Tízéves a Buda Folk Band, hajnalig tart a mulatság

Tudta, hogy közvetve még a Rolling Stones is inspirálta a táncházmozgalmat?

Állandóan változó világunkban tíz év nagy időnek számít egy zenekar életében, és egyszersmind bizonyítéka annak, hogy a kezdeményezés életképes. Amikor erről kérdezem a Buda Folk Band tagjait, a brácsás Éri Márton elmeséli: amikor megalakultak, mindössze egy felkérésnek tettek eleget, a lengyelországi Szczecin városába hívták őket, és alkalmi felállásban, akkor még név és különösebb koncepció nélkül „összekaptak” egy formációt. Ez a fellépés azonban annyira jól sikerült, hogy úgy érezték: érdemes folytatni, mert van értelme és jövője. Ennek persze gátat szabott az, hogy olyan zenészeket válogattak össze, akik egyébként is játszottak más zenekarban, így idővel kissé átalakult a formáció, és létrejött a Buda Folk Band.

Első lemezük, a Sűrű Vándor 2011-ben jelent meg, aztán az igazi áttörést a 2013-as Magyar Világi Népzene hozta meg, ez az album 2014 januárjában a rangos világzenei ranglista, a World Music Charts Europe 2. helyén állt, a 2015-ös Saját gyűjtés szintén sikert aratott. Amikor a népzene feldolgozására vonatkozó elképzeléseikről kérdezem, illetve arról, milyen hatások irányították őket, Éri Márton azt mondja: ez részben abból fakad, hogy az ő és Csoóri Sándor „Sündi” édesapja is a Muzsikás tagjaként már a hetvenes évektől játszottak feldolgozásokat.

Ezek ugyan már akkoriban is kicsit megosztóak lehettek, de a táncházmozgalom hőskorában nem volt intézményesített népzeneoktatás, így természetesen mindenki más műfajból érkezett, a legtöbben gitároztak, és valamelyik nyugati beat zenekar slágerein nőttek fel. – Kezdetben ezek a Muzsikás-számok teljesen más hangszerelésben szólaltak meg, dobbal és basszusgitárral, mellette autentikus népi hangszerekkel, egyfajta blues-os utánérzéssel, úgyhogy a mi „magyar világi népzenénknek” is volt előképe, legalábbis mi ezt hoztuk otthonról – meséli Éri Márton. Hozzáteszi: mindettől függetlenül, ha valaki városban él, annak számára elkerülhetetlen, hogy találkozzon azokkal a műfajokkal, amelyek recens kulturális elemei a mindennapoknak, mint a jazz, a swing, a blues, de idetartoznak az elektronikus zenék is. Ezekből a különböző zenei irányzatokból szívesen és bátran merítettünk annak idején, hozzáadtuk a saját elképzeléseinket, így született meg belőle a „Magyar Világi Népzene” – mondja.

Salamon Soma, a zenekar harmonikása ennél tovább megy, szerinte sok idős táncházas azért esett szerelembe a népzenével fiatalkorában, mert az emlékeztette őket arra a hangzásra, amit a rock együttesekben is szerettek. – Kíváncsi volnék, mit szólnának a Rolling Stones tagjai, ha tudnák, hogy a zenéjükkel tulajdonképpen egy egész táncházmozgalmat inspiráltak, még ha közvetetten is – fogalmaz Salamon Soma. A Rolling Stones és köztünk van egy másik fontos párhuzam is: ahogy számukra is mindig fontos volt, hogy ne távolodjanak el a gyökerektől, és ezért rengeteg blues-zenésszel léptek fel Bo Diddley-től kezdve Muddy Watersen és Aretha Franklinen át Buddy Guy-ig, úgy mi sem tagadjuk meg a mi mestereinket – teszi hozzá Éri Márton.

A Buda Folk Band a népzenét mai napig autentikus formában, saját funkciójában is játssza, és minden bizonnyal ez a kulcsa annak, hogy a népzene náluk természetes zenei anyanyelvként működik, így más perspektívából is hitelesen meg tudják közelíteni. – Abban a korszakban nőttünk fel, amikor a mesterzenészek még éltek, és ez a zene az élő kultúra eleme volt, megtanulni leginkább a maga hagyományos közegében lehetett, szemben a mostani állapottal, amikor a népzene és a néptánc oktatása intézményesített, de már alig akad olyan idős mester, akitől még tanulni lehet – mondja Salamon Soma.

