Sajtófotó-kiállítás: a magyar valóság százhetven négyzetméteren

Létezik emberközpontú, érzékeny hozzáállás is: lapunk három fotóriporterét is díjazták az idei sajtófotó-pályázaton.

A Capa-központban nyílt meg hétfőn a 35. Magyar Sajtófotó-kiállítás, amely a sajtófotó-pályázat legjobb alkotásaiból válogat. A képek között sétálva Bánkúti András szavai csengtek a fülemben: amit itt látunk, az Magyarország 2016-ban – mondta a MÚOSZ fotóriporterek szakosztályának titkára a tárlat sajtótájékoztatóján.

Tavaly a menekültválság vitt mindent, a személyes tragédiák pillanatképei történelmi léptékűvé terebélyesedő drámává álltak össze a falakon. Az idei kiállításon ennek már csak nyomai láthatók. Bár a fotóriporterek társadalmi érzékenysége nem tűnt tova egy év alatt, a kerítéseken innen mégis más tónusok és hangsúlyok dominálnak.

Ezzel kapcsolatban a pályázat zsűrijének elnöke, Szlukovényi Tamás úgy fogalmazott, sok fotókiállítás tocsog a vérben, a jelenlegi tárlat azonban bizonyítja, hogy létezik emberközpontú, érzékeny, a magyar fotózás hagyományaihoz hű hozzáállás is. Hozzátette, olyan korban élünk, amikor a fényképezés mindenki számára elérhető, a profi fotózás éppen ezért keresi a helyét a világban. Szlukovényi mellett a zsűri tagja volt még Szergej Makszimisin orosz fotográfus, Stefano De Luigi Párizsban élő olasz fotós, valamint Kai Pfaffenbach, a Reuters fotósa és Hajdú D. András fotóriporter. Ők választották ki a pályázatra érkező öt és fél ezer kép közül a 12 kategória győzteseit és a fődíjasokat.

A kiállításra, amelyen a díjazott fotók mellett több egyéb pályamunka is helyet kapott, Szigeti Tamás kurátor csaknem 370 alkotást választott ki. – Összesen öt és fél milliárd pixel látható a falakon, mintegy 170 négyzetméternyi nyomaton – folytatta a számháborút Kovács Botond, a tárlat technikai feltételeit biztosító Canon képviselője.

Az idei pályázat fődíját Balázs Attila nyerte el egy Down-szindrómás gyerekeket befogadó osztályközösségről készült sorozatával, az André Kertész-nagydíjat Szekeres Máté kapta Vesebeteg című sorozatáért, míg a legjobb hírkép Escher Károly-díját Markoszov Szergejnek ítélték oda. A legjobb kollekcióért járó Munkácsi Márton-díjjal Móricz-Sabján Simont jutalmazták, a legjobb megyei fotós Mártonfai Dénes, a legjobb 30 év alatti fotográfus pedig Sivák Zsófia lett.

A díjazottak között szerepel a Magyar Nemzet három fotóriportere is. Székelyhidi Balázs az emberábrázolás-portré (sorozat) kategóriában lett második a „Halál, te engem nem vihetsz el” című munkájával. A képeken felesége nagymamáját örökítette meg. Az idős hölgy szudétanémetként élt egy kis felvidéki faluban, kora ellenére mindvégig makacsul ellátta a ház körüli teendőket, gondozta az állatokat, majd visszavonult a szobájába, feltette a fülhallgatót, és kedvenc sramlimuzsikáit hallgatta az osztrák és német adókon.

A sorozat, amelyet a Magyar Nemzet képszerkesztője, Velledits Éva állított össze, a dédinek becézett hölgytől való búcsúval ér véget.

Balogh Dávid a belgrádi menekültekről készült sorozatával lett második a képriport kategóriában.

A fotós elárulta, egy szerbiai riporton szembesült a menekültek helyzetével, ekkor határozta el, hogy visszatér, s dokumentálja, hogyan töltik a szilveszteréjszakát a táborokban.

Végh László a társadalomábrázolás kategória harmadik díját nyerte el Balog Kálmán kárpátaljai muzsikusról készített képével. A fotós elmondta, Both Miklós zeneszerzővel járta be Kárpátalját, autentikus dallamok után kutattak, ekkor találkozott Balog Kálmánnal, akiről egy teljes sorozatot készített, ennek egy darabja a díjazott fotó.

A kiállításon Végh László egy másik alkotása, a bezárt úrkúti bányában készített riport is helyet kapott.

Az idei kiállítást a szervezők a februárban elhunyt Szalay Zoltán emlékének ajánlották. A szakma doyenje indította útjára a sajtófotó-pályázatot 1983-ban, és harminc éven át ő maga rendezte a kiállításokat is.