Másként kell gondolkozni, mesélni, a néző pedig egyben lesz operatőr és vágó is – ezt már a történeteket jegyző dramaturg, Ruttkay Zsófia mondta a sajtótájékoztatón. Szerinte így megkapja a néző azt a teljes szabadságot, hogy ő döntse el, mire figyel, merre fordítja a tekintetét. „Ott lenni egy másik városban, egy másik korban, az elementáris erővel hat az emberre” – jelentette ki. Érsek-Obádovics Mercédesz színésznő ehhez azt tette hozzá: akik ott voltak, ők is csupán jelen akartak lenni, a legnagyobb természetességgel csinálni, amit helyesnek éreztek. Nem hősök és forradalmárok akartak lenni, nem eljátszani akartak valamit – mondta. A nemzeti egység szükségessége kapcsán hozzátette még, hogy itt szeretnénk élni mind önkényuralom-, zsarnokság- és korrupciómentesen.
Száraz Dénes színész is arról beszélt, hogy színészileg épp úgy kellett eljárniuk, mintha egy hétköznapi forgatás lett volna. Persze, különleges megoldások akadtak: a vallatásjelenetet például a terem számtalan helyszínén el kellett ismételni.
Az eseményen a Terror Háza programigazgatója, Tallai Gábor szóba hozta Kolnai Aurél visszaemlékezéseit is. Szerinte a filozófus egy évvel a forradalom után megírta már, „amit a történettudomány az elmúlt öt-hat évben fogalmazott meg, hogy ennek a forradalomnak nem volt vezetője. Összeállt akkor egy monolitikus egység.” A Terror Háza főigazgatója, Schmidt Mária egyébként tavaly ősszel már nagy vihart kavart, mikor arról beszélt a Heti Válasznak adott interjújában: „Nagy Imre szépen halt meg, de nem ő az igazi hős. Az igazi hős az, aki fegyvert fogott a szabadságért.” Többen is úgy vélték ezek után: Nagy Imre szerepét értékelné újra Schmidt két és fél évtizeddel az egykori miniszterelnök újratemetése után.
