Krasznahorkai László két novellája is ékesen bizonyítja a szerző képességét a feszültség fenntartására – fogalmazott a The Guardianben Claire Kohda Hazelton. A recenzens a Nemzetközi Man Booker-díjas Krasznahorkai két novelláját, Az utolsó farkast és a Hermant egybefogó kötetről írt, ezt angolul a Profile Books jelentette meg.
„Krasznahorkai fizikailag van hatással ránk: egyetlen, burjánzó mondata csak nem fejeződik be, s így mi is kénytelenek vagyunk visszatartani lélegzetünket”
– jegyezte meg Hazelton.
„Az utolsó farkasban egy professzor mesél a csaposnak útjáról a »könyörtelenül sivár« Extremadurába, Spanyolországba” – idézte fel a szerző. Itt ragadta magával figyelmét a terület utolsó farkasa: tolmácsával együtt figyelték a vadászokat s az állat utolsó mozdulatait. „A nyomás jelentős, a farkas halála és a professzor bizonytalanságai még elevenebbek, még felkavaróbbak lesznek” – írta Hazelton.
A szerző szerint hasonló témát jár körül a Herman, ami magyarul a ’86-os Kegyelmi viszonyokban jelent meg Herman, a vadőr címmel. Ez szintén egy vadászt mutat be, akit felbérelnek, hogy az erdőt szabadítsa meg a veszélyes dúvadállománytól. Másféle zsákmányt ejt végül, miután felfogása gyökeresen megváltozik: „megértette, hogy életét a legmélyebb tudatlanságban élte le, amikor hagyta magát az orránál fogva vezetni, és hitt benne, hogy isteni rendelésnek engedelmeskedik, midőn a világot kártékonyra és hasznosra osztja fel, hisz valójában mindkettő forrása ugyanaz a megbocsáthatatlan kegyetlenség”.
„Krasznahorkai mindkét novellában felejthetetlenül zsigeri s közben gyönyörű történeteket teremt”
– tette hozzá a kritikus.
Az utolsó farkast egyébként George Szirtes fordította angolra, míg a Hermant John Bakti.
Az évek óta Nobel-esélyesnek tartott Krasznahorkaival novemberben készítettünk interjút, akkor egyebek közt arról beszélt: „iszonyatosan szükségünk van ezekre a fantáziák által teremtett valóságokra! Mert valóságok ezek is. Az igaz művészet megőrzi a varázst és képes beleírni magát a valóságba. Persze ez nemhogy nem azonos az érzékeinkkel felfogható valósággal, egyenesen mesebeli messzeségben van tőle – és épp ezért van szükségünk rá, de annyira, hogy el se viselnénk nélküle az életet.”
###HIRDETES2###
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!