Az Átlátszó.hu cikke szerint az alapításkor megítélt 150 millió forint, illetve az Emberi Erőforrások Minisztériumának 400 millió forintos támogatása mellett a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő 300 millió forinttal szállt be az Orbán János Dénes nevével fémjelzett Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) támogatásába. Mindez a KMTG által kiadott, 2016-ra vonatkozó szerződéslistából derült ki, amelyből az is világossá vált, hogy szervezet havi 2,6 millió forintot költött négy alkalmazottja bérezésére, ennek felét egy ember, feltehetően maga Orbán János Dénes kapta, aki egyébként a Magyar Idők kulturális rovatának vezetőjeként is tevékenykedik.
Már a vagyonkezelő hozzájárulásának nyilvánosságra kerülése előtt is komoly hullámokat vert az irodalmi közéletben az erdélyi költő által gründolt szervezetnek a kiugróan magasnak számító állami finanszírozása. A hasonló területen mozgó szervezetek, mint például a fiatal tehetségeknek képzéseket, szakmai táborokat szervező, illetve az új szerzők műveit megjelentető Fiatal Írók Szövetsége vagy a József Attila Kör állami támogatása ugyanis eltörpül a KMTG dotációja mellett. Orbán János Dénesék tulajdonképpen a bérekre többet költenek egy esztendőben, mint amennyit az említett szervezetek kapnak évente. A József Attila Kör tavaly nyáron éppen arról adott hírt, hogy az elapadó források miatt veszélybe került a működésük.
Tavaly a Kárpát-medence fiatal íróinak felkarolását középpontba állító szervezet pályázatot írt ki alkotóknak és mentoroknak, nyáron tábort szervezett. Év végén pedig megjelent az ideköthető szerzők írásaiból összeállított első antológia, a vaskos, Enumeráció című kötet, amivel kapcsolatban többen is arra panaszkodtak, hogy nem tudták beszerezni. Ezen túl azonban leginkább Orbán János Dénes különböző nyilatkozataiból következtethetünk arra, miért érzi az állam olyan kiemelkedőnek a kezdeményezést, hogy a területen belül a szokásoshoz képest példátlan összeggel támogassa.
A költő szerint a magyar irodalomban szekértáborok vannak, ez, illetve a politikai korrektség pedig gúzsba köti a magyar szerzőket. – Egy szabad író nem lehet polkorrekt. Nem lehet az, hogy nem írhatsz le bizonyos dolgokat. Szerintem a művészi szabadság, az minden szabadságok legszentebbike kellene legyen, és semmilyen, de semmilyen cenzúra alá nem volna szabad vetni – nyilatkozta például a Mandinernek.
Arról már a 888.hu-nak beszélt, hogy manapság az írók a szakmának írnak, elszakadtak a közönségtől, amely nem is érti az írásaikat. Az Enumeráció interneten is publikált előszavában arról is szól Orbán János Dénes, hogy a fiatal irodalom „óvatossá, tapogatózóvá, túlintellektualizálttá vált”. Szintén a 888.hu-nak azt mondta: – Igen, rá kell baszni az asztalra. Azt szeretnénk, ha lennének ismét olyan fiatalok, akik forradalmat csinálnának.
Próbáltuk elérni a KMTG alapítóját és oktatóit is, hogy kifaggassuk őket, vajon milyen szakmai okok indokolják a szervezet kiemelt támogatását, de Orbán János Dénes nem vette fel a telefont. Az egyik oktató, Farkas Adrienne pedig azt mondta, nem kívánja a nevét adni semmiféle, a szervezetet érintő „mocskolódáshoz”, illetve azt, hogy nem ő a megfelelő nyilatkozó az ügyben.
Ne akarjon lázadó rockert játszani
Nyolcszázmillióval a zsebében szerintem ne akarjon lázadó rockert játszani – ezt már a József Attila Kör vezetője, Gaborják Ádám nyilatkozta lapunknak. Szerinte a KMTG szerepe kettős: egyrészt a Magyar Művészeti Akadémia megalapításához hasonlóan azt célozza, hogy kiszorítsa a területen tevékenykedő korábbi szervezeteket. Másrészt ha ezután bárki fölvetné, hogy nem jut elég pénz a fiatal magyar írók támogatására, akkor elég lesz csak rámutatni a KMTG-re, amely rengeteg pénzt kap, és fiatal magyar írókat támogat, miközben Gaborják Ádám inkább úgy fogalmazna, hogy ez egy irodalmi kisdobosnevelő közeg. A Fiatal Írók Szövetsége pedig lapunkhoz eljuttatott nyilatkozatában így kommentálja a döntést: Szomorúan vettük tudomásul a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Kft. újabb, közpénzből való anyagi támogatását. Ez a szomorúság főképp azért van, mert egyre nagyobbra nyílik az az olló, melynek egyik oldalán az összes írószervezet helyezkedik el, a másik oldalán pedig a KMTG. Most már elmondhatjuk ugyanis, hogy a KMTG támogatásának töredékét kapja a maradék négy nagy írószervezet együttesen. Mindenképpen örömteli ugyanakkor, hogy ennyi pénz jut a kultúrára, ám az elosztással még csak az igazságosság fikarcnyi látszatát sem akarják fenntartani. Az elsődleges probléma nem azzal van, hogy a KMTG mennyi támogatást kap, hanem azzal, hogy ehhez mérten mindenki más az adott területen mennyire keveset. Sajnálatos módon egyre nagyobb szakadék keletkezik így a független szakmaiság, valamint a politikai és pénzügyi támogatottság között. És ez megmérgezi a magyar kulturális és irodalmi élet légkörét.
