Szóba került Sinka elhallgatása is. Turczi idézte Ágh Istvánt, aki szerint 1956 szeptemberében a Parlamenti Könyvtár zárt részlegéből kellett kikérni a Sinka-köteteket. Medvigy Endre irodalomkutató pedig beszámolt róla: egyetemista évei alatt talált az Országos Széchényi Könyvtárban olyan katalóguscédulát a Vád című 1939-es Sinka-kötetről, amire rá volt írva, hogy „zárolt”. Ez annyira felháborította, hogy a cédulát haza is vitte emlékeztetőül, és azóta őrzi. Medvigy felidézte Gábor Andornak a Szabadságban megjelent írását, A zöld inges Fekete bojtárt, amelyben a szerző „nyíltan nyilas tollnoknak” bélyegezte Sinkát. Kurázsi kellett hozzá, hogy Kelemen Sándor a Független Ifjúság hasábjain reagáljon erre a gyalázkodásra – mondta Medvigy Endre. Szerinte a vita során kiderült, hogy Gábor Andor nem is olvasta Sinka István műveit. A vádakkal szemben a kommunizmussal szembehelyezkedő Sinka sosem volt nyilas – jegyezte meg az irodalomkutató. Hozzátette: ősszel megindulhat a Sinka-életműkiadás, és nem híve annak, hogy a kényes részeket kiollózzák a kötetekből, így ezekből sem maradhat ki semmi.
A Parnasszus emlékszámában olvashatók Sinka István kiadatlan versei és részlet egy eddig ismeretlen verseskötetéből, a Büntetések könyvéből, továbbá emlékverset jegyez Kiss Benedek, Tamás Menyhért és Vörös István is. Keresem ősöm udvarát címmel Sinka Zoltán is esszét írt a Parnasszus most megjelent, tavaszi kiadványába.
