtatni kell. A kollégiumi rendszert átalakították, azokba a tagok egyharmadát a Magyar Művészeti Akadémia delegálhatta januártól.

Az átalakítás azonban a szokásosnál is súlyosabb káoszba taszította a pályázati rendszert, így például csak tavasszal derült ki, hogy a folyóiratok a korábbi támogatási keret felére pályázhatnak csak. Ezután a pályázatokat elbíráló kollégiumok próbáltak trükközni, hogy további forrásokat keressenek a folyóiratoknak. Ennek az lett a vége, hogy nem tudták támogatni például a kis könyvkiadók könyvheti szereplését, és még számos más célt sem, mert a folyóiratok folyamatos létfenntartása tűnt fontosabbnak, főleg a szépirodalmi kollégium számára, mert ezen a területen működik a legtöbb folyóirat.

Később az NKA bejelentette, hogy jövőre 600, utána pedig 300-300 milliót szánnak majd folyóirat-támogatásra, ami az idei létbizonytalanságnál valamivel jobb helyzetet eredményezhet. A Nemzeti Művelődési Intézet költségvetésében is megjelent az év végén 960 millió forint a vidéki folyóiratok támogatására; arról egyelőre nem volt szó, hogy hangolják össze ezt a Nemzeti Kulturális Alap támogatási rendszerével. Korábban 700 és 800 millió között mozgott az alapnál az összes kulturális folyóirat éves pályázati kerete, ez az összeg idén 350 millió forintra csökkent. Később az NKA szakmai kollégiumai további 158 millió forintot különítettek el erre a célra, de az 508 milliós összeg még így is messze elmarad a korábbitól. Ráadásul ezt a 158 millió forintot más célok rovására különítették el a kollégiumok.

A folyóiratok létbizonytalansága elsősorban az irodalom területét érintette súlyosan, pedig itt számos más probléma is van. Ellehetetlenülő könyvkiadók és a szűk költségvetésből gazdálkodó írószervezetek túlélési küzdelmei jellemzik leginkább a kulturális életnek ezt a területét. Áprilisban az Osiris Kiadó vezetője, Gyurgyák János jelentette be, hogy anyagilag fenntarthatatlanná válik kiadójuk. A történész–könyvkiadó a Heti Válasznak „a nem létező kultúrpolitikát, a nemtörődöm Magyar Tudományos Akadémiát és az oligopolisztikus könyvterjesztést” okolta azért, hogy a szakkönyvkiadás gyakorlatilag ellehetetlenült Magyarországon. Lapunknak nemrég Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó vezetője hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt hét évben Magyarországon is visszaesett a tudományos könyvek kiadása, a kiadók krízisbe kerültek az átgondolatlan kulturális politika, a támogatások visszaesése miatt. A könyvpiac helyzete persze nemcsak a tudományos, hanem a minőségi szépirodalmi és tényirodalmi könyvkiadás helyzetét is megnehezíti.

Közben a fiatal írószervezeteknek egyre csökkenő működési támogatásokat szán a minisztérium. A József Attila Kör 2016-ban 29,8 millió forintot költhetett el, ennek nagy része pályázati támogatás, például a Nemzeti Kulturális Alap forrásaiból. Ebből azonban csak a pályázat célja – például egy program vagy egy könyv megjelentetése – finanszírozható, a szervezet működése nem, és ehhez idén rekordalacsony összeget, 760 ezer forintos működési támogatást kaptak. A Fiatal Írók Szövetsége is hasonló büdzséből gazdálkodik évente, csak a működési támogatásuk alakul valamivel jobban, mint a József Attila Köré: a 25-ből 3,25 millió forintot költhettek el arra, hogy a szervezetet működtessék.

Az év elején tovább borzolta a kedélyeket a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. megalapítása. A 2015 végén gründolt új szervezet a tehetséggondozás több területével foglalkozhat a jövőben, de egyelőre az Orbán János Dénes, a kormányközeli Magyar Idők kulturális rovatvezetője vezette íróakadémia indult el, amely karácsony előtt további 400 millió forintos támogatást kapott. (A kft. induló költségvetése 150 millió forint volt, amelyből Orbán bevallása szerint mintegy 60 milliót költhettek el az íróakadémiára.) Az eddigiekből is nyilvánvaló, hogy az irodalmi intézményrendszer nem a több száz millió forintos vállalkozások területe, ezért óriási felzúdulást váltottak ki ezek a döntések.

A Magyar Művészeti Akadémia körül idén csend volt, anyagilag persze tovább gyarapodott a második Orbán-kormány által köztestületi rangra emelt szervezet. Idén a tavalyinál is több támogatásból gazdálkodnak, 6,6 milliárd helyett már 10,5 milliárdból, nőnek a tagok életjáradékai, és megkezdődik a székházuknak szánt egykori MÚOSZ-székház felújítása, a közbeszerzés értéke csaknem 4 milliárd forint. Az elnök idén év végéig még Fekete György belsőépítész marad, utána azonban kérdés, hogy ki irányíthatja az Orbán-kormányok által leginkább támogatott kulturális szervezetet – a legutóbbi választáson még kihívója sem volt Fekete Györgynek, egyedül indult újra az elnökségért.

Közben új köztestület is létrejött; Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter törvényjavaslata alapján köztestület lehet a Magyar Corvin-lánc Testület, amely gyakorlatilag nem csinál semmi mást, mint odaítéli és gondozza a Corvin-lánc kitüntetést. A testület a művészeti élet kérdéseiről is véleményt mondhat majd – ezt egyébként a Magyar Művészeti Akadémia is megteszi – és székházat is kap, a Budapest XIV. kerületében, a Hermina úton álló egykori Tisza-villát, amelyet egymilliárdért újítanak fel.