Talán nincs is az országban olyan színházba, operába járó ember, aki ne találkozott volna valamikor Csikós Attila gyönyörű, időtálló díszleteivel. Egyike volt azoknak a díszlettervezőknek, akiknek a munkáit nem kísérte botrány, sosem volt megosztó, viszont unalmas sem. Előfordult például, hogy amikor felment a függöny, spontán kitörő tapsot kapott a díszlete – ez ráadásul Lódzban történt, tíz évvel ezelőtt a nemzetközi balett-találkozón, amelynek szakavatott közönségét nyűgözte le a látvány. 2015-ben Álomvilág címmel rendeztek a Pesti Vigadóban életmű-kiállítást a műveiből, ugyanebben az évben Épített varázslat címmel könyvben is összefoglalták munkásságát.
Most kedden pedig Ókovács Szilveszter arról tájékoztatta a 2013-ban az Opera örökös tagjának és mesterművészének választott, immár súlyos beteg Csikós Attilát, hogy védetté nyilvánították két díszletét is: „a produkciót 2012-ben megmentő, gyönyörű Arabellát és az utána nem sokkal készült, praktikus és egyben mintaszerű Szilvid balett látványát”, amelyeket az intézmény vezetője Csikós Attila „operai művészete soha el nem múló visszfényeként” kívánja megőrizni az utókornak.
Az épített harmónia dimenziói
Ha annak idején nem bukik meg oroszból, munkái talán nem járják be a világ színpadait, és kiállításának megnyitóján sem méltatták volna korunk egyik legnagyobb díszlettervezőjeként. Életművéből 2015 őszén volt látható kiállítás a Pesti Vigadóban, amelyet Csikós Attila mutatott be lapunk olvasóinak.
Csaknem négy évtizedes operaházi munkásságának gyöngyszemei között találjuk A trubadúr, a Pillangókisasszony, a Cigánybáró, az Adriana Lecouvreur, az Aida, a Bánk bán, a Seherezádé, a Csipkerózsika, A makrancos Kata vagy a Giselle díszletét, összesen hetvenhat operaházi díszletet köszönhet neki a közönség. Csikós Attilát a Magyar Állami Operaház saját halottjának tekinti.
Csikós Attila a Nemzeti Színház kilencven előadásához tervezett díszletet, de nemcsak az operaházi miliőben vagy a prózai teátrumok intimebb világában alkotott felejthetetlen látványt. A szabadtéri előadásokhoz és a gigantikus látványt igénylő arénaprodukciókhoz is emlékezetes díszleteket álmodott: ilyen volt például a Carmen, az Aida, a Jézus Krisztus szupersztár vagy a kilenc évvel ezelőtti, jubileumi István, a király rockopera historizáló színpadképe, amely még a Képes Krónika ábrázolásait is integrálta. Építész is volt, középkori kastélyok, éttermek sora, élményváros őrzik a nevét, kétszer is ő tervezte a világkiállítás német pavilonját.
Hosszan sorolhatnánk Csikós Attila emlékezetes munkáit: mintegy ötszáz prózai és zenés előadás, balett és nagy opera, étterem és élménypark, lovagi játék, valamint szórakoztató központ, játékfilm és tévéfilm látványvilágát teremtette meg. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas építész, jelmez- és díszlettervező sok helyen, sokunknak nagyon fog hiányozni. Csikós Attila hosszan tartó, súlyos betegség után, 74 éves korában hunyt el.
