Krasznahorkait méltatta a Guardian

A burjánzó mondat csak nem fejeződik be, s így mi is kénytelenek vagyunk visszatartani lélegzetünket.

LD
2017. 01. 08. 17:58
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Krasznahorkai László két novellája is ékesen bizonyítja a szerző képességét a feszültség fenntartására – fogalmazott a The Guardianben Claire Kohda Hazelton. A recenzens a Nemzetközi Man Booker-díjas Krasznahorkai két novelláját, Az utolsó farkast és a Hermant egybefogó kötetről írt, ezt angolul a Profile Books jelentette meg.

„Krasznahorkai fizikailag van hatással ránk: egyetlen, burjánzó mondata csak nem fejeződik be, s így mi is kénytelenek vagyunk visszatartani lélegzetünket”

– jegyezte meg Hazelton.

„Az utolsó farkasban egy professzor mesél a csaposnak útjáról a »könyörtelenül sivár« Extremadurába, Spanyolországba” – idézte fel a szerző. Itt ragadta magával figyelmét a terület utolsó farkasa: tolmácsával együtt figyelték a vadászokat s az állat utolsó mozdulatait. „A nyomás jelentős, a farkas halála és a professzor bizonytalanságai még elevenebbek, még felkavaróbbak lesznek” – írta Hazelton.

A szerző szerint hasonló témát jár körül a Herman, ami magyarul a ’86-os Kegyelmi viszonyokban jelent meg Herman, a vadőr címmel. Ez szintén egy vadászt mutat be, akit felbérelnek, hogy az erdőt szabadítsa meg a veszélyes dúvadállománytól. Másféle zsákmányt ejt végül, miután felfogása gyökeresen megváltozik: „megértette, hogy életét a legmélyebb tudatlanságban élte le, amikor hagyta magát az orránál fogva vezetni, és hitt benne, hogy isteni rendelésnek engedelmeskedik, midőn a világot kártékonyra és hasznosra osztja fel, hisz valójában mindkettő forrása ugyanaz a megbocsáthatatlan kegyetlenség”.

„Krasznahorkai mindkét novellában felejthetetlenül zsigeri s közben gyönyörű történeteket teremt”

– tette hozzá a kritikus.

Az utolsó farkast egyébként George Szirtes fordította angolra, míg a Hermant John Bakti.

Az évek óta Nobel-esélyesnek tartott Krasznahorkaival novemberben készítettünk interjút, akkor egyebek közt arról beszélt: „iszonyatosan szükségünk van ezekre a fantáziák által teremtett valóságokra! Mert valóságok ezek is. Az igaz művészet megőrzi a varázst és képes beleírni magát a valóságba. Persze ez nemhogy nem azonos az érzékeinkkel felfogható valósággal, egyenesen mesebeli messzeségben van tőle – és épp ezért van szükségünk rá, de annyira, hogy el se viselnénk nélküle az életet.”

###HIRDETES2###

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.