Az integráció a muszlim közösségek számára ugyan fontos jelszó, ám Schreiber azt tapasztalta, hogy az imám az esetek többségében nem vagy alig beszél németül. Nehéz elképzelni, hogy ez segíthetné az integrációt. Szerinte pont az ellenkezője zajlik: a prédikációkban többnyire diaszpóraként jelenik meg a muszlim közösség. Ha hazáról, nemzetről beszélnek, Törökországot vagy Egyiptomot értik alatta. Olyan is rendszeresen előfordult, hogy óva intettek a német társadalomtól, mint olyan közegtől, amely rossz utakra viszi az embert, identitásvesztéssel fenyeget. Ennek pedig ellen kell állni.
A hívek – többnyire 14 és 30 közötti fiatalok – minden pénteken megtöltik a mecseteket. Az újságíró tapasztalata rácáfol a Bertelsmann Alapítvány felmérésére, amely azt állította, hogy a fiatalok alig járnak mecsetekbe. Nincs válasz arra a kérdésre sem, hány mecset van Németországban – senki nem vezet nyilvántartást – és még azt sem lehet tudni, hány muszlim él az országban. A mecsetekben háborítatlanul meghallgathatta a prédikációkat Schreiber, de tizenhárom imámból nyolc elzárkózott az interjútól. Visszautasította a közreműködést több iszlámkutató, és olyan is volt, aki el akarta tanácsolni a témától. Zárkózottságtól és párhuzamos valóságról beszélni ezek után legalábbis nem tűnik teljesen alaptalannak.
