Kések fekszenek szép rendben egymás mellett, egy másik képen pedig villák ugyanígy. Talán vége a vacsorának, s az evőeszközök most egymásról álmodnak, vagy épp a terítékre készülnek, és nyugodtan várakoznak. Ugyanígy alszanak a gyufaszálak is a skatulyában, s az asztalra tett kulcscsomó. Csak a színes fejű rajzszögek menetelnek egymás után a parafa táblán, mintha egy társasjáték bábui volnának. Iona Funston fotográfiáin a hétköznapi tárgyak szépsége úgy mutatkozik meg, ahogy egy gyermek szeme látja azokat, a mindennapi valóságban nem vesztették el bájukat. Csendéletek történetekkel, amelyek nem elemzik az anyag tulajdonságait, a fizika törvényszerűségeit. Ezeken a képeken meséket rajzolnak az árnyak az erdei utakra vagy az istálló falára. E hétköznapi líra szemlélőjében fel sem vetődik, hogy Iona Funston art brut alkotó volna – az esztétikai definíció felől közelítve talán nem is az.
A durva, csiszolatlan művészet, azaz az art brut fogalmát és koncepcióját – szembeállítva az art culturellel, a kifinomult művészettel − a francia képzőművész, Jean Dubuffet alkotta meg a második világháború után. Dubuffet nyers művészetét barlangrajzok, graffitik, természeti népek alkotásai, gyermekrajzok s főként a pszichiátriai betegek festményei ihlették, különös tekintettel a német pszichiáter és művészettörténész, Hans Prinzhorn több ezer alkotásból álló gyűjteményére, valamint a svájci Adolf Wölfli fantasztikus képeire. Jean Dubuffet meghatározása szerint az art brut alkotók semmilyen művészeti képzésben nem vettek részt (tehát autodidakták), s nem utánozzák a klasszikus és elfogadott művészeti irányzatok jellegzetességeit sem (vagyis a mainstream irányzatoktól, a képzőművészeti piac elvárásaitól függetlenek). Dubuffet szemében mintha csak Wölfli lett volna a művészi függetlenség tökéletes megtestesítője: a Waldau Klinika 1930-ban elhunyt skizofrén lakója művészetterápiás céllal kezdett festeni és írni, s lett világszerte elismert. Ám hiába a művészi függetlenség ideája, az art brut sem kerülhette el a skatulyát, az újrameghatározást: alkotóit az angol filozófus és író, Colin Wilson, majd az angol művészettörténész, Roger Cardinal az outsider art művészeiként definiálta, hangsúlyozva, hogy az autodidakták erős kifejezési vágya újszerű művekben ölt testet. Art brut (vagy outsider art) alkotók pedig nemcsak a pszichiátriai klinikák betegei, hanem a mentális zavarokkal küszködők, a társadalom perifériájára szorultak is lehetnek.
Iona Funston Down-szindrómás, mintegy húsz éve él egy skóciai faluban, Corbenicben, egy Camphill közösségben. Az Üllői úti Budapest Art Brut Galériában július 28-ig látható tárlata, a Fény/Kép/Tér az ő hétköznapjait mutatja be, azt, hogy mi ragadja meg tekintetét egy Rudolf Steiner antropozófus elveit magáénak tudó segítő közösségben. Bemutatott képei – ami a képkivágást és a kompozíciót illeti – ugyanakkor a közösség munkáját dicsérik.
A művészetterápiás foglalkozásokat is tartó budapesti galéria egyik küldetése, hogy oldja az art brut alkotók társadalmi elszigeteltségét. A művészetben mindenesetre nincsenek magas válaszfalak – az itt bemutatott képek láttán ezt újfent megállapíthatjuk.
