A kérdés az, hogy a köztévé ezekkel a jelenetekkel kiket akar és képes szórakoztatni. Van néző, aki erre nem úgy reagál, hogy feszengve továbbkapcsol?
A sorozat készítői szerint a gimnazista srácok ötpercenként ilyen mondatokkal heccelik egymást: „Csíra gyerekek, úgy tűnik, kevesek vagytok a lányokhoz.” A lányok pedig, amikor nem kioktatják a másikat, hogy „nincsenek gondolataid, neked az ötös alá is gáz”, okvetlenül ezt csicsergik: „Kicsikém, amit egy nő csinál, az mindig a pasizás egy lehetséges módjának számít.” Van még a srác, akin a fél iskola szórakozik (a műsor humorforrását szolgáltatva), és aki otthon takarókba burkolózva tűri, hogy az anyja úgy bánjon vele, mint Stephen King pszichopata karaktere kedvenc írójával a Tortúrában. Időnként kapunk egy-egy drámaibb jelenetet is: az Evanescence tizennégy évvel ezelőtti slágere szól, a kamasz lány fülére szorított kézzel, magzatpózban hallgatja kint veszekedő szüleit, majd a kamera lassan ráközelít a szeméből legördülő könnycseppre.
A sorozatot egyébként Radnai Márk rendezi, és a Whatever Media Production gyártja. Ezt legalább tudjuk. Ha már azt nem, hogy ki a célközönség, és mi ennek az egésznek az értelme tulajdonképpen.
