Az Átlátszó.hu cikke szerint az alapításkor megítélt 150 millió forint, illetve az Emberi Erőforrások Minisztériumának 400 millió forintos támogatása mellett a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő 300 millió forinttal szállt be az Orbán János Dénes nevével fémjelzett Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) támogatásába. Mindez a KMTG által kiadott, 2016-ra vonatkozó szerződéslistából derült ki, amelyből az is világossá vált, hogy szervezet havi 2,6 millió forintot költött négy alkalmazottja bérezésére, ennek felét egy ember, feltehetően maga Orbán János Dénes kapta, aki egyébként a Magyar Idők kulturális rovatának vezetőjeként is tevékenykedik.
Már a vagyonkezelő hozzájárulásának nyilvánosságra kerülése előtt is komoly hullámokat vert az irodalmi közéletben az erdélyi költő által gründolt szervezetnek a kiugróan magasnak számító állami finanszírozása. A hasonló területen mozgó szervezetek, mint például a fiatal tehetségeknek képzéseket, szakmai táborokat szervező, illetve az új szerzők műveit megjelentető Fiatal Írók Szövetsége vagy a József Attila Kör állami támogatása ugyanis eltörpül a KMTG dotációja mellett. Orbán János Dénesék tulajdonképpen a bérekre többet költenek egy esztendőben, mint amennyit az említett szervezetek kapnak évente. A József Attila Kör tavaly nyáron éppen arról adott hírt, hogy az elapadó források miatt veszélybe került a működésük.
Tavaly a Kárpát-medence fiatal íróinak felkarolását középpontba állító szervezet pályázatot írt ki alkotóknak és mentoroknak, nyáron tábort szervezett. Év végén pedig megjelent az ideköthető szerzők írásaiból összeállított első antológia, a vaskos, Enumeráció című kötet, amivel kapcsolatban többen is arra panaszkodtak, hogy nem tudták beszerezni. Ezen túl azonban leginkább Orbán János Dénes különböző nyilatkozataiból következtethetünk arra, miért érzi az állam olyan kiemelkedőnek a kezdeményezést, hogy a területen belül a szokásoshoz képest példátlan összeggel támogassa.
A költő szerint a magyar irodalomban szekértáborok vannak, ez, illetve a politikai korrektség pedig gúzsba köti a magyar szerzőket. – Egy szabad író nem lehet polkorrekt. Nem lehet az, hogy nem írhatsz le bizonyos dolgokat. Szerintem a művészi szabadság, az minden szabadságok legszentebbike kellene legyen, és semmilyen, de semmilyen cenzúra alá nem volna szabad vetni – nyilatkozta például a Mandinernek.