Kár volt a régi Erika foteleket a szemétre dobni

Breuer Marcell, a világhírű sztárépítész, aki magyar maradt. Rendhagyó tárlatvezetés Térey Jánossal.

A Nibelung-lakópark ugyan nem kísérleti lakótelep, ám a drámatetralógia szerzője, Térey János a hatvanas évek nagy óbudai lakáskísérletét is olyan irodalmi igénnyel és szakértelemmel tudja magyarázni, hogy utána a világ legjobb helyén érezhetjük magunkat az Erika fotelben. Az író, költő szerda este tartott tárlatvezetést az Iparművészeti Múzeumban Horányi Éva kurátorral egy pazar kiállításon, amely tulajdonképpen egy asztalnak köszönheti a létrejöttét. Persze ez az asztal nem akármilyen, háromszáz kiló gránit egyenesen New Yorkból, s „ravasz” alkotás: egyszerre képviseli a régi korokat és a modernt.

A világhírű magyar építész és bútortervező, Breuer Marcell irodájának egykori tárgyalóasztala, amely a saját tervei alapján készült, a múlt év őszén százötvenezer dollárért (negyvenhárommillió forintért) került haza a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programjában, s mivel ez az első jelentős műtárgy Breuer leghíresebb, New York-i korszakából egy magyar közgyűjtemény tulajdonában, nem rejtegették a múzeumlátogatók elől.

Breuer Marcell felé amúgy is van bőven adósságunk. Bár a világban amerikai sztárépítészként könyvelték el a párizsi UNESCO-székház, a Cannes melletti IBM-székház és a New York-i Whitney Múzeum tervezőjét, aki a Bauhaus egyik alapító atyjaként a világ első csővázas székét, a Vaszilij-széket is megálmodta, mindvégig magyarnak vallotta magát. Miután 1934-ben hazajött Németországból, egyetlen terve valósulhatott meg 1934−35-ben, a Budapesti Nemzetközi Vásár pavilonja a Városligetben, amelyet Fischer Józseffel és Molnár Farkassal közösen készített el. Zsidó származása miatt nem vették fel a mérnöki kamara tagjai közé, bár Németországban majd egy évtizedet dolgozott építészként, így 1935-ben Angliában, később az Egyesült Államokban telepedett le. A New York-i Metropolitan Múzeum még életében retrospektív kiállításon mutatta be munkásságát, a modern építészet tizenhárom legfontosabb alkotójaként méltatva, ám itthon csak halála után huszonhat évvel rendezték meg első életmű-kiállítását a Ludwig Múzeumban. Egy német múzeum jóvoltából, de az is már tíz éve volt.

Az Iparművészetiben a magyar irodalom kiugrott építészeként és aktív urbanistájaként bemutatott Térey Jánost egy legenda – vagy egy még nem bizonyított építészettörténeti érdekesség – fűzi Breuer Marcellhez. A nyolcvanas években még kamaszként szülővárosában, Debrecenben mint az építészet szerelmese sorra látogatta a híres tervezők özvegyeit, s így ismerte meg az art déco építész, Sajó István özvegyét is. Sajó tervei alapján számos debreceni art déco bérház, palota vagy épp a „régi” Nagyerdei Stadion épült fel, de munkássága New Yorkban is tetten érhető – Sajó debreceni munkásságáról, épületeiről és az ezeket bemutató kiállításról itt írtunk részletesen. Az özvegy állította: Sajó és Breuer barátok voltak, együtt mentek tanulni Németországba – Sajó Dortmundba, míg Breuer Dessauba Walter Gropius tanítványának −, ám erről a mai napig nem leltek fel írásos bizonyítékot. Sajó István életműtárlata egyébként február végén zárt be a debreceni Modemben, az egyik kurátora Térey János volt. Annyi bizonyos: a Bauhaus a dessaui művészeti intézmény neve volt, s ahogy Térey fogalmazott: a Bauhaus iskola, irányzat, eszme, műhely – azaz a közbeszéd helytelenül beszél Bauhaus-stílusról, Bauhaus-villákról.

A Bauhaus építészei (is) az art déco és a modernizmus alkotói voltak, s rájuk is jellemző volt, hogy előszeretettel terveztek (író)asztalokat, székeket, szekrényeket is. A tervező ugyanis, akárcsak egy épületnél, egy-egy hétköznapi bútordarabban is meg tudta fogalmazni a mondandóját a korról, amelyben élt, az emberekhez való viszonyáról – és önmagáról. Így az Iparművészeti kiállításán Molnár Farkas, Fischer József, Kozma Lajos, Bierbauer (Borbíró) Virgil, Kaesz Gyula, Kovács Zsuzsa és Wágner László is üzen bútorokkal, épületfotókkal, az előbbiek részben magángyűjtőknek köszönhetők.

Az, hogy a szocializmus idején is születtek érvényes gondolatok, nem titok. Térey  tárlatvezetése az óbudai kísérleti lakótelepről készült fotóknál ért véget, s újra csak megerősítette a bizonyságot: kár volt a régi rendszerrel együtt az Erika foteleket is a szemétre dobni.

###HIRDETES2###