Az izraeli filmrendező, Joszi Aviram egy nap elhatározta, leszokik a dohányzásról. A cigaretta hiányának leküzdésére pedig új – nem káros − szenvedély után nézett: sakkozni kezdett. S míg egy klubban tanulta a megnyitásokat, a közép- és a végjátékokat, a klubszoba falán függő fotókat nézve volt ideje magába vésni a sakkfenomének arcvonásait. Például Garri Kaszparovét és Anatolij Karpovét: a két orosz nagymester politikai felhangot is kapó örök vetélkedése a világelsőségért legendává vált. Három fiatal lány portréját viszont kezdetben nem tudta hová tenni: Polgár Zsuzsa, Polgár Zsófia és Polgár Judit olimpiai és világbajnokét. Talán mondani sem kell, mi lett kíváncsiságának a vége: A Polgár lányok című dokumentumfilm.
A női és a férfi versenyzők között is rendkívüli sikereket ért el a három magyar nővér. A legidősebbik lány, Zsuzsa a klasszikus sakkjáték mellett rapidsakkban és villámsakkban is világbajnok, a hármas világelsőség rajta kívül csak a norvég Magnus Carlsennek sikerült. A középső lány, a nagymesterek által igazi sakkművésznek tartott Zsófia már tizennégy évesen Guinness-rekorder lett, míg a legkisebb és a legsikeresebb, Judit olyan világbajnokokat is megvert, mint Karpov, Kaszparov, a francia-orosz Borisz Szpasszkij, a bolgár Veszelin Topalov, az indiai Visuvanátan Ánand, vagy éppen Carlsen.
A magyar-izraeli producer, Berger László közreműködésével nyolc év alatt készült el Joszi Aviram dokumentumfilmje. A Polgár lányok kismértékben sakkfilm, inkább családi dráma és sokszor szívszorító történelmi regény: a sikertörténet hátterét, a rendszerváltás időszakát és az azt megelőző évtizedet is megidézi − a sokszor legvidámabb barakknak is titulált Magyarország vidámsága itt igencsak idézőjelbe kerül.
A csillagsakk feltalálójaként is ismert Polgár László pedagógus lányai sikerével látja bizonyítottnak, hogy elmélete – minden gyerek zseninek nevelhető, ha egészséges – működik. – A gyerekek általános képességekkel születnek. Ha nem ingerszegény a környezet, s ha a szülők a gyerekekkel már születésük után elkezdenek foglalkozni, annak komoly eredménye lesz. Hatéves kor felett már késő – véli. – A lényeg: specializálódni kell, egyvalami iránt kell felkelteni a gyerek érdeklődését. Mert ahogy egy jiddis mondás tartja: sok mesterség, kevés áldás. – A lányok mindenesetre nem e módszer szerint nevelik a gyermekeiket, amit Polgár László nem igazán ért.
Ami bizonyos: ma sem könnyű, ha egy család mindhárom gyermekét kivonja a kötelező iskolai oktatás alól. Polgár Lászlót emiatt a szocializmus idején többször fenyegették meg börtönnel, miközben a korabeli sajtóban időnként folyt a lejáratása, mondván, egy megszállott apa elrabolta a lányai gyermekkorát. A Polgár lányokat ugyanakkor – sikereiket nem nézve – nevelőintézettel is riogatták, s az a törekvésük is komoly ellenállásba ütközött, hogy a férfiak között versenyezhessenek.
Berger László producer szerint a Polgár család történetéből több filmet is lehetne forgatni: ez most a lányok szemszögét mutatja be. – Valamint azt, hogy Polgár László is jól sakkozott, kombinált: nagy szépen kimozogta a szocialista rendszert. Ebben nélkülözhetetlen társa volt a felesége, Altberger Klára. Példát lehetne venni róluk: az ország jobbításának ugyanis nem az a módja, ha politikai szekértáborokból köpködünk egymásra, hanem az, hogy otthon, a családunkban kezdünk építkezni. A film tanulsága is éppen ez: a legfontosabb a család − még a sakknál is fontosabb.
A Polgár lányokat most vasárnap délelőtt az Uránia Nemzeti Filmszínházban vetítik le a Zsidó Művészeti Napok keretében, meglepetésvendégekkel. A számos fesztivált megjárt film magyarországi moziforgalmazása kérdéses, annyi biztosnak látszik, hogy később a közszolgálati televízió bemutatja.
Joszi Aviram azóta egyébként visszaszokott a cigarettára. De a sakkbábukat sem tudta végleg letenni – s e tekintetben a film nézői könnyen az ő sorsára juthatnak.
