„Minden egészségesen született gyermek potenciálisan zseni” – véli a tanár végzettségű Polgár László, a sakkban legendássá vált Polgár lányok édesapja és „kitalálója”. Még az idők kezdete előtt, a Szigony utcai panellakásban megszületett benne a gondolat, hogy teóriáját be is bizonyítja, így Zsuzsa, Zsófia és Judit érkezésével egyre inkább körvonalazódni látszott, hogy mire is gondolt; a csemeték egyike sem járt óvodába és iskolába sem. Hogy mi volt a napirend? Reggel testedzés (pingpong, nem középiskolás fokon), majd 10-kor reggeli, aztán sakk – napi 6-7 órában – és egyéb, közismereti tudnivalók, aminek tanulására László elmélete szerint jótékony hatással van a sakkozás. Az egyedülálló folyamatról összegyűlt film-, képi és más emlékekből dokumentumfilm készült.
A vásznon elsőként Zsuzsa sorsát kísérhetjük végig, akinek sikeres sakkozói pályafutása 4 éves korában, egy kocsmai társaságban kezdődött. A családhoz járó edzők később úgy tartották, a középső lány, Zsófi volt a leginkább tehetséges, mégis a gyilkos játékkaraktert kialakító legkisebb lány, Judit lett a legsikeresebb a sportágban, ami bizony Zsófiát felnőttkorára megfutamodásra is késztette.
Judit, amikor először pénzben játszott, egy négyszínű ceruzát akart venni. Ahogy nővéreivel együtt egyre sikeresebb lett, az állampártnak egyre gyanúsabbak lettek az „iskolakerülő” lányok, sőt amikor Zsuzsa első külföldi versenyére Klára elkísérte – a nyári szünidőben –, az anyukát azonnal kirúgták tanári állásából. Zsuzsa női bajnoki címe után az apa megfogalmazta a konkrét célt a lányok előtt: mind a nők, mind a férfiak között a legjobbnak kell lenni a világon! Hogy ez miféle akadályokba ütközött, főként a rendszerváltozás előtt, arról a vasfüggöny tényén túl mindent elárul, hogy Kádár János sakkpartnere és jó barátja, Szerényi Sándor, aki a sakkszövetség elnöke volt 29 éven át (a politikusok már akkor sem tudtak távol maradni a sportszövetségektől, 1955-ben Kádár maga állt a sakkozók élén), a férfiválogatottból egyszerűen „kifelejtette” az oda a szabályok szerint behívható zseni lányokat, és biztos, ami biztos, az útlevelet is elszedték a családtól. Az enyhülés 1988-ban kezdődött, amikor László belement, hogy tizenéves lányai a női válogatott tagjaiként szerepeljenek a sakkolimpián, ahol a világ általános döbbenetére Kínát és a Szovjetuniót megelőzve aranyérmet nyert a magyar csapat.
Zsuzsa: nemzetközi nagymester, 1996–1999 női sakkvilágbajnoka, Magnus Carlssen mellett az egyedüli, aki klasszikus, villám- és rapidsakkban egyaránt a csúcsra ért. Húsz éve Amerikában él, tehetséggondozással foglalkozik.
Zsófia: nemzetközi nagymester, ötévesen U11-es országos bajnok. Kétszeres sakkolimpiai bajnok, többszörös korosztályos világbajnok. Grafikus, könyvillusztrátor, sakktanár. Izraelben él.
Judit: nemzetközi nagymester, kétszeres sakkolimpiai bajnok, korosztályos fiú- és lányvilágbajnok, 26 éven át női világranglista-vezető, a történelem legjobb női sakkozója. 2014-ben vonult vissza. Két gyermek édesanyja.
Természetszerűleg adódik a kérdés: nem volt-e László túl autoriter a gyereknevelés és a lányok sorsának alakítása terén? Szerinte ha így lenne, egy gyerek sosem lenne ilyen szerteágazóan sikeres. Látva, hogy a lányai 4-8 nyelven beszélnek, több diplomájuk van, illetve családi téren is megtalálták a számításukat, a gyanakvó és kritikus ember valóban bizonytalanságba esik – a dokumentumfilm a nézőre is bízza a választást. Tény: Zsuzsa Amerikában él férjével, fia nem magántanuló. Zsófia Izraelben telepedett le szerelme oldalán. Judit itthon alapított családot, állatorvos férjét pedig apján keresztül ismerte meg. Amint László meséli, Judit akart a legtovább zseni maradni.
A Polgár lányok. Izraeli–magyar dokumentumfilm, rendezte: Joszi Aviram (2014). Magyar bemutató: május 14., Zsidó Művészeti Napok, Uránia.