Emlékeztet arra is, hogy bár Magyarországon már régóta folyik népzenekutatás, a táncházmozgalom azonban új szemléletet hozott. Amíg korábban a gyűjtött népzene a kutatási analízis tárgya volt, illetve a magas kultúrához felhasználható forrás, a mozgalom vetette fel a lehetőségét annak, hogy ezt eredeti funkciójában is be lehet emelni a mindennapokba, akár városi közegbe is. – Az a meglátásom, hogy az elkövetkezendő jövőnek az lesz a legnagyobb kérdése, miként működik majd a népzene hagyományozódása, az átadás-átvételi folyamat, amely kevés példától eltekintve megszűnt, tehát maga a mester-tanítvány viszony és ez a fajta tanulási módszer hogyan lesz majd átemelhető a városi kultúrába és az intézményesített oktatásba – teszi hozzá Salamon Soma.

Ugyanakkor a táncház maga is egy kísérlet része volt – hangsúlyozza Éri Márton, hiszen – mint mondja – Martin Györgyben és kortársaiban fogant meg a gondolat, hogy vajon egy Budapesten felnőtt fiatalember, aki addig nem találkozott néptánccal, pusztán a felgyűjtött táncanyagok ismeretében, azok tanulmányozásával képes-e anyanyelvi szinten megtanulni egy tőle időben és térben távol eső autentikus közösség táncait. Ezen táncok motívumkészletéből az improvizáció eszközével élve pedig képes-e hasonló kulturális értékeket létrehozni, mint az adott táncanyagot nemzedékről nemzedékre átörökítő közösség tagjai. – Kezdetben nem lehettek teljesen biztosak benne, hogy ez működni fog – jegyzi meg, hozzátéve, hogy a kezdeti időszak tele volt útkereséssel, és ezért akkoriban nem is azon volt a hangsúly, hogy autentikus formájában, ugyanúgy szólaljon meg a népzene, hanem hogy annak eredeti funkcióját átemelhessék a városi közegbe, és ennek megteremtsék a kereteit. Például megtalálják azt az egyszerű táncrendet, amelyet az emberek többsége különösebb tánctudás nélkül, könnyedén elsajátíthat, és amely hamar közösségi és sikerélményt okoz. – A kísérlet természetesen bejött, ma már a magyar táncházmodell az Unesco Világörökség része, egy sikertörténet, ugyanakkor nem érdemes elfelejtenünk, hogy honnan jöttünk és hová tartunk – mondja Éri Márton.

Szombaton a Fonóban a Buda Folk Band számos hagyományőrző mesterrel muzsikál majd együtt. – Tulajdonképpen mondhatnám azt is, hogy Mérában a rokonaim élnek, hiszen az ötvenes évektől datálódik ez a kapcsolat, akkortól járt ide nagyapám, Martin György és felesége, Borbély Jolán gyűjteni, és mindig Mérában volt a bázis – meséli Éri Márton. – A Hangya és a Tötszegi család fogadta be a nagyszüleimet a gyűjtőutak során, amelyekre időnként az édesapámat is elvitték. Később próbáltuk még szorosabbra fűzni ezt a viszonyt, így lett a testvérem keresztanyja a mérai kántor, Hangya Katalin, én pedig Mérában konfirmáltam, közben a népzene szeretete miatt folyton a falusi zenészeket lengtük körül. Ez egész gyermekkoromra hatással volt. Így ismertem meg Fodor Neti Sándort, az Árus családot, vagy a Toni családot, közülük most is többen jönnek erre a születésnapra zenélni. Ők egyrészt a mestereink, másrészt kollégák, harmadrészt gyermekkori barátok – mondja.

A tízéves jubileumot a zenekar egész év során ünnepli majd, a sorozat nyitónapja most szombaton lesz koncertekkel, disznóvágással, gyermekprogramokkal, táncházzal, a lezáró eseményt pedig októberben tartják a Müpában, a két esemény között pedig számos hazai és külföldi fesztiválon muzsikálnak majd, készülnek egy új lemezzel, de terveznek egy nyári tábort is. Éri Márton és Salamon Soma áprilisban a Zöld-foki-szigeteken az Atlantic Music Expón képviselik a zenekart, de jelen lesznek az idei Womexen is. Idén két fontos turnéjuk is lesz: év végén Amerikában koncerteznek majd, Szingapúrba pedig egy olyan előadással utaznak, amelynek Novák Péter a rendezője, Appelshofer János a koreográfusa, Csoóri Sándor „Sündi” pedig a zeneszerzője.

###HIRDETES2###