Az újabban Donald Trump rajongótáborát erősítők eszerint mégis úgy gondolják: van, amivel nem lehet viccelni. Persze a szelektív érzékenység szintén nem újdonság, oda-vissza tapasztalhattuk már korábban is: kinek a cigányozás nem fér bele, kinek a határon túlizás. Az Egyesült Államokban is így van ez: ki a feketékkel szemben enged meg magának verbálisan többet, ki a lecsúszástól tartó republikánus szimpatizánsokat pécézi ki magának. Miközben sokan a politikai korrektség végét éltetik, nem tesznek mást, csak kiemelnek bizonyos rétegeket, akikkel nincsenek napi kapcsolatban, majd rajtuk köszörülik a nyelvüket. Vagy éppen saját frusztrációikat általánosítják, mint OJD, aki ezek szerint úgy érzi, már férfiúi vágyairól sem adhat számot versbe ágyazva.
Csakhogy a sértődés még hamisabb lesz, amikor hatalmi pozícióból történik. Joggal panaszolhatják sokan: a rendszer kibabrált velük, egyre nehezebb megélniük, s mindezek után még a jobb sorúak is élcelődnek rajtuk. Csakhogy ezt sokkal több joggal panaszolják fel a kinevetett vagy gyalázott kisebbségiek, mint a „gurulós bőröndösök” vagy a kormány kedvenc íróakadémiájának vezetője.
